Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-05
7 Szerinted ki őrült meg, Pista? A zt írod, "tagadhatatlan, hogy a mai politikai verseny eszközei, módszerei, stílusa láttán mindkét oldalon bőven van okuk borongani azoknak az értelmiségi politikusoknak, akik tekintetüket a klasszikus demokráciák eszménye ire függesztve... a politikai rends zerváltozás cselekvő részesei voltak". Azt is sugallod, hogy én csak a "klasszikus XIX. századi eszményeket" meg Bibót látom, s nem méltatom figyelemre "a politika létező valóságát". Kikérem magamnak. Aki olvassa az írásaimat, tudja, hogy mást sem tesz ek, mint a politika létező valóságát elemzem és értékelem. Szó sincs róla, hogy Orbán Viktort Abraham Lincolnhoz vagy Eötvös Józsefhez mérve marasztalnám el. Bibóhoz se mérem: Bibó nem volt politikus. Antallról is leírtam, hogy tradicionális, ha tetszik, k orszerűtlen államférfi volt, a tömegmédia előtti korszak gyermeke. Bocs, de elég sokat olvastam (és írtam) a posztmodern tömegdemokrácia világáról, az egyetemen évek óta Politika és média címmel viszek kurzust. Aki ismeri a legutóbbi cikkemet (Írá studók áj ulása, március 11.), az tudja, hogy Orbán populizmusát nem az általad vizionált eszményekkel, hanem a mai nyugati parlamentarizmus populáris gyakorlatával vetettem össze. Miért próbálsz engem nosztalgiázó értelmiségi szépléleknek beállítani? Azt írod: "sem a létező nyugati demokráciák jobboldalán, sem a baloldalán nem ismeretlenek manapság azok a politikusi módszerek, stiláris jegyek, kiszólások, amelyek alapján... oly magától értetődően minősíted a hazai jobboldal vezető pártját és a párt elnökét antid emokratának, antikapitalistának, antiglobalistának, piacellenesnek, külfölditőkeellenes populistának stb." Na, ne mondd! Kire gondolsz, Pista? Le Penre, Haiderre? Mert akkor részben értem a dolgot. Csakhogy ők a nyugati politika perifériájára szorult, kétes figurák. Chirac mi nden lehetséges alkalommal világossá teszi, hogy semmiféle közösséget nem vállal az előbbivel, s úgy tudom, Hai- derből sem lett kancellár: Schüssel egy vezértelenített párttal kötött kényszerkoalíciót. Clinton és Bush tu d tommal nem tört lándzsát a "munkaalapú gazdaság" mellett a "spekulációalapúval" szemben. Kohl nem mondta, hogy a német baloldal időnként "ráront a nemzetére", s nem célzott ennek esetleges "genetikai okaira" sem. That c her és Blair nem tett privatizációellenes kijelen téseket, s a mai napig nem szerveztek faluparlamenteket Angliában. Chi- rac nem szól luxusbaloldalról, s nem mondja, hogy Franciaországnak csak akkor van nemzeti kormánya, ha az jobboldali. Arra sem emlékszem, hogy Schröder vagy Merkel szerint a külföldi tők e hét bőrt nyúz le a német e mberek testéről, s hogy Németországban mindenki másnak jó, csak a németeknek nem. Vagy mondtak ilyeneket, Pista? Ha igen, miért nem idéztél tőlük? Szerinted a legnagyobb tévedésem, hogy kizárólag a politikai kultúra alapján ítélek Orbán rovására, s hogy azzal "mindkét oldalon" egyformán vannak bajok. Ezek szerint szoci Vizsla is van. Meg szerverbetörés. Az MSZPsek is minden eszközt igénybe vesznek, hogy szétverjék a SZDSZt, hogy sorra levadásszák, vagy kilóra megvegyék az e mbereit. A szociknál is (alapszabályilag) fölváltotta az alulról történő választást a fölülről való kinevezés. Ott is kegyencrendszer van, a vezér ott is háromhetente cseréli a támadósorokat, akár a jéghokiban. Az országos lista elejére tetszése szerint ra kja a leghülyébb, ám a legkisebb pártbeli bázissal sem rendelkező alakokat. (Demokrat ikus pártban ilyesmit évtizedes politikai munkával és teljesítménnyel lehet szerezni.) Aki bírálja Gyurcsányt, arról a Népszabadság minden alap nélkül megírja, hogy ügynök volt. A Népszabadság pont olyan undorító, mint a M agyar Nemzet. A Narancs vagy az ÉS semmivel se különb a Demokratánál. Nemcsak a szakmai normákat, hanem a legelemibb erkölcsi szabályokat is lábbal tiporják. A 16 óra nem kevésbé émelyítő a Vasárnapi Újság nál. A balo ldali médiában is olyan alpári figurák viszik a prímet, mint Bayer, Bencsik, Lovas és a többiek. Gyurcsány fölsoro lta őket, mint kedvenc lapjait és műsorait, ezek a bornírt alakok ott tátognak mögötte a színpadon, vagy ott szón okolnak előtte a g yűléseken. A hozzád hasonló mérsékelt és tisztességes emberek a baloldalon is a perifériára sz orultak.
