Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-09
29 Támogatási rendszer. Tudjuk, hogy széttagolt, rossz hatásfokú, hogy nem alkalmas arra, hogy nagy projekteket menedzseljen. Hogy az összemérés hiányából, vagy kezdetlegességéből következően pazarló s néhol részrehajló is. Hogy túl nagy szabadságot ad - persze mindig szerény összegek kapcsán - a helyi döntéshozóknak. Hogy sok helyen hozzáragadt és lemerevedett egzisztenciális érdekek nehezítik meg a változásokat. Hogy formáiban, támogatási- számonkérési formáiban nem ko rszerű. Hogy akik, és amikor a kilencvenes években létrehozták, nem sokat tudtak azokról a modernebb technikákról, amelyekkel a filantrópia, a segélyipar ma a világban dolgozik. S amelyek bevezetése egészében itt is indokolható, sőt könnyen védhető lenne. De hogy e pénzek nélkül a kisebbségi magyar iskolaügy és magas kultúra egyszerűen nem működne. Hogy például a Romániában megjelenő magyar könyvek 70%ában van valamilyen magyarországi támogatás. A támogatási rendszer átalakítását minden bizonnyal olyan v egyes bizottságoknak hálozatának kellene előkészíteni, amelyek határokon inneniek és túliak együtt munkálnak ki az elfogadásra ajánlott új megoldásokat. Három apróság azonban most már itt nekem is eszembe jut. Persze, nem tudom, hogy mik helyében lehetne ezeket bevezetni. Nem gondolom, hogy feltétlenül valamit kiváltanának. Inkább esetleg az esetleges támogatás növekedés valamekkora részét szívhatnák inkább fel. Szakkollégiumokat lehetne alapítani a többségi nyelveken többségi nagyvárosokban elitszakoko n tanuló magyar diákok együttlakásának, szaknyelvtanulásának és jövőbeli kapcsolathálóinak építésére. Végül is, ha nem áll fel egy a többségi nyelvet lényegében anyanyelvi szinten bíró, az ország új vezető nemzedékével már az egyetemről kapcsolatban álló, sőt barátkozó magyar elit, az annyira várt áttörésre aligha kerül sor. Egyes esetekben szükség szerint már középiskolai magyar kollégiumokat is el tudnék e célok érdekében képzelni bizonyos elitgimnáziumok környékén. Mindettől függetlenül magyarországi rés zképzést lehetne biztosítani azoknak, akik kisebbségi szakokon, vagy karokon, vagy a Sapientián tanulnak. Akár van otthon elég számú és szintű oktatójuk, akár magyarországi részoktatók váltják ki egyelőre a hiányt, ezek nem pótolják a magyarországi egyetem ek könyvtárait, szakelőadásait s főleg a kapcsolatot az ugyanezeken a szakokon tanuló magyarországi [és külföldi hallgatókkal]. Ez utóbbi érdekében egyébként a határon kívüliek magyarországi elkülönült kollégiumai helyett - már ahol egyáltalán, mint Budape sten vannak ilyenek, a magyarországi hallgatókkal vegyített lakáslehetőségeket kellene az egyetemre átkerülők számára biztosítani. A könyv és a lapkiadásban - különösen ismeretterjesztő, közpolitikai és kulturális profilokban a határokon kívül alacsonyabb áron forgalomba kerülő magyarországi kiadványokra valamiképpen dotációt lehetne pályáztatni. Az anyaországi választók megközelítő biztosítása nélkül e területeken - kizárólag a televízióra építve - aligha lehet kulturális kiegyenlítődésről beszélni. Az ok tatási rendszer valamennyi szintjén különböző akciókkal, táborokkal, pályázatokkal, ajándékokkal lehetne támogatni azokat a többségi diákokat, akik magyarul is hajlandóak tanulni. A magyart attraktívvá lehet tenni, mint választható nyelvet a térségben élő másajkúak számára is [függetlenül attól, hogy vegyes családból származnak, vagy nem]. Nemrég Ukrajnában láttam, hogy működik egy hasonló rendszer a lengyelt tanulni hajlandók számára. Valami ilyesmivel lehetne román, szlovák, ukrán, vagy szerb relációban i s próbálkozni. Ugyanennek az iránynak akár erőltetését is, hasznosnak találnám a többségi nyilvánosságokban is. A magyar nyelvű publikációk eddigi támogatása mellett nem kevésbé lenne talán fontos a magyar kultúrát, érdekeket, világképeket megjelenítő kia dványok megjelentetése a többségi nyelveken. Amíg nincs egy jó független, vagy akár RMDSZ hetilap románul, addig honnan tudhatnák a románok első kézből, miről mit gondolnak a magyarok s mi annak a koalíciós partnernek a háttere, akivel mégiscsak közösen ko rmányoznak. Ezt a tájékoztatást önmagukról a magyarokon kívül más igazán el nem végezheti. De szponzorálhatóak lennének a térség történelmének magyar értelmezését, a régióra vonatkozó magyar kulturális hagyományokat bemutató műsorok a többségi médiában is. Mindez nem a magyar kulturális és oktatási műhelyeket gyengítené, miközben segítene abban, hogy a korábbi időszakokban kiépült - esetenként meleg és otthonos, de mégiscsak gettószerű képződményekből kikerüljenek és álláspontjukat az együttélés fő kérdései ről a többségi nyilvánosságban is, megjeleníthessék. Mindeközben a magyarmagyar kapcsolatokat dinamizálhatná, ha az eddigi rituális formákat élő operatív együttműködés váltaná fel- akár a legmagasabb szinteken is. A MÁÉRTnak jelen formájában igazán sok értelme nincs - sőt kifejezetten valódi erővonalakat, cselekvési lehetőségeket és felelősségeket leplez. Álparlament,
