Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-09
28 támogatáspolitikában ezek a csoportok „vagyvagy” alapon szembekerülnének egymással. Nem arról beszélek, hogy e politikákat nem lehet harmonizálni. Itt és most egyszerűen a szim bolikus szerepeket hangsúlyozom. Azt, hogy miközben bármilyen csoportokat szükség szerint támogat, az adott oldal másmás csoportoknak szánja a kiemelt támogatott partneri szerepet. Ebből önmagában még semmi sem következne, ha az így kiemelt csoportok nem kezdenek a maguk taktikai szubordinált szerepet stratégiai szövetségesként értelmezni. Mindeközben a pesti, a konzervatív oldalt nem igazán kedvelő média főleg azzal foglalkozott, hogy a határokon túlról az előző években ki és kinek a nevében, vagy kikre h ivatkozva hogyan avatkozott be, vagy jelent egyszerűen meg a magyarországi politikai küzdelmekben. Én ennek a jelenlétnek a súlyát - amely általában kevés kivételtől eltérően [és ezek főleg az RMDSZhez kötődnek] pártos volt, az „anyaországi” politikai éle tben nem becsülném túl. A jobboldalon kívül azonban vitathatatlanul imázsromboló volt. Így a magam részéről fontosabbnak tartanám, hogy a saját szerep ilyen jellegű túlértékelése csökkentette a határon túli elitek mozgásterét, szűkítette kapcsolathálóikat, és ezzel talán a szándékoltnál is jobban odakötötte őket az egyik politikai oldalhoz. Mindeközben a magyar jobboldal a rosszul sikerült népszavazás után látta, hogy a kisebbségi elitek kizárólagos, vagy meghatározó szövetségeskénti megjelenítésével bizt osan nem nyer választásokat, s váltott. Megmentendőként az országon belüli propagandájában - a baloldalhoz hasonlóan - itt is a rendszerváltás veszteseit célozták meg. Ezt jól láthatóan a korábban magát a konzervatív fél kizárólagos szövetségesnek tartó ha táron kívüli magyar politikai osztály [nagy része] sértődötten vette tudomásul. Pontosabban, úgy tett, mintha ebből következően csalódott lenne. Mintha ő is személyében most valamilyen méltánytalanság áldozatává vált volna. Közben, persze a baloldal, a kor mányzati felelősségből következő feladatok a lehetőségekhez képest korrekt teljesítésén túl a határon kívüli ügyekben egyáltalán nem kívánta a félig megüresedett jobboldali érzelmi szponzor helyet akár csak részlegesen is elfoglalni. Ettől a csalódottság - vagy csak annak szimulálása - a határon túli közvéleményben egyébként, úgy látom, fokozódott. Most áprilisban ezután győzött ismét a magyarországi választásokon a baloldal. S indult meg, láthatóan sok sértődöttség, személyi feszültség színre kerülésével a stratégiai vita a hogyan tovább szerkezeteiről a jobboldalon. S mert a jobboldali véleménykülönbségek jelenleg elsősorban intézményekkel, szervezetekkel kapcsolatosak - hány önálló párt, frakció működjön, milyen legyen ezek között a viszony majd a különbö ző testületekben, így a legitimáció és egyáltalán az olyan ideológiai témák, mint a nemzetmeghatározások és a kisebbségek ügye, egyelőre láthatóan háttérbe szorulnak. Mindebből a határon túli magyar elitek szamara most valami szokatlan következik. Másfé l évtized óta először nincs [virtuális] budapesti vetélkedés kegyeikért. Ezért vákuumban hiszik magukat. Ugyan a korábbiaknál önállóbban dönthetnek, de az ilyen döntésekben nincs igazán túl nagy gyakorlatuk. S azt sem tudják igazán, miként hatnak az átrend eződő pesti kapcsolatok pozíciókra saját többségükhöz fűződő politikai rendszereikben. Mindez, persze, elsősorban ott - Romániában, Szlovákiában - érdekes, ahol a magyarok is az országos politika első, nemzeti ligájában fociznak. RENDEZŐDÉSI IRÁNYOK Mind ebből következően az átrendeződésnek három lehetséges elmozdulási iránya rajzolódik ki. Először is, a támogatási és formalizált pártkapcsolati rendszer modernizálása. Másodszor, kiemelt segítségnyújtás a határon túli kisebbségi elitek többségi kapcsolatain ak erősítésében, a kisebbségi társadalom többségi képének árnyaltabbá tételében, javításában. Harmadszor: a kisebbségi társadalmak gondjai iránt érzékeny magyarországi, mindenekelőtt elvben, az országos politizálásban is szerepet játszó, vagy szerephez jut ó csoportok létszámának növelése, kötödéseinek komplexebbé tétele. Vagyis a kisebbségi ügy iránt érzékeny csoportok szaporítása, sőt sajátos „felhizlalása” a magyarországi közéletben, nyilvánosságban. A magyar közösségek országonként igen eltérő helyéből, súlyából, mozgási lehetőségéből következően az új politikahangsúlyok is részben másként jelentkezhetnek. Most is egy erdélyi lapba írok, s talán tényszerűen is legtöbbet eddig az erdélyi helyzetről tanultam, de azt is tudom, hogy számos megfogalmazásom es etleg romániai reáliákkal kapcsolatban igaz lehet, de más közösségekre vonatkozóan már a hangsúlyokat a védhetőnél jobban „elromániasítja”. Máshol a románmagyar kapcsolatokhoz képest intenzívebb az együttélés, jobban ismerik egymást a kisebbségi és többsé gi elit tagjai, esetleg vannak közösen működtetett intézményeik. Ugyanakkor máshol a magyar csoportok önálló szellemi értéktermelése szerényebb, a létszámokból következően országaik nyilvánosságának peremére szorultak és külső, anyaországbeli érdekmegjelen ítő képességük is mérsékeltebb. Tehát.
