Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-09
30 amelynek nincsenek valódi jogosítványai és felelőssége. A mindenkori kormánynak alkotmányos kötelessége a határon kívüli magyar közösségek védelme és lehetséges életminőségének biztosítása. Elvben ehhez a legfontosabb eszközök rendelkezésére is állnak. A többi résztvevőnek ilyen kötelezvényei nincsenek. Akkor miért tegyünk úgy, mintha programok, felelősségek és lehetőségek vonatkozásában itt és most ebben a kérdéskörben egyenlőek lennének? A MÁÉRT az eredendő aszimmetriát egy valójában nem létező szimmetriával fedi el. Ráadásul az egyes magyar közösségek többségi politikai környezete igen gyorsan változik, s a részleges és perspektivikus euró pai tagság ellenére is jelenleg inkább széttart. Az eddiginél valószínűbb, hogy több, gyorsabb és hatékonyabb kétoldalú konzultációra van máris szükség. De ezeket az érintett politikusokkal, szakértőkkel operatívan kellene lefolytatni, félrevezető rítusok nélkül - a szükségleteknek megfelelően hol a nyilvánosság előtt, hol annak kizárásával. Megtalálhatóak azok a formák is, amelyek a civil formációkat, társadalmi mozgalmakat hoznák közelebb egymáshoz. Ezek élő rendszert alkothatnának egy halott politikai in tézmény helyett. Ha nincs egyetlen magyar politikai közösség a Kárpátmedencében - márpedig nincs; egy kulturnemzet élén a szellemi elitnek és nem politikai pártoknak kell állnia, akkor miért tennénk úgy, mintha lenne? Az öncsalást hosszabb távon hol ponto zzák? Végül az utolsó apróság. A határon túli magyar közösségek iránti komolyabb odafigyelést, sőt felelősséget nem várhatunk olyan magyarországi elitekben, amelyeknek az adott térségről, az ott élő emberekről komoly személyes tapasztalatuk nincs. Márpedig az ut olsó években ez a tapasztalat, ha még valami volt belőle korábbról, gyorsan kivész. Nem járnak már át nyitott szemű pesti, szegedi, miskolci diákok nagyobb tömegekben sem könyvekkel megrakott hátizsákokkal Erdélybe, sem síelni a Tátrába, és szinte senki se m tudja, hogy a szerb és ukrán vízumkötelezettség egyelőre a magyar útlevéllel utazókra nem vonatkozik. Hát akkor, hogyan épülhetnek azok az ismeretségek, amelyek nélkül az egész itt leirt rendszer megmerevedik? S a barátságon kívül a térség magyarországi szakértőire is szükség van - s közöttük egyre több olyanra, aki nem egyszerűen áttelepült, hanem képes korábbi reflexek nélkül rácsodálkozni a kisebbségitöbbségi kapcsolatokra. Arról nem is beszélek, hogy a támogatási rendszer pénzosztó funkcióinak működt etéséhez is szükség lenne semleges, de a térséghez értő anyaországiakra. Az áttelepülők, akik most igen nagymértékben e rendszert a hétköznapi operációk szintjén működtetik, nem biztos, hogy kellően távolságtartók lehetnek, vagy mindig kellően higgadtak le sznek. Egyébként, mert többnyire igen jól megtalálják helyüket a legkülönfélébb szakmákban, az új környezetben, miért kellene épp nekik osztaniuk az anyaországi támogatásokat, intézni a magyar állam nevében többségi kapcsolatokat? Más feladat, munka nem ju t nekik? Nem szokás az ilyesmi - legalább is a nálunk ma megtapasztalt arányokban más áttelepülő csoportoknál és „visszasegélyező” rendszerekben sem a világban. De hát ehhez a kisebbségi tematikát személyesen is megélhető kiemelkedő ügyként kellene forgalm azni abban a fiatal „anyaországi” értelmiségi körben, amely erre ma még jórészt érzéketlen. S ehhez nyári táboroknak, országjárásoknak, részképzéseknek, nyáritéli buliknak kellene működnie nagyobb számban a határon túli területeken anyaországbeli potenciá lis utánpótlásnak számító policyemberek, szakértők, újságírók, menedzserek számára. S ezek költségeinek talán többségét, de mindenesetre nem csekély részét nyilvánvalóan a magyar államnak kellene vállalnia. E nélkül nem lehet az érintetteket ideszoktatni s e nélkül nem lesz partnere a kisebbségi magyar eliteknek tizenöt év múlva Budapesten. Mindehhez nyilvánvalóan szükség lesz a magyar költségvetési összegeken túl más források bekapcsolására. S még egyszer hangsúlyozom, az újrarendeződésnek egyáltalán ne m kell csökkentenie a közvetlenül a határon kívüli partnereknek jutó összegeket. De a támogatások részben szociális megfontolású hányada helyett funkcionális formáknak a rendszerben bizonyára majd nagyobb súlya lehet. Igazi nemzeti ügyekre, biztos vagyok benne, az új kormány is érzékeny lesz. De hogy ez nem lehet majd ellenzéki, vagy külső kisebbségi licit tárgya, abban azért szinte biztos vagyok. Végül is nem szentségtörés, ha azt állítom, az etnikai kérdések is olyanok, mint a Coke. Nem leszokni kell ról uk, hanem a 8090es évek az egészségre veszélyes, túlzottan cukrozott termékei helyett ki kellene fejleszteni a Light, édesítőszeres, kímélő változatot. S az egy korszerűbb étrendnek is majd részét képezheti. vissza
