Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-14
15 feltárása vállalt hivatásomb ól adódik. Közéleti emberként egyetlen feladatom lehet: mindent megtenni azért, hogy jövőnk is legyen! A magyarság és a magyarlakta régiók tisztességes képviseletét tudom felkínálni. A választópolgárnak a joga dönteni: hitelt és bizalmat, azaz mandátumot a de mindennek parlamenti képviselőként való végzéséhez. Az Ön nevéhez fűződik a világhálón található virtuális Gömörország megalapítása. Mi lehet az a cél, amelyet Gömörhon fejlődésében, történelmében szívesen megvalósulni? – Az országépítés hosszú folya mat. Nem velünk kezdődött, mi legfeljebb belekapcsolódtunk. Sok mindent tettünk ezen a téren. A „Gömörország” kifejezés mára igencsak jól cseng a magyar nyelvterületen. Az e néven megjelenő folyóirat már 7. évfolyamát kezdi. Izsó Miklós, Petőfi Sándor, Gul yás Pál, Radnóti Miklós, A. Tóth Sándor, Bartók Béla és mások révén lassanlassan, fokozatosan felfedezzük elfeledett értékeinket, illetve általuk mások is felfigyelnek erre a tájra. Ez utóbbinak nagy gyakorlati haszna is lehet, például a turizmus és a ber uházások terén. A szellemi országépítés kiemelkedő állomása volt, mikor tavaly, szeptember 17én Sajógömörön megalakult az első virtuális európai ország „GömörországGemerskoGömörland” néven. Formáját tekintve ez egy polgári társulás, amely a már meglévő euroregionális szerveződések mellett egy új formát, lehetőséget jelent, ahol nem jogi személyek (önkormányzatok) társulnak, hanem amely eredendően természetes személyek együttműködésén alapul. Társulás, amely a regionalitás talaján áll. A cél az összetarto zástudat, a kölcsönös szolidaritás érzésének erősítése, a kölcsönösség elmélyítése. A határokon átívelő nemzetegyesítés és egyidejűleg a magyarszlovák kölcsönösség őszinte vállalása. Természetesen szoborállításból, emléktáblákból nem lehet megélni. Ám má ra talán a területfejlesztés, az infrastruktúra kiépítése (utak, víz- és gázvezeték…), a munkahelyteremtés terén is reménykeltőbb a helyzet. Átgondolt, a szükségletekkel és lehetőségekkel összhangban lévő regionális oktatáspolitikára, iskolahálózatra, inté zményi fejlesztésre van szükség. Mindez azonban nyilvánvalóan sokkalta hatékonyabb lehetne egy önálló – netán a nógrádi térséggel közösen – közigazgatásiönigazgatási egység keretei között. Ennek jövőbeni kialakítása érdekében mindent meg kell tenni. Egy korábbi interjújában vallotta, hogy a politikusok hibát követnek el, amikor a cigányság kérdését etnikai kérdésként kezelik. Kifejtené ezt bővebben? – A „roma” kérdést véleményem szerint nem lehet hatékonyan kezelni az eddigi módon. A kimondatlanul is egys égesnek tekintett közösséget a valóságban legfeljebb a nagyon távoli származás és a bőrszín kapcsolhatja össze. A feltételes módot nem véletlenül használom. A „roma” jelzővel illetett közösségek ugyanis egyáltalán nem alkotnak homogén egységet. Országonkén t, s azokon belül régióként is jelentősen különböznek. A jelenleg uralkodó felfogás épp azt hagyja figyelmen kívül, ami leginkább jellemző rájuk: többes kötődésüket. Példának okáért: a magyarlakta vidéken, legalábbis Gömörben ma már magyarságunk részét kép ezik. Évtizedek óta! Gyermekkoromban Baracán „cigányparaszt” focimeccseket játszottunk. A megjelölés mindössze a két közösség egykori(!) életmódjára utalt. Az azonban már akkor sem volt téma, hogy mindkét közösség tagjai magyarok. A „roma” – „magyar” jelzők szembeállítása egy alapvetően téves, elhibázott látásmód következménye. Ennek politikai felvállalása életveszélyes folyamatokat indíthat el a magyar közösségen belül. Iskoláink jelentős részét cigány – magyar gyerekek látogatják. A folyamatot kellene látni. Kezdődött a – kikényszerített! – megtelepüléssel és a (formális) egyházi térítéssel, folytatódott a nyelvváltással, a cigányság részéről kezdeményezett választott rokonság elterjedésével, a települési szegregáció megszűnésével, napjainkban pedig már egyre gyakoribb az összeházasodás is. Ez a folyamat nem fájdalommentes, de megállíthatatlan. Mindez etnikai alapon aligha kezelhető. Sokkalta inkább mentális kultúra, nevelés kérdése. Összegezve: prioritásaim közé tartozik a cigány magyarság ügyének felkarolás a – ez utóbbi ugyanis nem kizárólag „roma” kérdés, hanem alapvető fontosságú magyar nemzetstratégia ügy! Az egyik felvidéki internetes fórumon (www.kukac.sk) olvasható önről a következő mondat: „Ha minden régiónak volna egy B. Kovács Istvánja, akkor sokka l előbbre tartanánk! Egész eddigi tevékenységével a magyarság érdekeit nyíltan képviselte a legnehezebb időkben is.” Mit szól hozzá? – Miért tagadjam, jólesik ilyen véleménnyel szembesülni. Apámtól tanultam: vállald önmagad! Az „önmagad” kifejezést itt úgy tessék érteni, ahogy azt Győry Dezső megfogalmazta annak idején, 1939ben: „Most: légy a gáton férfi s jelkép, / Álld a sarat! A túsz te vagy, magán, / De tán magad a nemzet. / Embermagyar tanod ne hagyd!” Talán nem véletlen, hogy 1972ben ez az idézet k erült fel Kassán a „magyar ipari”ban az akkori IV. F osztály érettségi tablójára (osztályfőnökünk Dr. Kováts Miklós volt). A családomnak, szüleimnek, legfőképpen
