Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-09
20 Az elmúlt két évtizedben önt mintegy húsz, nemzetközi szinten is tekintélyes intézmények által adományozott díjban, elismerésben részesítették. Ezekről összesen nem írt annyit a szlovákiai sajtó, mint erről a közlekedési incidensről. Például az Új Szó, volt, hogy egy napon három bíráló cikket is megjelentetett önnel kapcsolatban. Mire véli ezt? – Ez nem új keletű dolog, az elmúlt években hozzászoktam, hogy ez a szlovákiai magyar napilap az én nevemet főleg negatív összefüggésekben éri nti. Most támadható felületet nyújtottam számukra, és hiéna módjára éltek vele. De így volt ez az előző magyarországi parlamenti választások előtt is, mikor felszólaltam a Fidesz Kossuth téri rendezvényén. A körülötte csapott hisztéria a 90 állítólagos szl ovákiai magyar értelmiségi nyílt levelével csúcsosodott, akik közül többen nem is tudták, hogy pontosan mihez is adták a nevüket. Néhány véres szájú akkor úgy gondolta, hogy most leszámolhatnak velem, mint ahogy most is remélték. Tudom, most is vannak olya n, a közéletben és a sajtóban szereplő felvidéki magyarok, akik még a kommunista rendszer óta gyűlölnek engem, mert általam döbbentek rá saját gyávaságukra vagy gerinctelenségükre. Orbán Viktor a magyarországi választások után azt mondta, tudomásul kell v ennie, hogy sokaknak az útjában áll. Majd fel is sorolta, hogy kiknek. Kiknek állhat az útjában Duray Miklós? – Orbán Viktor azért áll útjában sokaknak, mert a nemzet iránt elkötelezett politikus. Ha elkövet egy hibát, felnagyítják azt, ha nem követ el hi bát, akkor kitalálnak ellene valamit. Esetemben sem én vagyok a fontos, hanem a célkitűzéseim, illetve a magatartásom, hogy mennyire vagyok képes a céljaim mellett kiállni. Tehát nem is annyira neveket, hanem irányzatokat, szemléleteket látok az ellenem in tézett támadások mögött. Útjában lehetek nem csak azoknak, akik saját egyéni ambíciójuk, karrierjük, anyagi érdekeik kerékkötőjét látják bennem, hanem azoknak is, akik bizonyos nemzetközi hálózatokhoz tartoznak. Tudjuk, hogy a Kárpátmedencei magyarság már sok évtizede kiszemelt célpontja azoknak, akik ezt a térséget birtokukba akarják venni. Hogy céljukat elérjék, a magyarság szervezettségét, összefogását kell gyengíteniük. Tulajdonképpen ezért került sor már a trianoni döntésre is. Csak végig kell néznünk a felvidéki magyarság történetén, azon rombolások sorozatán, amin évtizedeken keresztül végigment – gazdasági, társadalmi, nyelvi, politikai és ideológiai síkon egyaránt. Tévedés azt hinnünk, hogy ezek kizárólag csak a k ommunizmushoz kötődtek. Jelen volt már annak hatalomra jutása előtt, és jelen van annak bukása után is, csak a megnyilvánulásai változnak. Annak, hogy 1995 és 2001 között 8%kal csökkent a szlovákiai magyarság létszáma, nem csak demográfiai okai vannak, ez a társadalmi elgyengülésünkből is adódott, hiszen vele gyengült a szülőföldünk megtartó ereje is. Nem véletlen az sem, hogy egész Szlovákiában sehol sincs olyan nagy munkanélküliség, illetve gazdasági kiszolgáltatottság, mint a magyarok által lakott terül eteken. Komoly gond ez, hiszen a széthullás állapotához vezetheti a felvidéki magyar közösséget. De persze vannak, akik számára ez nem gond, hanem cél. Mi lehetne a tenni a kedvezőtlen folyamat megállítása érdekében? - Most az előrehozott parlamenti vála sztások sikerére kell összpontosítanunk. Sokat jártam az egyes faluközösségeket, általában azt kellett megállapítanom, hogy az emberek nagyon el vannak keseredve. A megyei választásokkal kapcsolatban szerzett tapasztalatok is egyértelműen arra utalnak, hog y a felvidéki magyarok körében a csalódottság érzése kezd elhatalmasodni, ami fokozatosan felülírja az eddigi összetartozás érzést. Milyen figyelmeztető jeleket tapasztalt az elmúlt években? – Az első gondot az jelenti, hogy a tömbben lakó magyarság terü letén már 2002ben kezdett fogyni a magyar pártot választók száma. A másik gond, hogy az Európai Parlamenti képviselő választás alkalmával a lehetséges kb. 430 ezer magyar választóból csak 92 ezret tudott az urnákhoz szólítani a párt. A harmadik gond a má r említett 2005. évi megyei képviselő választás alkalmával jelent meg. Kiderült, hogy a korábbiakhoz képest sokkal kisebb arányban mozgósíthatók a magyar választók. A Csallóközben és a határos mátyusföldi területen mintegy 40%kal kevesebben vettek részt a megyei képviselő választáson, mint az országos átlag, a Garam vidékén pedig legkevesebb egyharmaddal maradt el az MKP eredménye a négy évvel korábbitól. Van tehát tennivalónk bőven. Mivel lehet az elkeseredett embereket a választási kampányban megszólíta ni?
