Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-05
6 magyar kisebbségiként Romániában élnek. Hiszen a Magyar Tudományos Ak adémia 1990 óta a világon élő va- l a mennyi magyar tudósnak az akadémiája - szögezte le Vizi E. Szilveszter, emlékeztetve, hogy az akadémia tám ogatja például az Erdélyi Múzeum Egyesületet. A tudós szerint a két ország közötti kapcsolatok javulása szempont jából alapvetően fontos, hogy a magyar sz é- kelység területi autonómiát, önkormányzatiságot kapjon. Emlékeztetett arra, hogy 2004 szeptemberében ugya nezen a helyen szintén állást foglalt emellett, a román tudományos akadémia partner volt e témában, hiszen az idén meg is jelentette erről szóló előadását egy könyvben. Az MTA elnöke fontosnak nevezte, hogy az önkormányzatiságot és a területi autonómiát tudósok vetik fel, és nem politikusok, akiknek ilyen vagy olyan céljaik lehetnek. A tudósok hivatkoznak a különböző európai kutat á- sokra és az európai gyakorlatra - mondta az akadémiai elnök, megemlítve Katalóniát, DélTirolt, akárcsak a finn vagy a svéd példát. Az Európai Unió területén több mint száz kisebbség él - emlékeztetett Vizi E. Szilveszter, aki szerint az integr á- ciós szervezet területén a határok lassan eltűnnek, és egy sokszínű, sokféle kultúrájú nagy Európa jön létre. Tehát minden nemzet viszi saját kultúráját, bárhol is éljenek tagjai - fűzte hozzá. Ez a kitüntetés azt jelzi - mondta az M TA elnöke , hogy a román értelmiség, a román tudós társadalom teljesen nyitott, európai gondolkodású. Vizi E. Sziveszter kifejezte reményét, hogy az Európai Unión belül majd boldogan élnek együtt románok és magyarok, beleértve a magyar kisebbséget is Romá niában. Tíz kérdés Elek Pistához Népszabadság • Debreczeni József • 2006. április 4. Tudtam, hogy előbbutóbb be kell következnie, hát legyen, kedves Pista, essünk túl rajta. Annál is inkább, mert igazad van: ez nem a kettőnk személyes ügye. Ezért - az olvasók kedvéért - azzal kezdem, hogy minket nem csak az MDFes múltunk és sorsunk (a nemzeti lib erális platform, a kizárásunk) köt össze. Idézek egy 1991es Magyar Hírlapbeli cikkemből: "Elekről csak anynyit: közös egyetemi évek, közös albérlet, csaknem húszesztendei ismeretség után nem tudok felidézni egyetlen szavát, egyetlen mozdulatát sem, ami erkölcsi kifogás alá eshet". Tíz évvel korábban azt mondtam annak a titkosszolgálati embernek - aki most előállt, hogy megvédjen a Te fideszes barátaidtól, akik ártatlan létemre ki akartak nyírni: vá ltoznak az idők s az emberek! , s aki akkor ró lad is érdeklődött, hogy Elek István nemcsak a barátom, de a péld aképem is. (Talán ennél a mondatnál látta be, hogy nem lehet velem mit kezdeni.) Már nem vagy a példaképem, de ma is tisztellek, becsüllek. Még akkor is, ha meglep a mondatod: "szívesebben nevezem magam konzervatívnak, amint azt tudhatod". Eddig úgy tudtam: konzervatívliberális vagy. Azok v agyunk: Te is, én is. Emlékszel, ezt a jelzős szerkezetet Te találtad nekünk, még 1991ben! Pista, mi történt a liberalizmusoddal; hol, mikor, kiért és miért hagytad oda? Azt írod, örülsz, hogy "elhalt az a méltatlan visszhang", amely a rólam közreadott "alaptalan vád nyomán csapott fel néhány jobboldali sajtófórumon". Bocsáss meg, de ennyire eufemisztikusan nem írható le ez a történet. Engem morálisan és egzisztenciálisan meg akartak semmisíteni. El akarták venni a becsületemet, a szavahihetőségemet, a múltamat: ezáltal (tanárként és publicistaként: aki vagyok) a jelenemet és a jövőmet is. Fogalmazzunk pontosan: a Fidesz vezérét bíráló cikkeim miatt to tális támadást indítottak ellenem a Fidesz sajtóorgánumaiban a Fidesz vezető kommunikátorai. DeutschFür, a politikus meg az ismert verőlegények (köztük egy nőnemű). A Magyar Nemzet - egy betű bizonyíték nélkül - az első oldalon, szalagcímmel hozta a "hírt ". A vád alátámasztására máig nem tudtak egy betűt előkaparni, miközben az illetékes hivatal igazolta ártatlanságomat: erről egy árva sort sem közöltek. "Méltatlan visszhang": valóban enynyire naiv lennél, kedves Pista? Közös barátaink, írod, azt kérdi k, megőrülteme. Ahelyett, hogy vitába szállnának velem. A Népszabadság (biz onyos szellemi és morális szint fölött) bármit lehoz, látod, láthatják. Egyikük - szeretve tisztelt irodalomprofessz orunk - legalább levélben megírta a rosszallását. Arra kért, veg yem elő az Adykötetemet (Adyból doktoráltam n á- la), és vessem össze az ő verseit Gyurcsány írásaival: tán képes vagyok még érezni a stiláris különbséget. Mintha valaha leírtam volna, hogy Gyurcsány nagyobb költő Adynál!
