Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-28
15 az irracionális szenvedélyeknek abból a mocsa rából, amelybe az egymást követő jobb- és baloldali kormányok oly eltökélten belevezették. A költségvetési egyensúly kialakításához kemény megszorító intézkedésekre lesz szükség, a puszta takarékosság, a helyhatósági képviselők és a minisztériumok szám ának csökkentése aligha lehet elég, a kormányzatnak a gazdasági folyamatokba is keményen bele kell nyúlnia - írja Bíró Béla, úgy vélekedve, hogy pénzt csak a hazai vállalkozókból lehet kifacsarni, a multikat kemény szerződések védik mindenféle pénzelvonáss al szemben, adómentességet vagy jelentős adókedvezményeket élveznek. A magyar vállalkozókat sújtó újabb terhek viszont jelentősen visszavethetik a gazdaságot, és számottevő társadalmi feszültségeket generálhatnak. Ahhoz tehát, hogy a magyar államháztar tás egyensúlya helyreállhasson, olyan kormányzatra lenne szükség, amely a fájdalmas intézkedések megtétele során a magyar társadalom túlnyomó többségének, azaz a Fidesz negyven százalék fölötti választótestületének támogatását is élvezheti - írja Bíró Béla , aki szerint ennek e pillanatban főként "ideológiai" (egészen pontosan érzelmi) akadályai vannak. Az egyetlen kiút a liberális és a "nemzeti" tábor közti történelmi "kiegyezés" lehetne, márpedig ennek a kulcsa nyilvánvalóan a liberálisok kezében van, hiszen továbbra is ők rendelkeznek azzal a hatalommal, tekintéllyel és szellemi kapacitással, amely egy ilyen lépés megtételére képessé tehet - szögezi le írásában a politológus. vissza Érzelmi torlaszok Új Magyar Szó 200 6. április 26. Szerző: Bíró Béla A magyarországi liberálisok eleve azt hirdették, hogy a két nagy párt viadalát végül is a liberális szavazatok fogják eldönteni. És lőn... A szabad demokraták a mérleg nyelvét jelenthetnék a magyar politikai életben, ha lenne egyáltalán mérleg. Sajnos nincs. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke a választások éjszakáján "közös" kormányzást ígért a liberális, a szocialista és a konzervatív választóknak (az utóbbiakon a magyar politikai közbeszédben köztudottan az MDF választóit k ell értenünk), a Fidesz választóiról szó sem esett. Pedig az utóbbiak továbbra is a választópolgárok közel felét teszik ki. A szabad demokratáknak egy normális társadalomba n a két szélsőség (a konzervatívok és a szocialisták) között lenne a helyük, aszerint billentve a mérleget, hogy melyik irányban alakulnak ki a társadalmi egyensúlyt súlyosan veszélyeztető jelenségek. A magyar szabad demokraták azonban nyilvánvalóan nem az egyensúly tényezői, ők a baloldal számára nyerik meg - hovatovább ciklusról ciklusra - a választásokat. A szabad demokraták politikai filozófiáján, jövőről alkotott elképzelésein ezért jóval több múlik, mint amire szavazataik feljogosítanák őket. Ezért is annyira aggasztó Kuncze Gábor idézett kijelentése. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Magyarország jövője múlik azon: a megerősödött baloldalnak sikerüle kivezetni az országot az irracionális szenvedélyeknek abból a mocsarából, amelybe az egymást követő jobb- é s baloldali kormányok oly eltökélten belevezették. Bár erről a kampányban egyáltalán nem esett szó (csupán Dávid Ibolyának volt mersze kimondani), a költségvetési egyensúly kialakításához kemény megszorító intézkedésekre lesz szükség. S a puszta takaréko sság, a helyhatósági képviselők és a minisztériumok számának csökkentése aligha lehet elég. A kormányzatnak a gazdasági folyamatokba is keményen bele kell nyúlnia. Márpedig pénzt csak a hazai vállalkozókból lehet kifacsarni, a multikat kemény szerződések v édik mindenféle pénzelvonással szemben, adómentességet vagy jelentős adókedvezményeket élveznek. A magyar vállalkozókat sújtó újabb terhek viszont jelentősen visszavethetik a gazdaságot, és számottevő társadalmi feszültségeket generálhatnak. Ahhoz tehát, hogy a magyar államháztartás egyensúlya helyreállhasson, olyan kormányzatra lenne szükség, amely a fájdalmas intézkedések megtétele során a magyar társadalom túlnyomó többségének, azaz a Fidesz negyven százalék fölötti választótestületének támogatását is élvezheti. Ennek e pillanatban főként "ideológiai" (egészen pontosan érzelmi) akadályai vannak. Az egyetlen kiút a liberális és a "nemzeti" tábor közti történelmi "kiegyezés" lehetne. Márpedig ennek a kulcsa nyilvánvalóan a liberálisok kezében van, hiszen továbbra is ők rendelkeznek azzal a hatalommal, tekintéllyel és szellemi kapacitással, amely
