Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-26
10 "Az alapítványi főösszeg egész jövedelme a tartalék félretételével és megtakarításával minden más magyarországi (és ezzel egyesített erdélyi) román keleti orthodox vallási czélokra fordíttatik, szemelőtt tartva a közös magyar hazának, a keleti orthodox anyaszentegyháznak és a román népnek javát és felvirágzását" – így rend elkezik a Gozsdualapítvány alapító levele arról, mi lesz a teendő 2021ben a dúsgazdag pesti ügyvéd, Emanoil Gojdu vagyonával. Az alapító okirat igazi ügyvédi alapossággal készült: részletesen rendelkezik arról, hogy az alapítvány jövedelméből folyamato san tőkésíteni kell az intézményt, s miután ez végbemegy, 1921ben, 1971ben és 2021ben lehet szélesíteni a kedvezményezettek körét. A macedoromán származású kereskedő család sarja 1869ben, már halálos betegen végrendelkezett arról, hogy nagyértékű b udapesti ingatlanai és takarékpénztári részvényei román közcélokat szolgáljanak. Gozsdu Manó – a magyar kortársak így nevezték a jogászt – eredeti elképzelései szerint az alapítványnak azzal kell foglalkoznia, hogy a tiszta jövedelem egyharmadából "évenké nt tanulmányi ösztöndíjak osztassanak ki jeles viseletü kitünő észtehetségü keleti orthodox vallás követő román ifjaknak, kiknek szülői nem képesek gyermekeik nevelését és kiképeztetését saját anyagi tehetségükből teljesíteni". Egy 19. századi Soros Alap ítvány Az induló tőke 178 ezer 65 osztrák értékű forint, ami korabeli viszonyok között akkora vagyon, hogy ezzel a Fundatiunea lui Gozsduként bejegyzett alapítvány az OsztrákMagyar Monarchia egyik legjelentősebb magánalapítványává válik. A vagyon nagysá gát jól érzékelteti, hogy az 1870es, 80as években egy vidéki tanító évi jövedelme 400500 forint volt, egy kollégiumi tanár 1800 forintot keresett évente. Az alapítvány vagyonát a végrendelet szerint a nagyszebeni ortodox érsekség pénztára kezelte. A k uratóriumot a mindenkori nagyszebeni román ortodox érsek, az erdélyi és magyarországi román görögkeleti püspökök, valamint három ortodox vallású világi férfi a lkották – ismerteti az alapítvány működését Vincze Gábor történész (összefoglalóját lásd itt). Profi ingatlanbefektetés Az alapítvány működtetőinek kitűnő érzékük volt az ingatlanbefektetéshez. Az örökül hagyott telkeken, az Erzsébetvárosban, a Dob és a Király utcát összekötve hét épületből és hat udvarból álló "udvarláncot" terveztettek 1900ban Czigler Győző építésszel, aki korábban a Széchenyifürdőt tervezte. Az építkezés 1902ben indult. A reprezentatív üzletsor hamarosan gazdára talált: főként a ranyművesek, ékszerészmesterek és ötvösmesterek nyitottak itt üzleteket. De működött itt méterárus, divatáru kereskedő és úri borbély is, mi több, egy előnyomda is, ahol az előkelő kisasszonyok kelengyéjére rajzolták elő a hímezni való monogramot. Ilyen körülmények között az alapítvány tőkéje folyamatosan bővült, és ne feledkezzünk meg arról, hogy 1867től kezdődően az amerikai tempóban épülő Budapesten a bérház volt az egyik legjobban menő üzlet. Az ösztöndíjak nagysága megegyezik azzal, amennyit eg y már dolgozó tanító egy évben keresett. A budapesti és más egyetemen tanulóknak 500, a nem felsőfokon tanulóknak 300 forint járt. Az egyetemet végzők előnyben részesültek a többiekkel szemben. Amennyiben az alapítvány külön bejelenti az illetőt a vallás- és közoktatási miniszternek, külföldi egyetemre is lehetett menni. "Az ösztöndíjas tanuló elveszítendi ösztöndíját, ha megszűnik magyarországi honpolgár lenni, vagy az orthodox keleti román egyházhoz tartozni", rendelkezik az alapítvány. 500 forint 1892be n körülbelül 600 gr. színaranyat ért.
