Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-09
7 EU dinamizmusforrásnak tekinti Romániát. Bízunk abban, hogy önök is hozzájárulnak egy haladó Európa építéséhez. - Az Európai Unió bukaresti nagyköveteként mit üzen a romániai magyar közösségnek? - Május kilencedike, Európa napja a lkalmából szeretném emlékeztetni a romániai magyar közösséget, hogy helye az Európai Unióban van, és az európai család reméli, hogy 2007ben vissza is kerül ide. vissza Intolerancia - nyelvi formák? - Beszélgetés Horváth I stván kolozsvári szociológussal Új Magyar Szó 2006. május 9. Szerző: Szőcs Levente - A felmérések szerint a lakosság közel fele úgy véli, a kisebbségeknek túl sok joguk van Romániában. Minek tulajdonítható ez a percepció? - Mindenekelőtt annak, hogy a politikai elit mindig ambivalens érzésekkel fogadta el azokat a törvényes paragrafusokat, amelyek a kisebbségek jogainak a kiszélesítését eredményezték. A román politikai elit egy picit mindig jelezte a hallgatóságának, hogy ez valamifajta nemzetközi kénys zer. Hiányzott az a filozófiai háttér, amely meggyőződésként megjelent volna a politikai elit mögött. Sokkal inkább arról volt szó, hogy ha már Európa akarja, akkor tegyünk egy pár lépést, mert Románia EUintegrációja olyan cél, amelynek érdekében ezeket e l lehet követni. - Kényszerű toleranciáról van szó? - Nevezhetjük kényszertoleranciának is, habár én nem szívesen használnám ezt a szót. A politikai elit egy része képes belátni, hogy a tolerancia mért jó, csak úgy érzi, hogy nem képes ezt megfelelően ela dni a választóinak. A másik része nem is akarja belátni, és eleve ellenkezik ezzel. A politikai elitnek az a része, amely valamiféle belső meggyőződésből támogatja a kisebbségeket, úgy érzi, hogy egy picit nacionalistának, intoleránsnak lenni jó, mert ezál tal nem veszíthet szavazatokat. - Létezik egy alulról jövő kényszer, amely a régi gyakorlat felé tereli a politikusokat? - Létezett egy olyan típusú fejlődés, amelyben a közügyek tárgyalását nagyon autoriter, erős, normatív reflexek által betáblázottan t árgyaltuk: tehát mindenre kell hogy legyen egy jó szabály. Miután egy típusú gondolkodásban szocializálódik egy népesség, ezen nehéz változtatni. Számukra a politika úgy tűnt, hogy valami rajta kívülálló célt szolgált, és nehéz elfogadni azt, hogy végeredm ényben senkinek sincs kárára, ha például kétnyelvű helységnévtáblák vannak. - Tehát a többségnek meg kellene értenie: attól, hogy a kisebbség kap egy jogot, a többségnek is jobb lesz? - A politikának eszközöket kell találnia ahhoz, hogy minél több rétegne k egy kellemes léthelyzetet teremtsen. Nem biztos, hogy a többségnek jobb lesz, ha írja magyarul, hogy Csíkszereda. De rosszabb se lesz. Viszont ezt nehéz elmagyarázni, és úgy érzem, nem is történt igazán erőfeszítés. A politikai elit leszokott bizonyos re flexekről, már nem használ ki bizonyos helyzeteket, de nem fogadott el egy nyílt filozófiát, amely arról szóljon, hogy a tolerancia egy általános érték, hogy az államon belüli alkudozási folyamatoknak bármilyen kimenetele lehet. - Amikor az RMDSZ tárgyalá sairól van szó, a román pártok nagyjából ugyanazt a szót használják: zsarolás. - Így van. Úgy érzem, hogy egy beszélgetésnek még nincsenek olyan meghatározásai, hogy nézzük meg, melyek a problémák, amelyekre megoldást keresünk, és a megoldás bármi lehet, a z autonómia is. Amiről úgy beszélnek, hogy a román modell, abban tényleg van valami partikuláris: végül is jó intézmények és jó gyakorlatok születtek. De anélkül, hogy ezt valami interiorizált értéktrendből lehetne levezetni. Hiányzik a perspektíva, amely arra utalna, hogy a politikai elit a pillanatnyi kényszereken túlmutató pluralista filozófia jegyében tette volna, amit tett, és teljesen lemondott volna a nemzetcentrikus és kultúrnemzeti szemléletmódról. - Amikor kisebbségi jogokról beszélünk Romániában , a román közvélemény nagyjából a magyarokra gondol. Mért van ez így, és jóe hogy így van? - A román politika számára bizonyos kockázati tényezőt a magyarok jelentenek. Elég nagy közösség ahhoz, hogy megmozdulásaik, az általuk felvetett problémák nemzetközi visszhangra leljenek, és legyen belföldi hatásuk. A magyarok azok, akik a leginkább fesze ngetik a politikai intézményrendszert azáltal, hogy sajátos intézményrendszert követelnek. Nyilvánvaló, hogy így a kisebbségi követelések azonosulnak a magyarok
