Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-04
24 önrendelkezési jogának mentén az autonómiaigény megfogalmazása és képviselete. Ez par excellence közösségi ügy, közösségi érdek s vajmi kevés köze van részérdekek mentén zajló politikai harchoz. Az SZNT törekvése az elnyomott népek szabadság harcával analóg. S itt elérkeztünk a lényeghez, itt válik igazán nyilvánvalóvá az RMDSZes szólam tarthatatlansága: március 15e a magyar nemzeti közösség szabadságigényének, szabadságv á- gyának ünnepe, ergo elképzelhetetlen méltóbb dátum arra, hogy a székel ység ismét hitet tegyen az önrendelkezés, az autonómia mellett. Üzenetek Sajátos, fonák helyzet, hogy míg Basescu román elnök és Tariceanu román miniszterelnök üzenetét mindenütt tapssal jutalmazta az ünneplő tömeg, addig Gyurcsány Ferenc magyarországi miniszterelnök üzenetét kifütyülte. Tariceanu korrekt és empatikus megfogalmazású üzenetének lényege az volt, hogy a román – magyar viszony no rmalizálódott, ami a látszatból ítél, nem teljesen fedi a valóságot, de célként elfogadható. Egy román politikustól aligha lehet elvárni, hogy a magyar nemzet létérdekei határozzák meg retorikáját. Az ő szemszögükből a magyar kérdés modellértékűen meg van oldva, hiszen az RMDSZ kormányon van, a magyar kormánnyal közös kormán yülést tartottak, az alapszerződés pedig, miké nt Tariceanu rámutatott, immár tíz esztendős. A sokat vitatott kiseb bségi törvényt – Tariceanu ezt sem mulasztotta el kiemelni – a kormány elfogadta, az a parlament szintjén akadt el. Ha mindezek fényében a román miniszterelnök szerint normalitásról, harmó niáról, kiemelkedő román magyar stratégiai partnerségről beszél, azt aligha lehet rossz néven venni. Traian Basescu államelnök üzenete kissé érdesebb volt. Nem kerülte meg a magyarság számára legérzékenyebb kérdést, Románia nemzetállamkénti önmeghatározásá t, sőt azt tüntetőleg hangsúlyozta: „Románia, mely Alkotm á- nya szerint szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam, a nemzetközi elvárásokkal összhangban elismeri, védelmezi és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait.” Tén yként közölt a népszá mlálási statisztikák valamint a konkrét jogszabályok, közöttük az oktatási törvény fényében finoman szólva vitatható állításokat: „Romániának egy olyan jogrendszere van, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségekhez tartozó sz emélyek e tnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának megőrzését és kifejezését.” Basescu üzenetét fogadó taps vélhetően az udvariasság tapsa volt, ami egy más nemzet politikusának a magyar nemzeti ünnepen nagyvonalú gesztusként magyar részről kijárhat. Más a helyzet Gyurcsány Ferenccel, aki meghatározó figurája volt az 2004es népszavazás kettős állampolgárság elleni baloldali kampányának. A nyílt nemzetárulást nem lehet jóvátenni egy protokolláris, demagóg, szemforgató üzenettel. Gyurcsány csak akkor moshat ja le magáról 2004 gyalázatát, ha kormányból vagy ellenzékből támogatja jövőben a határon túli magyarság lakóhely megváltoztatása nélküli, alanyi jogon történő állampolgárságszerzését. Ráadásul Gyurcsány ezúttal sem riadt vissza a tényhamisítástól „ (…) a szabadság az, amikor nem kell mindenben egyetérteni, a béke – a békés gyarapodás – feltételeit pedig az teremti meg, ha megleljük azt, amiben mindannyian egyet tudunk érteni. Például a közös ünnepekben, a nemzeti érdekben, a haza senkitől sem elvitatható szeretetében. Vagy éppen a nemzeti sorskérdésekben, amelyeket a napi politika minden szirénhangja, minden kísértése ellenére sem emelünk be a politikai csatározásokba, amelyeket kormányzati ciklusokon átívelően is megvédünk attól, hogy bárki is kampánytémá vá tegye, vagy tehesse. Ilyen sorskérdés a határon túli magyarság ügye, a nemzet határok feletti, békés újraegyesítésének szent ügye is, amelyben közel másfél évtizeden át megvolt a nemzeti konszenzus.” (kiemelés tőlem, P.E.) Már hogy lett volna meg a kons zenzus, amikor 1996ban a magyar – magyar csúcs betűjével és szellemével ellentétben, az erdélyi m agyarság politikai érdekképviseletének egységes, határozott és nyílt tiltakozása dacára kötötték meg önfeladó m ó- don a magyar – román alapszerződést? Alapszerződésügyben az MSZPSZDSZ koalíció éppen úgy magára m aradt, mint a kettős állampolgárság kérdésében 2004ben, miként azt a pápai magyar – magyar csúcs is megmutatta. Nem volt konszenzus a státustörvény ivartalanításában sem, hogy most ne is említsük a Kempinsky szállóbeli hazaárulással felérő koccintást. Ahhoz is cinizmus kellett, hogy Gyurcsány beszédébe belevegyítse Románia euro- integrációjának kérdését: „Nincs Magyarországnál elkötelezettebb támogatója a szomszédos országok inte g rációs törekvéseinek uniós tagsá gának.” Hisz épp azzal követte el a Gyurcsánykabinet az erdélyi magyarság ellen a leg- nagyobb bűnt, hogy idő előtt, feltétel nélkül megszavaztatta a parlamenttel Románia EUcsatlakozását. (Hogy e nemzetstratégiai önsorsrontásban a FIDESZ elektorális okokbó l cinkos volt, az mit sem von le Gyurcsány fel e lős- ségéből.) Vissza nem térő történelmi jelentőségű helyzetet hagyott ezzel kiaknázatlanul a magyarországi ko r mány: középtávon egyszerűen nem lesz olyan szituáció, amikor hazánk sarokban tudja szorítani Románi át a Sz é kelyföld autonómiája megteremtésének ügyében.
