Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-06
5 így mintegy 100 milliárd forintot spórolhatna meg az állam. A legnagyobb pénznyelőnek a túlságosan széttagolt önkormányzati rendszert tartják, ezért az MSZP - legalábbis elvben - a régiók ra és a kistérségekre alapozó struktúra felé mozdulna. Így az önkormányzatok nem egyedül, hanem különböző szövetségi szisztémákban tartanák fenn a különböző intézményeket. Az önkormányzati testületeket is karcsúsítanák - a létszám felével, negyedével. (Ehh ez - kétharmados törvényről lévén szó - a Fidesz is kell.) Valószínű, hogy nemcsak az állami szféra, hanem a lakosság is megérzi a "büdzsé kiigazítását": Lendvai szerint a jelenlegi, a fogyasztás nagyságához igazított gázártámogatási rendszert egy szoci ális alapú tarifa váltaná fel. vissza Magánbeszélgetés Népszabadság • Kis Tibor • 2006. május 7. Hallotte vajon számára revelációként ható dolgokat a határon túli magyarság állapotáról Sólyom László az általa meghívott kisebbségi szakértőktől, akiknek körében lényegében egy teljes munkanapot töltött el csütörtökön a Sándorpalotában? Remélhetőleg nem. Legalábbis mindannak alapján, amit nyilvánosság előtt a köztársasági elnök maga mondott el a találkozóról, ezt határozott an meglepőnek kellene tartanunk. Mivelhogy a megismert részletekben, megállapításokban nóvum nemigen akad - hosszú évek óta a közvélemény is evidenciaként kezeli például, hogy a határon túli magyar közösségek helyzete országonként eltérő; körükben nagy a népességfogyás, viszont kevés az iskola; identitásuk megőrzésének esélyei pedig nem valami fényesek a modernizáció közepette. Hogy aztán tényleg ilyen kutatói közhelyek ragozásával múlattáke az időt a Sándorpalota vendégei, vagy ennél azért érdemibb m egállapítások is elhangzottak a találkozón, arról e pillanatban semmit nem lehet tudni. Sikerült ugyanis egy olyan konspiratív jellegű tudományos konferenciát összehozni a Várban, amelyről kormányzatok, kutatóintézetek, pártok vagy maguk az érintett kisebb ségi és többségi nemzetek tagjai is hallomásokra, információmorzsákra vannak utalva. Az összejövetel ettől aztán gyakorlatilag magánbeszélgetés maradt. Kár érte; nem valószínű, hogy ez lett volna az eredeti szándék. Még az is előfordulhat, hogy e tanácsk ozás után egyesek megerősítve látják gyanújukat, hogy Sólyom szépen, szisztematikusan önálló erőközpontot igyekszik kiépíteni az elnöki hivatalból. Ha valaki nagyon akarná, akár még a mostani kisebbségi rendezvénybe is bele tudná magyarázni e szándékot. Fe lesleges - az adott helyzetben inkább más megfontolás részesíthető előnyben. A magyarmagyar viszony ugyanis most van annyira rossz állapotban, hogy mindenki számára jut elegendő hely, aki lendíteni akar a kátyúban veszteglő szekéren. Sólyom Lászlónak is m egvan ebben a feladata, és senki által el nem vitatható joga, hogy e célból akár önálló kezdeményezéseket is tegyen. Legfeljebb az furcsállható, hogy nem érzékeli: ezek hatékonyságát növelheti, ha eleve maga mögött érzi például a parlamentet és a közvélemé nyt. Ha nem kelt olyan benyomást, hogy buzgalma netán mellékvágányra viheti a dolgokat. Pillanatnyilag ilyesmi azért bizonyossággal nem állapítható meg. Még akkor sem, ha nyilvánvalónak látszik: Sólyom például "fontosnak és szükségesnek" ítéli a MÁÉRTot, miközben kormányzati részről mind gyakrabban merül fel az említett intézmény megszüntetésének vagy átalakításának az igénye. Ennél sokkal többet egyébként nem is nagyon lehet tudni a most összeálló kormány kisebbségi programjáról. Nagy elszánásoknak, mér etes reformoknak mindenesetre egyelőre semmi nyomuk. Kérdéses, hogy a kilátásba helyezett "minireformok" elegendőek leszneke majd a népszavazás nyomán mélypontra jutott magyarmagyar viszony újjáélesztéséhez? És egy önmagát túlélt, korhadt intézményrendsz er átépítéséhez, megújításához? Sólyom mostani kisebbségi kezdeményezéseinek valódi értéke is valójában csak akkor lesz majd lemérhető, amikor részleteiben kiderül: milyen elképzelései is vannak Gyurcsányéknak a határon túli támogatásokkal és kisebbségi intézményekkel kapcsolatban. Érhetnek még meglepetések bennünket. vissza Újragondolni a stratégiát - A magyar külpolitikáról Lengyel László könyve kapcsán Népszabadság • Kovács László • 2006. május 6.
