Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-15
19 rajta a költségvetési fe gyelem hiányát. Autópályát építünk, és fejlesztjük az országot, vagy betartjuk Brüsszel rugalmatlan követeléseit – vázolta az alternatívát. Barroso helyzetértékelése mégis hiányos, így megoldási javaslatai sem lehetnek elég hatékonyak. A bizottsági elnök c satlakozott azokhoz, akik az alkotmányos alapszerz ő dés tavalyi francia és holland leszavazása óta az EU válságáról, azon belül is az embereknek az uniótól való elfordulásáról beszélnek. Ezért egy újabb évre jegelné az alkotmány kérdését, és el ő bb az EU imá zsát próbálná rendbe tenni. Az emberek azonban nem fordultak el az uniótól. Az Eurobarometer felmérései szerint 1997ben kevesebben gondolták, hogy az uniós tagság jó dolog (46 százalék), mint 2005 végén (ötven százalék). Akkor Ausztria, Finnország és Své dország csatlakozása után két év alatt csökkent az uniós tagság támogatottsága 56 százalékról, s azóta is 48 és 56 százalék között mozog. Magyarországon viszont csak 39. A kérdésre, hogy profitálte hazájuk az uniós tagságb ó l, az 1995ös 42 százalékkal sze mben ma 52 mondja, hogy igen. A magyaroknak viszont mindössze 41 százaléka, míg az alkotmányt leszavazó hollandoknak 61 és franciáknak is 51 százaléka találja hasznosnak a tagságot. Felesleges tehát sulykolni az emberek fejébe, mennyire csalódtak az unióba n az utóbbi években. A politikusok ostoba mantrázásának persze van némi hatása: mióta elkezdték, kéthárom százalékpontot valóban csökkent a bizalom. Különösen az EU imázsa sínylette meg mindezt: 2004 óta ötvenr ő l 44 százalékra csökkent a pozitívan véleked ő k száma. De 2001ben volt már ez is rosszabb. Az alkotmány egyéves "reflexiós id ő szaknak" nevezett jegelése sem használt, a Barroso által javasolt újabb egy év pedig csak a politikusok tehetetlenségének érzését er ő síti az uniós polgárokban, akik a római szerz ő dés ötvenedik évfordulójára javasolt deklarációra is csak legyintenek majd: tele van már ilyennel a padlás! Még ha a franciáknál és a hollandoknál meg kell is várni a jöv ő tavaszi választásokat, az ötvenedi k évforduló méltó lehetne a ratifikáció befejezésére. Különösen, mivel a politikusok állításával ellentétben az európaiak többsége igenis szeretne alkotmányt (63 százalék), s ez az arány nem csökken. Igaz ez a franciákra (67 százalék) és a hollandokra (62 százalék) is, el ő bbiek között hét, utóbbiak között kilenc százalékponttal n ő tt az alkotmány ötletének népszer ű sége az elmúlt fél évben. Az emberek az alkotmánytól ugyanis azt várják, hogy az EU er ő sebb (69 százalék), demokratikusabb és versenyképesebb (6464 százalék), il letve átláthatóbb (56 százalék) lesz. Barroso javaslata, hogy hozzák el ő re az alkotmány néhány elemének bevezetését, mint például a nemzeti törvényhozások szerepének növelése vagy a nemzeti vétó eltörlése a büntet ő jogi és rend ő rségi együttm ű ködés terén, ez ért kontraproduktív lehet. Egyesekben azt a képzetet keltheti, hogy ezeket a kiskapun keresztül csempészik vissza, mások viszont az alkotmánytól várt jogi átláthatóság és egység elvesztését féltik. El ő bbi különösen egy nagybritanniai népszavazáson üthet v issza; ott most 46 százalék az alkotmány támogatottsága, és 22 százalék a bizonytalanok aránya. A baj tehát leginkább a politikusokkal van. Az uniót ugyanis ugyanazok a politikusok csinálják, akik közül odahaza számosan végképp lejáratták magukat. Az olasz ok körében például leginkább akkor romlott az unió imázsa, amikor Berlusconi volt a soros elnök. A francia népszavazás kudarcának igazi oka is Chirac politizálása, illetve a baloldal pártszakadása volt. A politikusok hitelének erodálódását mutatja az is, h ogy az EU intézményei közül az állam- és kormányf ő kb ő l álló Európai Tanács a legnépszer ű tlenebb, m ű ködését ráadásul hol az alkotmány, hol a költségvetés körüli marakodás, hol Chirac hisztérikus jelenetei jellemzik. Az unió hazai imázsromlásának is a politi ka a f ő oka: a költségvetési hiány miatti birkózás, id ő nként Orbán Viktor megjegyzései, de f ő képp a támogatások elosztását és a kifizetéseket az els ő id ő szakban jellemz ő fejetlenség és késések. Ezek azonban külön elemzést érdemelnek. Rockenbauer Nóra kül politikai újságíró vissza Mindenki mindenkivel Magyar Hírlap, 2006. május 15. Szlovákiában eddig minden választást Vladimír Meciar és a Demokratiku s Szlovákiáért Mozgalom nyert meg. Az utóbbi kett ő t azonban hiába, mert nem akadt senki, aki hajlandó lett volna vele szóba állni Egy hónap múlva választásokat tartanak Szlovákiában. Ennek a voksolásnak már nem az lesz a tétje, hogy az úgynevezett demokratikus pártoknak sikerüle megakadályozni Vladimír Meciar visszatérését a hatalomba. S ő t az is tudható, ki nyeri a voksolást, hiszen a Robert Fico vezette ellenzéki, baloldalipopulista Smer olyannyira vezet a közvéleménykutatók adatai szerint, hogy ha a népszer ű sége egyharmadával csökkenne, akkor is víga n szakítja át a célszalagot. A kérdés az, vajon folytatódnake a négy éve megkezdett reformok, s ha igen, milyen formában. Ó hajtott partnerek Szlovákiában eddig minden választást Vladimír Meciar és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nyert meg. A z utóbbi kett ő t azonban hiába, mert nem akadt senki, aki hajlandó lett volna vele szóba állni. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A választást biztosan nem nyeri meg, s ha Meciar nem is, de pártja óhajtott partner szinte mindenkinek, aki már a következ ő ko alíciót rakja össze fejben. Röhejes, de jelenleg a legpartiképesebbnek t ű nik a parlamentbe jutásra esélyes pártok között. A másik ilyen párt – nem kevésbé vicces
