Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-06
9 értelmiségi szókincs nem vált a politika nyelvévé. A kisebbség "csak" politikai kérdés lett, holott nem "csak" az. Elvált egymástól a politika és a kultúra, ezért aligha lehet a nemzeti azonosságot a maga kom plexitásában megragadni, még akkor sem, ha egynéhány politikus nemzeti jelszavakkal díszíti szónoklatait. Mikor kezdődött a félreértés? Szerintem a kapcsolatrendszer intézményes formáinak kialakításakor, amit csak toldoztakfoldoztak, de nem alakítottak át. Az élet gyorsabban változott, mint a kormányzatok kisebbségszemlélete. Ennek következtében a magyar társ adalom kizárólag a határon túli kisebbségi pártokban találta meg partnereit. Nem született gazdag és autonóm, plurális kapcsolati intézményrendszer. A magyar társadalom és a kisebbségi közösségek jelenleg is szűk pártcsatornán kommunikálnak, amelynek csú csa a Máért. Ez szükségszerűen eltorzítja a kapcsolatokat. A cél viszont, hogy egy fonal helyett egy egész szőttes kapcsolja össze a két entitást. A kisebbségi pártok saját vastörvényeik szellemében működnek, kiépítik klientúrarendszerüket, állandósítják ú jraelosztási hatalmukat. Erről árulkodik a tény, hogy miközben az anyaországban a kormányzati hatalom váltakozott – ugyanez történt azokban az országokban is, amelyekben a magyar kisebbségek élnek – , a kisebbségi közösség legszűkebb elitjének összetétele v áltozatlan maradt, szinte feudális arculatot vett fel. A szlovákiai Huncik Péter pontosan fogalmazta meg a jelenség lényegét: "Ha azt a kérdést tennénk fel, ki a szlovákiai magyarság legszebb nője, akkor is egy politikus nyerné a versenyt, aki természetese n nem nő." Kisebbségi skanzenek Miközben a kisebbségi elitek a kormányzat szűkmarkúságát bizonygatták – és időnként nemzettudatból leckéztették az anyaországi kormányokat (előfordult, hogy a magyar társadalom többségét is) – , a magyar kisebbség tagjai a választásokon egyre kevésbé szavaztak a kisebbségi pártokra. A kisebbségi vezérek arról vitáztak, hogy mennyi pénz jut a kisebbségtámogató alapítványokba, miközben választóik száma vészesen csökkent. Ergo: a jelenlegi válság okai nem anyagi természetűek, hiszen a nagyobb támogatást is el lehet pazarolni meddő tevékenységre. Egy nyugati alapítvány lehet bőkezű ugyan, de szigorúan ellenőrzi az eredményeket. Az euró felhasználása racionális, a forinté romantikus. A tetszetős nemzeti jelszavak mögött avítt pr ogramok lapulnak meg. Nem meglepő, hogy a kisebbségi polgárok egyre csekélyebb számban jelentek meg az urnák előtt, hiszen ők felismerték, hogy másként kell magyarnak lenni, mint száz évvel ezelőtt. Ez a bizalmi válság, először 1996ban, Szerbiában jelentk ezett a daytoni békeszerződés után, aztán egyre vészjóslóbb méreteket öltött. Hasonlóképpen alakul a helyzet a Felvidéken és Erdélyben is. Grendel Lajos joggal jegyezte meg, hogy a kisebbségi polgárnak tele van a hócipője a romantikus nemzeti jelszavakkal. A kisebbségi polgár úgy válaszol, ahogy tud: nem megy elszavazni. Pedig a kisebbségi közösségekben, az anyaországitól eltérően a választások a Renan emlegette mindennapi népszavazást jelentik. Itt keresendő az eredete minden más problémának is. Miközbe n az anyaország szaporán modernizálódik, a kisebbségi közösségek retradicionalizálódnak. Nemzeti öncélúság Miközben az anyaország egyre nyitottabb, a kisebbségi közösségek mind zártabbak. A kisebbségi szakemberek és értelmiségiek elvándorolnak az anyao rszágba vagy a Nyugatra. Nem csoda, hiszen a kisebbségben egy népi táncos nagyobb figyelmet érdemel, mint egy informatikus. Az identitáspolitika nem a tisztaszoba, és az ünnepnapok dísze, hanem a mindennapi élet, a kultúra és a modern világ. Ha nem alkalma zkodik, akkor erőtlen lesz és meddő. Fülep Lajos szavaival: ez nemzeti öncélúság. Ez az öncélúság jelenleg nagyobb gond, mint a durva elnyomás eszköze. Ezzel az eszközzel ma sokan könnyelműen visszaélnek. A kisebbségi közösségek vesztik a tudástőkéjüket, m aradnak a romantikus nemzeti retorikát ismételgető főfoglalkozású magyarok. Félő tehát, hogy Magyarország körül kialakul egy maradi kisebbségi gyűrű, a nemzeti skanzenek láncolata, amelyekben el lehet játszani a kis magyar operettet. A kisebbségi közössége k önképe az anyaországban unalmas, és nem kellőképpen érthető, de a legnagyobb baj, hogy semmitmondó az európai megfigyelők és közvélemény számára is. Ezek a közösségek, ha akarnák, akkor sem értelmezik magukat a mai korszerű európai és regionális kontextu sban, mert a jelenlegi politikai kánonok nem teszik ezt lehetővé. vissza
