Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-04
31 Addi g a pillanatig zajlott a koszovói szerbek vagyonának az albánok részéről történő kivásárlása. Igaz, olyan áron, amiből azok gazdag emberként folytathatták életüket Szerbiában. Ettől az időponttól kezdve, a vagyonfelvásárlási folyamathoz nyílt politikai kon frontáció csatlakozott, egészen a különböző intenzitással a NATObombázások körüli vérontásokig. Az első Koszovo Poljei hatalmi felvillanást követően, Milosevics pár hónap múlva Belgrádban, amolyan ko mmunisták közötti klasszikus leszámolást kezdeményezet t. Amiből, most már teljhatalommal, ő került ki győzte sként. Milosevics lett a szerb vezér. Sugárzott belőle az elhivatottság érzése. Rövid idő alatt szétzúzta a szocialista Jugoszlávia szövetségi párt- és kormányzati szerveit. Ekkor, 1991 márciusában mon dta ki Milosevics a szintén hírhedté vált, háborúra uszító mondatát: „Ha dolgozni nem tudunk is, harcolni annál inkább!” Ehhez fogható erkölcsi és politikai mélyrepülésre, a magyarságra rontó 1956os szabadságharcot követő kommunista erőszak jeleseinek nyi lvános fenyegetései óta nem került sor. Milo- sevics, nagyszerb álmokat kergetve a szocialista Jugoszlávia népeire hozta a romlást, a pusztító háborúk sor o zatát. A következő évek véres eseményeiből, némi horzsolások árán, csak a szlovéneknek sikerült kimarad ni. A többiek, részben saját nemzeti céljaikat követve, nem tudták és nem is nagyon akarták elfogadni a balkáni közös ügyek tárgyalásos rendezését. Mindenki mindent akart, elsősorban saját államot, lehetőleg rögtön. Milosevics – Hága: döntetlen Milosevi cs kora, miután évekig térdig vérben gázolva kiháborúzta magát, nem akkor ért véget, amikor ellenfelei Tudjman és Izetbegovics kidőltek a sorból, s lezárult a NATObombázás többhetes időszaka. A háborús bűnös szerb elnök korszakát Zoran Djindjics sem tudta lezárni. Pedig ő a szerbiai ellenzék vezéreként, egy kis felford ulástól és gyújtogatástól sem mentes jól megtervezett és mérsékelt erőszakkal járó politikai félfordulat után 2000ben – nem kis meglepetésre – Milosevicset egyszerűen kiszolgáltatta Hágának. S a Milosevicséra nem zárult le akkor sem, amikor Djindjics miniszterelnök sorsa – a szerb történelemben a demokrata újítók erőszakos halála egyáltalán nem szokatlan esemény – az ellene elkövetett gyilkos merénylet nyomán beteljesedett. Igaz, az elmúlt öt évben, amióta a nemzetköziekkel Hágában viaskodott, Milosevics befolyása egyre gyengült, de árnyéka továbbra is rávetült a szerb politikai életre. Leginkább úgy, hogy még Hágából is fékezte a demokratikus kibontakozást, a tudtával és támogatásával létre jött maffiaelemekkel terhes gazdasági struktúra lebontását. A „szerb nép legnagyobb fia”, ahogyan ereje telj ében becézték, most úgy vonult be a történelembe, hogy még az őrei sem vették észre, már órák óta halott, s halála körülményeit a bérces Balkánon legendák övezhetik. Most az ellene folytatott eljárást ítélet nélkül megszüntetik, s következő hónapokban, év ekben eldől: mítosszá válik Szlobodan Milosevics, vagy megmarad egy a szerb nemzetet megosztó ellentmondásos történelmi személy iségnek, netán gyorsan feledésbe merül? Mind a három végkifejlet elképzelhető. A magyarok és a Milosevicséra Ha azt vesszük s zemügyre, hogyan viszonyult a vajdasági magyar politikai elit az elmúlt, alapvetően Milosevics nevével fémjelzett csaknem húsz évben (Djindjicsnek – ez egyre inkább látszik – ebben az időszakban nagyon fontos, de történelmi epizódszerep jutott) a szerb vez etéshez, tágabb értelemben a szerb politikai elithez, akkor három viselkedési modellt különíthetünk el. Az egypártrendszerben is tisztségeket vállaló vajdasági magyar politikusok nemzedékének legidősebb tagjai, el ejében megkísérelték követni az egypártren dszerben hatalomhoz jutott Milosevics fergeteges előrenyomulását. Emlékezetes, hogy a jogurtforradalom után is voltak magyar politikusok, akik elsősorban a kulisszák mögött, akár a női bájak segítségével, megpróbálták a lehetetlent: illeszkedni a Milosevic s vezette szerb elithez. De, a Vajdaság autonómiájának Milosevics által diktált új, jogelvonó koncepciója érvényesülésének arányában ezek a próbálkozások talajtalanná váltak. Ezek az urak, a vajdasági magyar restaurációs ellenzék, viszonylag gyo rsan átáll t. No, nem a magyar oldalra, hanem fegyverhordozóként, a nyiladozó magukat demokratának nevező szerb ellenzék táborába. Ők voltak azok, akik viszolyogva fogadták az „egynemzetiségű” magyar szervezet a történelmi VMDK megalakulását és az első években a szoc ialistakommunista megalapozottságú napilapon a Magyar Szón keresztül intenzív magyarellenes propagandát folytattak. Koruknak és a magyarok harctérre hurcolásával járó politikai megrázkódtatásoknak tudható talán be, hogy egykét évi szélmalomharc után kiv onultak a politikából. Jól tették.
