Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-11
14 A Dobolyi nyilatkozatában elhangzo ttakat a magyar közvéleménnyel már nem lehet elhitetni, de a magyar követeléseket elutasító román vezetés fel fogja használni álláspontjának igazolására. Tisztelettel és teljes határozottsággal arra kérünk minden magyar politikust, alapos és minden érdekel t félre kiterjedő tájékozódás után nyilatkozzanak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben. A Bolyai Kezdeményeő Bizottság nevében, Bodó Barna, elnök, Hantz Péter, alelnök, szóvivő, Kovács Lehel, alelnök Péntek Imre, titkár vissza Párhuzamos nemzetkoncepciók - A Polgári Élet interjúja Bakk Miklós újságírópolitikai elemzővel Vajdaságma.info 2006. május 10. Nemrég zárult le a Sólyom László államelnök által a határon túliak ügyében kezdeményezett konferenciasor ozat első fejezete. A rendezvény egyik meghívottját, Bakk Miklós újságírót, politikai elemzőt arról faggattuk, hogyan látja, vane végre Magyarországnak egységes nemzetstratégiája. A konferencia témájától elszakadva arról is kérdeztük Bakk Miklóst, aki az autonómiatörekvések egyik lelkes híve, hogyan látja az összmagyarság és ezen belül az erdélyi magyarság helyzetét a jövőben. – Hogyan látja, vane jelenleg Magyarországon politikai akarat a határon túliak kérdésének megnyugtató rendezésére? – Erre a ké rdésre nehéz válaszolni, mivel nem annyira a politikai akarat hiányzik, mint inkább a víziók eltérőek. Ma Magyarországon mindegyik politikai párt, irányzat deklaratíve azt vallja, hogy tenni kell a határon túliak érdekében, de hogy mit kell tenni, arról gy ökeresen másképp gondolkodnak. A szemléleti különbségek abból adódnak, hogy megfogalmazóik elsődlegesen milyen közösségbe tartozónak vélik a határon túli magyarokat: a magyarság kulturális közösségébee, avagy a másik ország politikai közösségébe. Ha a ma gyarságot elsődlegesen kulturális közösségnek tekintjük, akkor ebből máris következik a feladat: helyre kell állítani ezt az egységet, melyre a politikai határok alakulása nem volt tekintettel, és ez a szemlélet hajlamos leértékelni a politikai különbözősé geket. Azok viszont, akik a magyarságot inkább a mában tekintik és elsődlegesen politikai közösségnek, azok számára a feladat nagyobbik fele már megoldódott, ugyanis létezik egy magyarországi nemzet, amely ugyan tartozik valamivel a határon túli magyarul b eszélőknek, de azok kérdésében nem tud illetékes lenni, mert azok a magyarok az illető ország politikai közösségébe tartoznak, annak a „közösségnek” kell megtalálnia a boldogulást a számukra. Látható, hogy a két szemlélet eltérő mértékben ró „határon túli” feladatot Magyarországon a nemzet nevében cselekvő politikusokra, és ezért van az – például – , hogy miközben a jobboldal a politikai akarat hiányával vádolja a baloldalt, az utóbbi az ország nyugalmát és közösségét veszélyeztető tervet lát a „nemzeti egys éget” helyreállítani kívánó politikában. E két szemlélet mára már szépen kiépítette a pozícióit a politika és a közgondolkodás területén, olyannyira, hogy azt is mondhatjuk, ma Magyarországon két párhuzamos nemzetkoncepció él. Az egyik Trianon következmén yeit az „ugyanolyanságra” az „elszakítottságra” és a „nemzeti szolidaritás” igényére gondolja el, ebben találkozik a magyar jobboldal a határon túli magyar közgondolkodással. A másik a Kádárkorszak kisállamiságát élteti tovább a nemzetfelfogásban. E kettő különbségét érzékeljük ma a politikai akarat különbözőségeként. – Hosszú ideig úgy tűnt, a magyar kormány(ok)nak nincs határon túli stratégiája. Ez a mostani tanácskozás ebben a tekintetben jelent valami újdonságot, vagy megmarad az óvatos szándéknyilatk ozatok terén? – Az előbb említett kettősség gyorsan pártpolitikaivá vált Magyarországon, és a kettős állampolgárságról szóló népszavazás nyomán – melyben az álláspontok harcát az döntötte el, hogy Gyurcsány Ferenc be akarta bizonyítani az MSZP előtt, siker es, sőt győztes kihívója lehet Orbán Viktornak még a nemzetpolitika Fidesz számára otthonosabb terepén is – a magyarországi közvélekedésben meglehetősen általános lett, hogy minden „határontúlizás” csak a pártcsatákat szolgálja. Ebben a légkörben valóban ú gy tűnik: a pártpolitikai alapokon álló kormányoknak nincs stratégiájuk.
