Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-15
6 2004 – 1,28. Az adatsor önmagában is beszédes, néhány megjegyzést azonban érdemes hozzáfűzni. Ha a gyermekvállalási ha jlandóság és a politikai légkör közötti kapcsolatot kívánjuk feltárni, akkor figyelembe kell venni, hogy a számok mindig durván az egy évvel előbbi helyzetet mutatják; a magyarázat természetesen a gyermekáldás biológiai menetében rejlik. Ennél érdekesebb m egállapítás, hogy a születések száma nem folyamatosan és egyenletesen csökkent. Volt két olyan időszak, amikor még emelkedett is. Egyszer 1986 és 1988 között, amikor felcsillant a rendszerváltoztatás reménye, majd 1989 és 1991 között, amikor ez meg is való sult. A rendszerváltoztatás mint a jobb, könnyebb élettel kecsegtető korszak ígérete élt az emberek tudatában. Az 1991 utáni ciklusok adatai azt mutatják, hogy ebből az ígéretből éppen mennyire ábrándult ki a társadalom. Ez alapján megállapítható, hogy az Antallkormány nem tudta ébren tartani az emberek jövőbe vetett hitét, a Bokroscsomagról elhíresült Hornkormány ezt alapjaiban rengette meg, az Orbánkormány is csak fékezni volt képes az önpusztító tendenciát, a Medgyessy- és Gyurcsánykormánynak pedig nem is volt ilyen szándéka. Leginkább mégis az 1986 és 1991 közötti korszak jelentőségét kell hangsúlyozni. Ez a szakasz felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi, kétségbeejtő helyzetből csakis össznemzeti katarzis segítségével lehet kilábalni. Ez még i nkább világossá válik, ha áttekintjük a határon túli magyarság demográfiai tendenciáját. A magyarországihoz hasonló részletes adatok ugyan nem minden szomszédos állam esetében állnak rendelkezésre, de a meglévők is elegendőek a jelen helyzet és a kilátások megértéséhez. Kárpátmedenceszerte 2001 – 2002ben tartottak népszámlást, amely lehetővé tette az azt megelőző évtized változásainak elemzését. A Határon Túli Magyarok Hivatala megbízásából a Teleki László Intézet a KSH Népességtudományi Kutatóintézetével karöltve ennél többre is vállalkozott: különböző változók figyelembevételével becslést készített a Kárpátmedencei magyarság lélekszámának alakulására a 2020ig terjedő időszakra. (A munka esszenciája Gyurgyík László, illetve Hablicsek László tanulmányából ismerhető meg.) Tekintsük át a legfontosabb adatokat! A határon túli magyarság száma 1991 és 2001 (2002) között 2millió 763 ezerről 2 millió 465 ezerre csökkent, azaz a fogyás tíz év alatt durván 300 ezer fő. Országonként, illetve régiónként is érdemes át tekinteni a változást. (A kettő nem minden esetben fedi egymást, hiszen például a romániai magyarok nem kizárólag Erdélyben élnek. Lényeges eltérés azonban csak Burgenland és Ausztria összevetésében jelentkezik. A következőkben külön jelezzük, hogy az absz olút számokat és a százalékos arányokat az adott szomszédos országra vagy a trianoni békediktátum következtében kialakult régióra vonatkoztatjuke.) Továbbá azt is, mi áll annak hátterében. Összefoglaló adatként megelőlegezhetjük, hogy a Kárpátmedencei ma gyarság körében az új évezred kezdetén a szülések átlaga 1,23. Tehát még kisebb, mint önmagában Magyarországon, azaz a határokon túl lényegesen alacsonyabb a születések száma, mint a trianoni országban. Folytatás a 21. oldalról Súlyosbítja a helyzetet, ho gy a kisebbségbe kényszerített magyarság körében a fogyást abszolút értékben tovább növeli az elvándorlás és az asszimiláció. Az alábbiakban régiónként tekintjük át az előző évszázad utolsó évtizedében végbement változásokat, illetve azok okait. A romániai magyarok száma 1 millió 625 ezerről 1millió 432 ezerre, azaz 193 ezerrel, 11,7 százalékkal csökkent ebben az időszakban, eközben Erdélyben a magyarok aránya 20,8 százalékról 19,6 százalékra apadt. (Varga E. Árpád munkásságának köszönhetően az erdélyi magy arság demográfiai változásairól nagyon alapos elemzések állnak rendelkezésünkre.) Az átlagos gyerekszám a kilencvenes évek első felében becsült 1,15ról az évtized második felére – tehát öt év alatt – 1,05ra süllyedt. Ez utóbbi adat tovább árnyalható. A t rianoni Erdély (amelynek területe kétszer akkora, mint a történelmié, és a trianoni Magyarországénál is nagyobb) az alábbi régiókra bontható az átlagos gyerekszám tükrében: Székelyföld 1,31, Partium 1,15, ÉszakErdély 0,63, DélErdély és a Bánság 0,63. A c sángók népszaporulata közismerten magas ma is, ám a népszámlálási adatok értelmezését megnehezíti a nemzeti hovatartozás bizonytalansága. Ezen számadatokból súlyos következtetéseket vonhatunk le. A székely szaporaság mítosza ma már alaptalan, szórványban p edig gyakorlatilag nem születik magyar gyerek. A születésekét j óval meghaladó elhalálozások száma 110 ezerrel, a Magyarországra irányuló elvándorlás 55 ezerrel, az asszimiláció és a külső vándorlás pedig 28 ezerrel apasztotta a romániai magyarság lélekszámát, így adódik összességében a 193 ezer. Ebből az is kitűnik, h ogy bár hatása nem lebecsülhető, az asszimiláció végzetesen nem fenyegeti az erdélyi magyarságot. A vegyes házasságokból született gyermekek egyharmada lesz magyar nemzetiségű, szemben az egyensúlyt mutató ötven százalékkal. A felvidéki magyarok száma 567 ezerről 520 ezerre, azaz 47 ezerrel, 8,2 százalékkal csökkent. A magyarok aránya Szlovákián belül 10,8 százalékról 9,7 százalékra apadt, 1920 óta első alkalommal esett 10 százalék alá. A teljes termékenységi arányszám Magyarországhoz hasonlóan drasztikusan , öt év alatt 1,39ról 1,17ra csökkent. A halálozások többlete 24 ezer fő, azaz durván a fogyás fele. A magyarországi kivándorlás nem jelentős, nem egészen négyezer fő – amit a határ közelsége mellett a közös európai uniós tagság indokolhat. Az asszimilác ió azonban óriási probléma. Az ebből származó veszteség tíz év alatt 19 ezer fő, a Vajdasághoz hasonlóan a fogyás
