Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-18
10 Az EU történeté ben egyetlen tagjelölt sem volt olyan szigorú és részletekbe menő vizsgálódásnak kitéve, mint Bulgária és Románia. Mindezek után a közvélemény egyik országban sem értené, ha a tavaly áprilisban aláírt csatlakozási szerződés halasztási záradékában foglalt l ehetőséggel élve az EU egy évvel - 2008. január 1jéig - késleltetné a belépésüket. Ezzel az érveléssel igyekeztek megpuhítani a bolgár és a román diplomaták a csatlakozás elhalasztására javaslatot tenni hivatott Európai Bizottság (EB) illetékeseit, no meg a végső döntésre jogosult tagállamokat. Eközben az utóbbi hetekben egyre szaporodtak azok az értesülések, hogy - az eredeti menetrenddel ellentétben - Olli Rehn, az EB bővítésért felelős finn tagja a bolgár és román országjelentés május 16ai közzétételek or még korainak tartaná kimondani a csatlakozás időpontjáról az utolsó szót. Bizottsági berkekben ugyanis éppen arra emlékeztettek, hogy egyik korábbi tagjelölt sem volt olyan felkészületlen, mint Bulgária és Románia, vagyis Brüsszelnek jó oka van a "kekec kedésre". Nem is okozott meglepetést az Európai Parlament kedd délutáni plenáris ülésén José Manuel Barroso, az EB elnöke és Rehn által ismertetett verdikt: Bulgária és Románia kész lehet a csatlakozásra 2007. január 1jén - amennyiben teljesítenek bizony os feltételeket. A brüsszeli testületben hosszas mérlegelés után az a vélemény kerekedett felül, hogy célszerű a lehető legtovább lebegtetni a csatlakozás időpontját, mert addig lehet igazán nyomást gyakorolni Szófiára és Bukarestre, hogy hajtsák végre az EB által elengedhetetlennek ítélt reformokat. Nem mintha nem tapasztaltak volna haladást - a jelentés elismeri Bulgária és különösen Románia eredményeit az igazságszolgáltatás és a közigazgatás reformjában, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdel emben és más szférákban , de nem éri be ennyivel. Szófiának és Bukarestnek is bőven akadnak még teendői, elsősorban a "komoly aggodalomra" okot adó területeken, amelyek száma mindkét országnál pontosan tízzel kevesebb, mint tavaly októberben. Bulgária hat, Románia négypontos sürgős házi feladatot kapott (lásd táblázatunkat). Barroso és Rehn még kedden látogatásra indultak a két országba, hogy elvigyék az EU "bátorító üzenetét". Bulgáriának több félnivalója van, mint Romániának, amely a csatlakozási tárgy alásokon sokáig déli szomszédja mögött kullogott, ám az utóbbi egy évben ledolgozta hátrányát. Így fordulhatott elő, hogy a finisben felkészületlenebbnek látszó Szófiát nehezebb a csatlakozás elhalasztásával büntetni, mert Bulgária esetében a Tanácsnak egy hangúlag kell elfogadnia az EB ajánlását, míg Romániánál, néhány különleges kötelezettségvállalás nem teljesítésére hivatkozva, ugyanezt minősített többséggel is meg lehet tenni. A Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy értesült, hogy Görögország informálisan máris biztosította Bulgáriát: vétójával megakadályozza a csatlakozás elhalasztását. Ami egyébként októberben, hetekkel a tervezett időpont előtt, még több politikai bonyodalommal járhat az EUn belül és a pórul járt tagjelölt országban vagy országokban egy aránt - már csak ezért is kevéssé valószínű, hogy ősszel negatív döntés születik. A csatlakozás után ugyanakkor az EB három évig vagy még tovább hatályban tartható általános gazdasági, belső piaci, valamint bel- és igazságügyi védőintézkedésekkel fegyelmez heti Bulgáriát és Romániát, ha nincs meg a szükséges szervezeti háttér, szüneteltetheti a felzárkóztatási és a mezőgazdasági támogatások kifizetését. A huszonötök mozgástere az után szűkült be, hogy Bulgáriával 2004 júniusában, Romániával pedig ugyanazon év decemberében lezárták a csatlakozási tárgyalásokat. Igaz, akkor még egész más szelek fújtak az EUban: úgy tűnt, a bővítéssel párhuzamosan nagy nehezen, de sínre került az unió intézményeit az új realitásokhoz igazító alkotmányos szerződés is. A mármár euforikus hangulatban az EB és a tagállamok is nagyvonalúbbak voltak a mezőnytől való némi leszakadásuk ellenére a 2004es keleti bővítési hullám részesének tekintett Bulgáriával és Romániával. Tavaly nyárra azonban gyökeresen megváltozott a helyzet: az E Ualkotmányról megrendezett franciaországi, majd hollandiai referendum kudarca felszínre hozta az unió bővítésével kapcsolatban Európaszerte érezhető, ám a régi tagállamok kormányai által megválaszolatlanul hagyott félelmeket és aggodalmakat. Mi több, a p olitika sok helyütt még rá is játszott ezekre: a bővítés általános bűnbakká vált. Nemcsak akkor, amikor egyes régi tagállamok belső problémáiról, mondjuk a rugalmatlan munkaerőpiacokról, a tőkeáthelyezésekről akarják elterelni a figyelmet, hanem akkor is, amikor az EU bajairól, a nehézkes döntéshozatalról vagy a keserves költségvetési osztozkodásról volt szó. Az EUalkotmány sorsát övező bizonytalanság átterjedt a bővítési folyamatra is, s bár Bulgária és Románia felvételét már semmi sem veszélyeztette, a morózus politikai légkörben az EB is erélyesebb lett a számonkérésben. A franciák és az osztrákok a Törökországgal való csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt, 2005 őszén vetették fel, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt a bővítési politikában az EU úgyneveze tt abszorpciós képességének értékelése. Vagyis a jövőben egyegy új csatlakozás előtt - demokratikus, politikai, intézményi, pénzügyi és egyéb kritériumok alapján - vegyék szemügyre, hogy a közösség egyáltalán be tudjae fogadni a tagjelölt országot. A rég i
