Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-22
7 gyermekeként Argentínában született. A mai helyzetről elmondható: mintegy 20 – 30 ezer magyar és magyar származású ember él itt, igaz, a második és h armadik generációs leszármazottak túlnyomó többsége már nem beszél magyarul. Az Argentínába emigrált írók versei sokat elárultak az ide érkezők külső és belső nehézségeiről, mint például Vér Andor (1897 – 1976) Buenos Aires című költeménye: „Két éve már, hog y itt kallódom, két hosszú éve már, hogy irgalmatlan, kínzó, ódon vad bánatokkal bajmolódom, de fáj, de fáj! De fáj ez az idegen égbolt, keservesen sajog, csak ojtja belém lassan a tébolyt s nem csaphatok le, hogy: elég volt! – belehalok (…) Mert a szívnek gyökeret verni csak egyszer s egy földben lehet.” A Club Húngarót, a magyar házat Buenos Aires Olivos negyedében találjuk meg. Leginkább a budapesti Zuglóra emlékeztet ez a városrész. Korán érkezünk, ám az étterem üres asztalainál kivétel nélkül mindenhol foglalt táblát látni. Az argentinok este tízkor ülnek vacsorához. A lángostól kezdve a brassói pecsenyén át a pacalpörköltig sok magyaros ételt készítenek itt. Ezek vonzzák ide az argentinokat, s mire belefeledkezünk a beszélgetésbe, már tömve van a pirosfehérzöld öltözékű felszolgálókkal az étterem. A magyar nép XX. századi történelmének szomorú jellegzetességéről, a sorozatos elvándorlási hullámokról beszél asztaltársunk, Hajnalné Kesserű Zsuzsanna, az Argentínai Magyar Hírlap szerkesztője, a magyar há z hatezer könyves könyvtárának kezelője. Arról beszél, hogy ’56 óta már nincs friss vér, s lassan mindenki rokona mindenkinek. – Argentínában jelenleg is létezik magyar oktatás, cserkészet, egyházi élet, klubélet, újság, könyvtár, kórus, műkedvelőszínház, néptánccsoport, sőt elektronikus havilap is, amelyek együttes hatása a magyar közösség szempontjából máig meghatározó jelentőségű. E közösségi élet figyelemre méltó jellemzője, hogy javarészt Argentínában született emberek szervezik, vezetik, méghozzá magy arul, noha egyesek már harmadik generációs magyarok – tudjuk meg a szerkesztő asszonytól. Ám mivel a most született gyermekek sok esetben már az ötödik generációt képviselik, az asszimilációs folyamat egyre inkább felgyorsul. Az argentínai emigráció (az au sztráliaival és az újzélandival együtt) a Magyarországtól legtávolabbra eső szórványok közé tartozik. Akik ide jöttek, évtizedekig elszigeteltségben élnek. – Ugyanakkor volt valami, ami megalapozta, beoltotta a magyar származású fiatalokba az idealizmust, a magyar gyökerekhez való ragaszkodást és kulturális örökségük továbbadásának „kötelességtudatát” – magyarázza beszélgetőpartnerem. Kesserű Zsuzsanna a férjét Argentínában ismerte meg, s mint kiderült, budapesti szülőházuk alig egy kilométerre volt egymás tól. A második világháborút követően Argentínába érkezett magyarokon a korábbi emigrációs hullám magyarjai megpróbáltak segíteni, de többségük úgynevezett emigrációs hotelekben élt, azaz lágerről lágerre járt, s a családjától több száz kilométerre tudott m unkát találni. Később a társlakói rendszer vált kényszerré, amelyből rettenetes zűrök származtak. Kesserű Zsuzsanna elmondja, az elmúlt évtizedekben sokan elkoptak a magyar kolóniából, mert ide meggyőződésből kell járni, és a nagy távolságok sem kedveznek az együttlétnek. A magyarok korábban több közösséget hoztak létre, amelyek társadalmi helyzet és politikai nézetek alapján különültek el, de ezek 1990 óta megszűntek. Buenos Airestől 1200 – 1500 kilométerre, Chacóban jelentős magyar kolónia működik, Missione s tartomány egyik faluját pedig száz éve magyarok hozták létre. Első esténk Colónban telt, e hangulatos folyóparti városban, ahová az argentinok víkendezni járnak. Másnap az Uruguay folyó fölötti hídon átgördültünk az uruguayi Paysanduba. A határon egy órá ig várakoztunk, egyenruhások igazítottak el a megfelelő sorba. Néhány pillanatig keletközépeurópai életérzés lett úrrá rajtunk, amint láttuk, hogy a gyalogosan és kismotorral átkelő emberektől a vámosok elszedik az illetéket, amely többnyire kétliteres k óla vagy egy nagy zacskó száraztészta volt. Az útlevélkezelő nem titkolt kíváncsisággal forgatta úti okmányainkat s a közjegyzői nyilatkozatot. Uruguayból csupán pálmaültetvényeket és légkondicionált benzinkutakat láttunk, majd integető útszéli lányokat, a z alacsony házaival elterpeszkedő Paysanduban pedig többek között egy elegáns éttermet, ahol 11 770 forintnak megfelelő pénzért árultak egy üveg pezsgőt.
