Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-06
8 A tartományi belügyminiszterek hosszú, az egész közéletet átható vita végére tettek pontot az alpesi üdülőhelyen, GarmischPartenkirchenben tartott tanácskozásukon, amelyen sikerült kompromisszumra jutniuk. Ezentúl alapvető feltétele a honosításnak – külföldiek letelepedésének, s kiváltképp az állampolgárság megszerzésének – , hogy a kérelmező értsen és olvasson németül. Ennek érdekében kötelezővé teszik nekik a nyelvvizsgát. Ugyancsak vizsgázniuk kell állampolgári ismeretekből: a teszt az ország történelmére vonatkozó kérdések mellett azt is firtatja, hogy a kérelmező mennyire érti a demokratikus jogrendet, a német alkotmány t, s mennyire fogadja el a férfi és a nő egyenjogúságát. Értenie kell, hogy Németország történelmének része volt a tömeges zsidóüldözés, emiatt az ország történelmi felelősséggel tartozik Izrael állam létjogosultságáért. Mindezek a normák azért lényegese k, mert az utóbbi időben végzett felmérések és tapasztalati úton szerzett iskolai, közéleti élmények azt jelzik, hogy főként a letelepült vagy letelepülni és állampolgársághoz jutni szándékozó muszlimok körében egyötöd arányban vannak olyanok, akik nem tar tják vallásukkal összeegyeztethetőnek a német alkotmányt, illetőleg illegális képződménynek tartják Izrael államot. A tartományi belügyminiszterek által, szociáldemokrata nyomásra hozott országos hatáskörű kompromisszumos megoldás kevésbé nehéz kérdések m egválaszolására kötelezi a kérelmezőt, mint amilyeneket a keresztény pártok által irányított tartományok írtak elő eddig a honosításért folyamodóknak. Más, főként szociáldemokrata irányítású tartományokba viszonylag könnyen lehetett úgymond bejutniuk a k ülföldieknek. Ezért e tartományok inkább vonzották a külföldieket, mint a kevésbé liberális térségek. Ennek alapján működött eddig az úgynevezett honosítási turizmus Németországban. vissza Lemaradni vagy megmaradni Magy ar Hírlap 2006. május 6. Szerző: Végel László Elvált egymástól a politika és a kultúra, ezért aligha lehet a nemzeti azonosságot a maga komplexitásában megragadni, még akkor sem, ha egynéhány politikus nemzeti jelszavakkal díszíti szónoklatait A köztá rsaság elnöke, tekintélyét latba vetve, tanácskozássorozatot kezdeményezett, melynek keretében, megpróbálja a határon túli magyar kisebbség problémáit és távlatait, a nemzeti összetartozás tudatát új, a 21. század követelményeinek szellemében újrafogalmazn i. Az államfő gesztusát nagyra értékelve itt írom le mindazt, amit – egy éve tervezett elfoglaltságom miatt – nem mondhattam el a tanácskozáson, amelynek meghívottja voltam. Tény és való, az anyaországi kisebbségkép egyoldalú; a magyar társadalom rokonsz envezik ugyan a határon túliakkal, de bizonyos távolságtartással. A kisebbségi kér és követelődzik. A kisebbségit állandóan segíteni kell. Ki kell végre mondani: az egyoldalú képet a kisebbségiek alakították ki. Elavult diskurzusok Nemcsak az anyaorszá gi politika miatt kellett civilizációs paradigmaként napirendre tűzni a kérdést, hanem azért is, mert a határon túli magyar kisebbségek életében a pártviszályokon túlmutató, a mai nemzeti és kisebbségi diskurzusok elavultságára utaló strukturális válságtün etek mutatkoznak. Valójában ez a magyar rendszerváltás adóssága, amelyet nem sikerült sem a jobb, sem a baloldalnak törlesztenie. Nem a szándékkal van baj! A rendszerváltás küszöbén a demokratikus ellenzék számolt a határon túli magyarsággal: az egynemű magyar kozmosz helyett a sokszínű magyar heterokozmoszt érvényesítette. Az apokrif, ellenzéki kultúra részévé tette a határon túli magyar kultúrákat és értékrendeket. Kezdetben az anyaországi ellenzéki civil társadalom, a kulturális elit volt a mérvadó. E z a hagyomány ma is eleven, de nem a politikai életben. A minapi nemzetközi könyvvásáron vetette fel Esterházy Péter a kérdést, nevezetesen; hogy az anyaország részére milyen szellemi és tudástőkét, ismereteket képviselnek a határon túli magyarok. Lengyel László két éve megjelent cikkében szorgalmazta az új magyar – magyar társadalmi szerződést. Tételei szinte szóról szóra megegyeznek a Sólyom László levelében vázolt problémákkal. György Péter évekkel ezelőtt tanácskozássorozatot szervezett, amelyen azonos kérdések kerültek terítékre. A gond az, hogy az
