Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-28
16 egy ilyen lépés megtételére képessé tehet. "Mindössze" az érzelmi torlaszokat kellene (nekik is) elhárítaniuk. Annál is inkább, mert csak idő kérdése: ha Magyarország belpoli tikai aspektusban is be akar lépni Európába, valakinek csak el kell kezdeni. vissza A magyarok az Európai Parlamentben el akarják gáncsolni Romániát a román lapok szerint Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Bu karest, 2006. április 27., csütörtök (MTI) - A magyarok összehangolt támadást intéznek az Európai Parlamentben Románia európai uniós csatlakozásának megakadályozása érdekében - hirdette csütörtökön néhány bukaresti országos napilap. E lapok mindegyike tulajdonképpen arról a Schöpflin György által kezdeményezett levélről számol be, amelynek aláírói - mint a tudósítások fogalmaznak - szemére hányják Olli Rehn bővítési biztosnak, hogy Románia csatlakozásával kapcsolatban figyelmen kívül hagyja a romániai m agyar kisebbség megoldatlan problémáit. A lapok Schöpflin Györgynek az EUobserver számára adott nyilatkozatát is idézik, amelyben a honatya azzal vádolja a bővítési biztost, hogy hajlamos szőnyeg alá söpörni ezt a témát. A rövid tudósítások szövegé ben amúgy nincs kommentáló elem, az csak a címekben található. Az Adevarul egyenesen a címoldalán írja nagy betűkkel: "A magyarok elgáncsolnak bennünket az Európai Parlamentben". A Ziua címe így hangzik: "Magyar támadás Brüsszelből". A Curentul címében az olvasható: "A magyarok az Európai Parlamentben a bővítési biztos torkának ugranak". vissza Szlovák lap szerint Magyarországon egy párt sem érdemesült a választási győzelemre Pozsony, 2006. április 27., csütörtök (MTI) - Magyarországon egyik párt és pártvezető sem érdemesült a választási győzelemre, "noha a kormányváltásnál semmire sincs égetőbb szükség" - állítja a Domino Fórum című szlovák közéleti hetilap cikkírója. Peter Schutz főszerkesztő egész oldalas írásban elemzi a magyar belpolitikai állapotokat, különösen a választásokat megelőző folyamatokat és az azok nyomán elképzelhető fejleményeket. Mint írja: "Ha a demokráciának logikája lenne és az igazságosságot is magába foglalná, akkor kormánykoalíciónak veszíten ie kellett volna." A gazdaság ugyan fejlődik, de főleg annak köszönhetően, hogy "ellentétben Szlovákiával, Magyarországra már 13 éve folyamatosan áramlik a külföldi tőke, hogy kisés középvállalkozók százezreinek erőfeszítésével, súlyos adóterheik mell ett is sikerül "a víz fölött tartani" a magyar családokat és a gazdaságot. Igaz, egyre rosszabb adózási feltételek, járulékterhek, "az esztelen szabályzók, a burjánzó bürokrácia, az élet minden területére behatoló, hihetetlenül gazdaságtalan államapparátus " feltételeinek szövevényében. A közberuházások területén kialakult "válságos feszültséget", a 800 milliárd forintot meghaladó első negyedévi költségvetési hiányt, a nyugdíjés társadalombiztosítási rendszert és folyamatos brüsszeli intelmeket, a magas kamatterheket is felemlegető S chutz szerint a másodszor felálló Gyurcsánykormánynak "legalább három Bokroscsomagra lenne szüksége az egyensúly megteremtéséhez". A felelősség azonban az 1998tól kormányzó Orbánékat, majd a 2002től színre lépett Medgyessykormányt egyként terheli, hiszen a jelenkori állapotok az időközben lepergett két választási ciklus során alakultak ki, miközben a Medgyessy tanácsadójaként szereplő, majd a helyébe lépő Gyurcsány kétszeresen is felelős, mert "semmit nem tett. Ugyanúgy szórta a pénzt, amilyen esze veszetten azt kormányzásuk utolsó évében Orbánék is szórták. A liberálisok statisztálásával kormányzó szocialisták tíz választási vereséget is kiérdemeltek" - így a lap, amely magyar elemzői véleményekre hivatkozva élesen bírálja az Orbán által elkezdett, majd a Gyurcsány által túllicitált "szélsőségesen felelőtlen - ne féljünk kimondani - gonosztevő kampányt", amelyben a szlovák lap szerint az SZDSZ a kormány, az MDF pedig a Fidesz "tettestársául szegődött". Schutz azt írja: bármelyik párt is győzött v olna, egyetlen ígéret teljesítésének kísérletébe fogva is a visszafordíthatatlan csődöt indítja el. Tény, hogy Gyurcsány nagyobb bizalmat élvez mint Orbán, akinek jó hírén érzékelhető kárt tett a gazdasági patriotizmus szelleme, s azok a kapitalizmus ellen i kirohanások, melyek retorikájában nála messzebbre senki sem merészkedett. Nem túlzás azt állítani, hogy Orbánhoz képest még a 90es évek nyugatellenes Meciarja is nyugatpárti volt - így a cikkíró, aki szerint viszony Gyurcsány tetőtől talpig Brüsszelköz pontú. "A magyar kampány csak aláhúzta a politika degenerálódását", hiszen a pártok nem csak az elvárásoktól elütő, hanem az ország valós problémáival is szögesen ellenkező prioritásokat fogalmaztak meg" - írja, és rombolónak nevezi a mindkét oldalon e gyként fellépő hatalomösszpontosító tendenciákat, elsősorban a Fidesz néppárti tömb kialakítását célzó törekvéseit, amelynek zászlói alól a 4050 százalékos támogatottság érdekében minden réteget és
