Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-01
8 Erős Julka - Az ukra jnai választások hosszú időre előrevetítik a politikai bizonytalanságot Magyar Nemzet 2006. április 1. Szerző: Stier Gábor Kevesen gondolták volna, hogy tizenöt hónappal a Viktor Juscsenkót hatalomra emelő változások után az elnöknek a túlélésért kell kü zdenie. A parlamenti választások tanulsága, hogy Ukrajna a légvárakból leszállt a földre. A voksolás mindennél világosabbá tette az ország kulturális megosztottságát is, és egyre elkerülhetetlenebbül a föderalizmus felé tolja a politikai berendezkedést. Ukrajna visszafordíthatatlanul elindult a demokratikus fejlődés útján – értékelte a választásokat a nemzetközi megfigyelők többsége, akik ezúttal nem találtak kivetnivalót a voksolás menetében. Pedig a tirádákat elhomályosíthatta volna, ha az EBESZ és a NA TO kiküldött képviselői felteszik maguknak a kérdést: hogyan maradhatott ki egymillió ember a választói névsorból, vagy miért haladt olyan vontatottan a szavazatok összesítése? Az is kérdések sorát vethette volna fel, hogy miként tárgyalhatott a leendő koa lícióról jóval a végeredmény kihirdetése előtt az elnök megbízásából a harmadik helyezett párt vezetője. Igazán nagy újdonságnak legfeljebb az számít, hogy az ukrán pártok minden eddiginél többet – 5,3 millió dollárt – költöttek politikai hirdetésekre, mag a a választás pedig összesen 200 millió dollárba került. Persze nem szabad lekicsinyelni mindazt, ami történt, hiszen Ukrajna nagyon messziről indult el az átalakulás útján. Legfeljebb kijózanító a felismerés, hogy a történelem lépcsőfokait nem lehet átugr ani, a helyi geopolitikai és kulturális adottságokat semmibe venni, s a demokrácia sem olyan áru, amely csak úgy egyszerűen exportálható. Tudták ezt az ukránok már a választások előtt. Erről árulkodott az általános kiábrándultság, amelyet csak még döbbenet esebbé tettek a felmérések rideg számai. A kijevi Politikai és Szociálpszichológiai Intézet januári közvéleménykutatása szerint az intézmények közül legtöbben (57,9 százalék) az egyházban bíznak, a második helyen a fegyveres erők állnak 47,8 százalékkal. A sajtó iránt minimális a bizalom, a demokrácia letéteményeseinek számító intézmények esetében pedig egyértelműen negatív a mérleg. A politikai pártokat 41,4 százalékkal többen utasítják el, mint amennyien bíznak bennük, lényegében ugyanilyen az arány a bí róságok (40,9), az ügyészség (39,8) és a helyi hatalmi szervek (37,2) megítélésében. Nem dicsekedhet a parlament, a verhovna rada és a kormány sem, hiszen 30,2, illetve 24,2 százalékos az előny a bizalmatlanoknál, de 7,8 százalékkal nagyobb az elutasítók t ábora még a társadalmi szervezetek esetében is. A mostani választás megerősítette ezeket a számokat, amelyek már 15 hónapja sem voltak sokkal jobbak, csak akkor senki nem akart hinni a szemének. Nem lehetséges a Kelet és a Nyugat gyors integrációja. Hasonl ó módon mutatták az eredmények azt is, hogy nagyon messze került a politikum a néptől, a jelenlegi hatalomhoz köthető Mi Ukrajnánk bukása pedig egyértelműsíti Viktor Juscsenko helyzetének gyengülését, egyúttal hosszú időre előrevetíti a politikai bizonytal anságot. Az ukrán választók megbüntették Juscsenkót, kifejezve ezzel, hogy számukra kudarc volt a „forradalom” első éve. Mindenki számára érzékeny fordulat volt, hogy a mesterségesen felpumpált 12,1 százalékról 2,4re lassult a gazdasági növekedés, amivel párhuzamosan az árak nagyjából megduplázódtak. Nem történt meg a külföldi tőke várt beáramlása sem, a politikai bizonytalanság, a korábbi privatizációs ügyek felülvizsgálata körüli vita óvatossá tette a befektetőket. Hasonló kimértséggel közeledett Ukrajná hoz az Európai Unió is, s a helyzetet súlyosbította a gázszállításokról Oroszországgal kirobbant konfliktus. Külföldön és otthon egyaránt kiábrándulással fogadták a „narancsos” erők egymás ellen fordulását. A helyzet a jövőben sem ígér nagy változásokat. P olitikai értelemben mindenképpen bizonytalan időszak elé néz Ukrajna. A politikai tábor ismét összekovácsolódhat, ám mitől lenne stabilabb Julija Timosenko új kormánya, mint a szeptember előtti volt? Juscsenko már akkor is túl soknak tartotta az ambiciózus „Julka” hatalmát, amely most csak növekedne, ha kormányfőként életbe léptetné a politikai reformokat. Az elnökiből parlamentivé és elnökivé alakuló politikai berendezkedés megszilárdulásáig még várható néhány megrázkódtatás, amelyeknek a hatását növelheti k a személyi ellentétek. Eleve konfliktusokat teremt a Mi Ukrajnánk, valamint a Julija Timosenko Blokkja (BJUT) között a gazdaságról vallott elképzelések különbsége. A BJUT növelné a szociális kiadásokat, kordában tartaná az árakat, felülvizsgálná a korább i privatizációkat, és szinte biztosan felmondaná az orosz – ukrán gázmegállapodást is. Így aztán nem lenne olyan meglepő, ha az elnöki tábor előbb találná meg a közös hangot egykori ellenfelével, a Viktor Janukovics vezette Régiók Pártjával. Immár többedszer igazolva Samuel Huntington tételét, a választás nyilvánvalóvá tette az országon belül húzódó kulturális, mentális, orientációs törésvonalakat is. A pártok szerinti megoszlást nézve Ukrajna három jól elkülöníthető részre szakadt. A tíz orosz ajkú keleti és déli területen a Régiók Pártja győzött, a birodalom előszobájának nevezhető legnyugatibb részen, a Kárpátokon túli, a lvivi és az ivanofrankivszki körzetekben a Mi
