Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-14
14 tömörült, még meglehetősen tagolatlan (egységnek is tűnhetett!) szlovák demokratikus erőkkel is. Ezt jelzi, hogy „Demokratikus Blokk” néven közösen léptünk fel a helyhatósági választásokon. Ez utóbbira azért is utalok, mert már ekkor is az együttműködés lehetőségét kerestük, s nem pedig „az erősebb mindent visz” elvét követtük. Noha arra mód nyílt volna, a parlamenti politizálás lehetőségét elhárítottam. Ma már ta lán az is elmondható: tartottam a hátam, hogy egyesek felkapaszkodhassanak… Hogy miért? Legfőképpen azért, mert egyrészt szakmai kihívásokkal szembesültem, ha úgy tetszik, tartozásaim voltak, másrészt helyi önkormányzati szinten is volt tennivaló bőven. Íg y lettem múzeumigazgató és alpolgármester. Az aktív közéleti szerepvállalást a nacionalista politika keményen megtorolta. A Mečiarkormány idején előbb „csak” leváltottak a Gömöri Múzeum éléről, majd állásomból is kirúgtak, emberként pedig meghurcoltak. En nek folytán lettem később egyetemi oktató Nyitrán, majd óraadó tanár a református gimnáziumban! A szlovákiai magyarságnak akkor még három politikai pártja volt, a parlamentben aktív ellenzéki politikát folytattak. Tettek lépéseket az ön védelmében is? – A mai MKP elődpártjai ugyan szóbeli megnyilvánulásaikban kiálltak mellettem, amikor azonban gyakorlati lehetőség nyílt a cselekvésre, a rehabilitálás bizony… elmaradt. Egyebek közt ez volt az oka, hogy a közvetlen pártpolitikától visszahúzódtam, s a civil k özéletben igyekeztem hasznossá tenni magam, de hozzájárult a döntésemhez a meghasonlottság is, látva egyesek gátlástalan csörtetését. Utóbb aztán többször kaptam felkérést az újbóli aktívabb politikai szerepvállalásra, többnyire „lentről”, olykor azonban „ fentről” (kulturális államtitkári jelölés) is… Többször megfordult már a fejemben, hogy „Álomtitkárságom története” címen összefoglalnám egy magát közössége iránt elkötelezettnek, felelősnek érző szlovákiai magyar értelmiségi sorsát. Miért döntött úgy, ho gy most elfogadja a felkérést a „nagypolitikai” szerepvállalásra? – A mostani jelölés elfogadása előtt is sokat vívódtam. A járási, majd a párt országos tanácsában lefolyt szavazás úgy is értékelhető, hogy az érintett testületekben sokan úgy érzik, nyitni kell a civil társadalom felé, illetve újból helyet kell adni annak a rendszerváltó, véleményformáló értelmiségnek is, amelynek zöme – küldetését elvégezvén – kivonult a pártpolitikából. Mindez talán nem független a közvélemény által is megfogalmazott és a z utóbbi időben egyre szaporodó kritikus észrevételektől sem. Ha visszatekint az MKP nyolcéves kormányzati szerepére, mi az, amit annak legfőbb hozadékának tart, illetve voltake nem kihasznált lehetőségek. Azaz, mely területen volt a legnagyobb hiányérze te)? – A világ nem feketefehér. Kormányzati tényezőként nyilván számos olyan gyakorlati döntést lehet hozni, illetve befolyásolni, amely ellenzéki helyzetben nem lehetséges. A kormányzati szerepvállalásnak is lehetnek korlátai. Vannak helyzetek, amikor el kell hárítani, illetve fel kell adni. Volt helyzet, amikor másokkal együtt magam is úgy láttam, ki kell lépni a kormányból. Önt a Felvidék mint kiváló archeológust, muzeológust és néprajzkutatót ismerte meg. Ezek alapján feltételezhető, hogy parlamentbe jutása esetén legszívesebben a kultúra területén tevékenykedne ott is? Illetve, mit szeretne Ön az MKPba bevinni? – Az MKP járási jelöltállító közgyűlésén, miután első helyre soroltak, a bizalmat megköszönve a következőket emeltem ki: nem vagyok a kabine tpolitizálás híve. A civil társadalom füle, szeme és szája szeretnék lenni, ha arra mód nyílik. Annak érdekében kívánok cselekedni, hogy a közérdek és pártérdek egybeessen, de legalábbis minél inkább fedjék egymást. Most csupán jelzésszerűen utalnék néhány dologra. A kultúra nyilvánvalóan a legközelebb áll hozzám. A szlovákiai magyar nemzetrész egészére vonatkozó stratégiai meggondolások részeként kiemelten kell figyelni arra, hogy a természetes egymásrautaltságon túl egyre markánsabban tapasztalhatók a regionális sajátosságok. A mindenkori lehetőségeken belül kezdeményezni, illetve támogatni kell a meglévő közigazgatási beosztás módosítását, egy, a természetes régiókra alapozott igazgatási rendszer kialakítását. Fontosnak tartom a történeti egyházak kö zhasznú, társadalomépítő tevékenységének törvényi rendezését. Egyre sürgetőbb a háború után, a „magyar Babilon” idején jogtalanul meghurcolt magyarság erkölcsi és anyagi kárpótlása. A kérdés további elodázása az MKP erkölcsi kopását, hitelvesztését jelenth eti. Összefoglalóan: mindenki szavát eddigi magatartása, tettei hitelesítik. Amit több mint másfél évtizeden át tettem, vállalom. Jobban itt sem tudom megfogalmazni, mint tettem korábban is: múltunk kutatása, az éltető gyökerek
