Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-22
6 Bukarest a célegyenesben? - Erdélyi magyar civil szervezetek felhívása az EUbiztoshoz Magyar Nemzet 2006. április 22. Szerző: Rostás Szabolcs Brüsszelben és Bukarestben immár egyre többen vélekednek úgy, hogy Románia 2007. január elsejei uniós csatlakozása nem kérdéses. Erre utalnak elsősorban az Európai Bizottság júniusra várható, az integráció ügyében a végső szót kimondó országjelentésével kapcsolatos jelzések, amelye k azt valószínűsítik, hogy Romániának nem kell tartania az egyéves csúszást feltételező védzáradék életbe léptetésétől. Addig is azonban Bukarestnek további határozott lépéseket kell tennie például az igazságszolgáltatás és a közigazgatás reformja, valamin t az uniós források lehívása és rendeltetésszerű elköltése terén, amelyek miatt korábban úgynevezett sárga lapot kapott Brüsszeltől. A tegnap a román fővárosban tárgyaló néppárti EPképviselők például főként arról faggatták a helyi illetékeseket, hogy mil yen mértékben képes a belső konfliktusok marcangolta kormánykoalíció elfogadtatni a parlamentben a csatlakozáshoz elengedhetetlen jogszabályokat. Eközben jelentős szempont, hogy milyen mértékben kap hangot az országjelentésben a romániai kisebbségek helyze te. Több erdélyi magyar civil szervezet például arra biztatja a romániai magyarokat, hogy levélben, emailben jelezzék Olli Rehn bővítési biztosnak: nem igaz, miszerint az erdélyi magyarság helyzete összességében kielégítő lenne. A felhívás aláírói többek között a kisebbségi törvény elfogadását, a magyar nyelvű felsőoktatás bővítését, a székelyföldi autonómia megadását, az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatását tartják a közösség legégetőbb gondjának. vissza Felperzselt erdő - Ezüstország rabjai – Magyar szórványélet és beolvadás Argentínában (1.) Magyar Nemzet 2006. április 22. Szerző: Varga Attila Argentínában, Buenos Airestől ezerezerötszáz kilométerre elfelejtett magyarok élnek. A délamerikai diaszpóra idős tagjai, akik már itt születtek, és „ezüstország” lakóiként még sohasem jutottak el szüleik földjére: a Trianon előtti Magyarország területére. Argentínában megtett ötezer kilométeres utazásunk alatt eljutottunk többek között a paraguayi határhoz, ám az esőerdőben fekvő Corpusban már csak a falualapító magyarok sírját leltük meg. A kivándorlási hullámok során Argentína nincstelen magyarok tízezreit fogadta be. De a végtelen föld börtönné is vált, s volt, aki az egy hónapos hajóutat követően partot érve azt tapasztalta: „a pokolba jött”. Az argentin főváros agglomerációjában képtelenség fél hétnél tovább aludni, mert addigra a kertben élő papagájok és más madarak rikácsolása kibírhatatlanná válik. Apró kolibrik is ellátogatnak az ablakpárkányra. A fegy veresekkel őrzött, belépőrendszeres negyedből, a barrióból a kétszer hét sávos Panamerica autópályán irány a tizenkétmillió lakosú Buenos Aires. Feltérképezzük a világvárost, az Avenida 9 de Juliót, a világ legszélesebb főutcáját, a genovaiak által létreho zott La Boca negyedet, amely pezseg a tangótól, San Telmót, amely régiségpiacaival és ócskásaival kápráztat el, Recoleta vílághírű temetőjét Evita sírjával, Retiro felhőkarcolóit, a Florida vásárlóutca luxusboltjait s a Tortoni kávéházat, amely többek közö tt a tangó atyjának, Carlos Gardelnek és az író Jorge Luis Borgesnek volt a törzshelye. Argentína az 1820as években vívta ki függetlenségét, majd negyven évig diktatúrák és polgárháborúk harctere volt. Az európaiak bevándorlása az 1800as évek közepén erő södött, s 1900tól már évi száz, százötvenezer ember települt ide. Legtöbbjük olasz, spanyol és angol volt. A XIX. század végén egyre több hazánkfia kereste fel Argentínát a végleges letelepedés szándékával. Trianon után indult az újabb rajzás: 1923 és 19 27 között 20 – 30 ezer magyar érkezett az országba, de sokan egyáltalán nem jutottak munkához, vagy a legalantasabb megbízásokat kellett elfogadniuk. 1929ben a magyar kormány mérnököket küldött Argentínába, hogy segítse a magyarok elhelyezkedését a vasútépí téseknél, de ott is csak éhbérért dolgoztatták őket, ezért lerongyolódva és éhezve özönlötték el Buenos Airest. Évek alatt mégis talpra álltak, és megbecsülést szereztek. Az iparosok Buenos Aires két negyedében, Dock Sudban és Olivoson éltek, míg a földműv esek az északi Chaco tartományban. A második világháborút követően, 1947 és 1949 között, valamint 1957ben érkeztek magyar bevándorlók az országba. Társadalmi összefogással székházakat építettek, egyesületeket hoztak létre, hétvégi iskolákat szerveztek, ma gyar ünnepségeket tartottak. A szervezőmunkából jócskán kivették részüket az egyházak is. Nehéz megmondani a jelenleg Argentínában élő magyarok számát. A hivatalos statisztika ugyanis nem nemzetiségekként csoportosítja a bevándorlókat, hanem aszerint, hogy melyik országból érkeztek. Például Trianon után nagyon sok magyar vándorolt ki Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Délvidékről, így ők román, szlovák (csehszlovák), ukrán (szovjet) és jugoszláv nemzetiségűként szerepeltek a kimutatásokban, még ak kor is, ha csupán magyarul beszéltek. A statisztikákban már az sem magyarként jelenik meg, aki magyar szülők
