Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-13
3 Tony Blairnek decemberben nem sikerül tető alá hoznia a hétéves EUkeretköltségvetést. Hoppon maradva most valami mással szeretné emlékezetessé tenni Ausztria utolsó önálló f él évét az unió kormányrúdjánál. (A következő körben a tagállamok már osztoznak a hat hónapon.) Erre márpedig mi sem lenne alkalmasabb, mint ha a júniusi EUcsúcs kimondhatná: Bulgária és Románia 2007 januárjától az unió tagja lehet. l Elfogadhatónak íté lte pénteki előszavazásán a finn parlament az EUalkotmányt. A képviselők 104:24 arányban támogatták a dokumentumot a kétszáz fős törvényhozásban. A parlament ezután felkérte a kormányt, hogy terjessze be ismét az alapszerződést tényleges ratifikációra. Ma tti Vanhanen miniszterelnök elegendőnek ítélte a támogatottságot, és jelezte: az alapszerződést legkorábban június elején bocsáthatják újra szavazásra. Ezzel szinte biztos, hogy Finnország az unió tizenhatodik tagállamaként ratifikálja az alkotmányt. vissza A nagy közigazgatási reformkaland Népszabadság • Ágh Attila 2 • 2006. május 13. Ritka történelmi pillanathoz érkeztünk el, mivel széles körű egyetértés van abban, hogy nagyszabású intézményi reformokra van szükség az országban. Igaz, sokan utálják, és elkoptatottnak tartják magát a reform kifejezést is, mások pedig már előre is azon fanyalognak, hogy megint semmi sem történik majd. De a közvélemény nagy részében igen erős a várakozás, sőt a választás utáni időszakban valóságos javaslattűzijátékot láthatunk, minden irányból jönnek az ötletek, hogy mit s hogyan kellene megváltoztatni. Megkezdődött a "hiúság vására" is, közéletben gyakran a rosszul felfogott és ügyetlenül előadott részérdek tombol és türelmetlenül érvé nyesülésre vár, hiszen mindennap követel valaki valamit a sajtóban. Egészében véve azonban az elmúlt négy év reformjavaslatai elég határozott koncepcióvá értek, s megvalósítható reformcsomaggá álltak össze. Koránt sincs még nemzeti egyetértés a reform tart almáról, de néhány főbb vonásáról már konszenzus alakult ki: 1. Reformálni a ciklus kezdetén kell, most tehát egyedülálló lehetőség van a reformra, ráadásul igen nagy a kormány támogatottsága és a miniszterelnök népszerűsége. Komoly hiba lenne tehát ezt a lehetőséget kihagyni, vagy az önkormányzati választásokra való tekintettel a reformokat megnyomorítani. 2. Az intézményi reform szükségképpen több kormányzati cikluson átívelő folyamat, ezért két ciklusra kell a reformokat elkészíteni. Az első ciklusba n a nagy változásokkal ("durva szabályozás") kell indítani, a másik ciklusban pedig az intézményrendszer összecsiszolásával ("finom szabályozás") kell foglalkozni, mert az jelentősen megnöveli az intézmények teljesítőképességét. 3. Átfogó és koherens vál tozásokra van szükség, ami nem lehetséges számos kétharmados törvény módosítása nélkül. Ez alkotmányreformmá áll öszsze, amihez nemzeti konszenzus kell, egyfelől a politikai erők között a parlamentben, másfelől szélesebben, a politikai és társadalmi szerep lők között a Gazdasági és Szociális Tanácsban. 4. Az 1989ben kialakított jogállamiság alapjait meg kell őrizni, de új kezdetre van szükség, mert az intézményi szerkezet is alapvető átalakítást igényel. Ezért az alkotmányreform alapvetően államreform is, hiszen a közigazgatási rendszer működésének magasabb hatékonyságát csak radikális decentralizációval, az állami funkciók jelentős részének regionális szintre helyezésével lehet elérni. Az államreform megközelítésében azonban már erősen megoszlik a közvé lemény. Államfóbia jelentkezik az egyik, és az államimádat dominál a másik oldalon. Egyrészt megfigyelhetjük, hogy az egész államszerkezet alacsony hatékonysága, az intézmények kooperációképtelensége és az egész közigazgatás "túlnépesedése" miatt évek óta erősödik az intézményellenes hangulat 2 A szerző politologus, az írás az általa vezetett MeH/MTA "Magyarország 2015" projekt intézményi reform munkacsoportjának összefoglalója.
