Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-04
32 Közben budapesti segítséggel kibontakozott a belharc a történelmi VMDKban. Ebben a küzdelemben rövid idő alatt kétpólusúvá vált a vajdasági magyar politikai elit. Az egyik oldalon álltak az autonómiakövetelők, a másikon kislépések, a „ne most, majd máskor ” szószólói. Akik villámgyorsan odasimultak Milosevicshez, „technikai koal í- ciót” alkotva pártjával a Szerbiai Szocialista Párttal. Tisztségeket vállalva a különféle Milosevics által ellenőrzött hatalmi szervekben s a magukat demokratikusnak nevező szerb el vbarátaikkal együtt eltűrték előbb a horvátok elűzését a Szerémségből, majd a brancshoz tartozó magyar polgármesterek beengedték a szerb menekülteket a magyar többségű községekbe. A topolyai VMSZes polgármester ebben az időben aligha borközi állapotban va l ami olyasmit mondott, hogy nincs annyi menekült, ahányat ő be ne fogadna. Kelle mondani, hogy Milosevics rögtön felhasználta az irányában megnyilvánuló magyar simulékonyságot. B udapest benevolenciáját is kihasználva nemcsak az autonómia ügyét söpörte le az asztalról, hanem magához szorí tva a készséges, morzsákra éhező magyar politikusokat, meghagyta számukra a magyar szavazók felé irányuló ha rcias, ellenzéki retorika szabadságát, hogy legitimáló tényezőként mutathassa be őket a nemzetközi politikai színt é- ren. Ők voltak „az én magyarjaim”. Akik, ha kellett, vállalták a szerb parlament alelnökének a kompetenciák szempontjából üres tisztségét, vagy azt, hogy lemennek Koszovóba panelvitázni a becsületes albánokkal. Ezeknek a magyaroknak az unokái is szégyelln i fogják, hogy mi mindenbe vitte bele az ősöket a balkáni mészáros. A kétpólusú vajdasági magyar politikai elit autonómiakövetelő szárnya magára maradt. Milosevics a jó taktikus, csak annyira hagyta őket szóhoz jutni, hogy komolyan ne veszélyeztethessék a z általa vitt ügyeket. Fennmaradás ukat sok éven át csak azok a magyar szavazók biztosíthatták, akik maguk is hittek az autonómiában. Amolyan m agányos farkasként, állandó küzdelmek közepette végül sikerült megmaradniuk a szerb politikai színtéren. S most m égis kivárták a Milosevics és az általa fémjelzett korszak letűnését. Egyedül a páston Kostunica március 11e óta maga maradt a páston. Nem egyszerű a helyzete, de az elmúlt néhány évben sikerült olyan rajtpozíciót elfoglalnia, hogy most viszonylag erős párt élén, kormányfőként válhat Szerbia egy új korszak á- nak vezető egyéniségévé. Mintegy örökségként, meg kell birkóznia Koszovó elvesztésének traumájával. De ezt megelőzően valamit még tennie kell Mladics tábornokkal is. Ha az egyik legjobban keresett sze rb háborús bűnöst, Milosevics gyilkos mu nkatársát kiszolgáltatja Hágának, ezzel Koszovót ugyan nem mentheti meg, de megszerezheti azt a nemzetközi t á- mogatást, ami nélkül Szerbiát nem lehet végleg elindítani az Európába vezető úton. Kostunicára vár a felad at, hogy Szerbiában a nacionalizmus egyremásra magasra csapó lángját legalább annyira el tudja fojtani, hogy az ne veszélyeztesse a nemzetközi jogharmonizációt és egyáltalán, a még mindig maffiael emekkel terhes társadalmi és gazdasági szerkezet EUkonform átalakítást. Kostunica és Szerbia számára most ez a tét, és nem is kicsi. A politikában nincsenek tiszta, egyértelmű helyzetek. Szerbiában a legkevésbé sem lehet ilyenről beszélni. De legalább van mit alakítani! Kostunica most bemutathatja képességeit. Csakúgy, mint a szerbek, a vajdasági magyarság is okkal szurkolhat neki. Ha okosan, az új körülményeket kihas ználva, rátermett vezetőként tud, akár a megroggyant és eszmei iránytű nélkül Tadicsféle Demokrata Párttal is együttműködve navigálni tud azon az úton, amelyen Djindjics három éve hajótörést szenvedett, van esély. Má rmint az európai változatra. Tadics sokak szerint a nacionalizmussal kokettál, Kostunica viszont Európának igye kszik a kedvében járni. Hogy a színfalak mögött zajlik valami, látszik abból is, hogy Kostunica pártjának újdonsült tartományi vezetősége, hacsak nem azért, hogy ezzel is a kedvében járjon az EUtag Magyarország Belgrádba látogató külügyminiszte r é- nek, hozzányúlt a vajdasági kártyához. Szöges ellentétben a párt eddigi politikájával, törvényalkotási és igazsá gszolgáltatási jogkört követel a Vajdaságnak. Persze ez nem azt bizonyítja, hogy Kostunica nézetei megváltoztak, inkább azt jelzi, hogy képes az olyan politikai fegyverek forgatására is, amelyeket eddig főleg politikai ellenfelei használtak. Szerbiában úgy látszik, még ez is lehetséges. vissza Román, bolgár csatlakozás már 2007ben Világgazdaság 2006. április 4. Előzetes lapértesülések szerint Románia és Bulgária 2007. január 1jei EUcsatlakozását javasolja majd az Európai Bizottság májusban közzéteendő előterjeszté se, amelyről a júniusi állam- és kormányfői EUcsúcs mondja ki a végső szót. Ez azt jelenti, hogy az unió nem él a két ország tavaly aláírt csatlakozási szerződésében szereplő eg y-
