Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-11
17 hagytam meggyőzni magam, hogy - mivel azért a szervezet vezetőinek ott kell lenni valamilyen helyen a listán - a második szenátori helyen, Kincses Előd után ott leszek én is. Kincs es Elődöt távollétében - ő akkor Budapesten tartózkodott - törölte a bíróság, fellebbezési jog nélkül, azon az alapon, hogy etnikai feszültségeket keltett. (...) Elsősorban a marosvásárhelyi márciusra hivatkozva törölték, így van, ez volt a Vatra Românea scă bosszúja. Ebből is látszik, hogy akkor még nagyon messze voltunk a jogállamiságtól. Én viszont szenátor lettem, hiába nem akartam a „prófétaságot", mint Jónás, hiába nem akartam a bukaresti parlamentbe kerülni, és hiába nem akartam odahagyni az írói me sterséget. Akkor végül is tényleg visszafordíthatatlanul elindultam ezen a pályán. (...) (...) A kulcs az önmegtartóztatás. Ezzel kapcsolatosan nekem sok furcsa élményem van. Most például azt látom, és szeretném, ha senki nem értene félre, hogy míg egyes ek, akik kommunisták voltak, és tudják, hogy ez bármikor rájuk süthető, és éppen ezért mintha tojásokon lépkednének, úgy vigyáznak arra, hogy még távolról se lehessen rájuk mondani, hogy ők kommunisták, próbálnak szabadulni ettől, a másik oldalon időnként rendkívül veszedelmesek a demokrácia született harcosai. Tehát azok, akik úgy viselkednek, hogy ők demokratának születtek, ilyen volt az édesapjuk, édesanyjuk, nagyapáik, nagyanyáik, minden elődjük demokrata volt, és hozzájuk ezért nem is férhet a vád, hog y ők totalitárius elvek szerint gondolkodnának, vagy ahogy mostanában szeretem mondani, bolsevik módon cselekednének. És bizony egyremásra szegik meg az elemi szabályokat. (...) Hit (...) hitbéli dolgokról nem szívesen beszélek. Megmondom őszintén, mé g azt is túlzásnak tartom, hogy emberek az életrajzukba beírják, milyen vallásúak. (...) Sikerorientáltság (...) biztosan nem véletlenül választottam az alkotói pályát, tehát nem véletlenül akartam poétává lenni, úgymond, mert ez esélyt jelent az önkif ejezésre. Az alkotó ember rendkívül hiú. Nem lehet úgy érvényeset alkotni, hogy nem akarod magadat megmutatni, ahogy Ady Endre mondja. Ezért én nem tagadom, hogy nekem a boldogság a cselekvés, a mozgás, a tett, a megszólalás, tehát a siker is, de jó értele mben véve. Tehát én, ha úgy éreztem, hogy írtam egy jó verset annak idején... (...) Meg most a politikában is, csak itt s okkal nehezebb, mert bármit csinálsz, rögtön megkérdőjelezik, tehát sietni kell a boldogsággal. Erről nagyon keserű tapasztalataim vannak. (...) Munkatársak, RMDSZoral history (…) Még a kilencvenes években azt hittem, hogy ez soha nem éri el az RMDSZt. De fokozatosan mi is politikai szervezetté váltunk - mert azért ez fokozatosan történt meg , és politikusokká. Nálunk is megjelent az intrika is, a gyanakvás is. Én általában bízom a munkatársaimban, bennem nincs állandó félelem, hogy becsapnak. Ami az ért előfordult már, de én továbbra is bízni akarok az emberek jóhiszeműségében, ebből akarok kiindulni. Van viszont egy másik vetülete is ennek, itt már nem vagyok elégedett önmagámmal: nem mindig bízom ugyanis a munkatársaim képességeiben, sokszor veszem észre, hogy abban bízom, amit én csinálok meg. (…) (…) Nem véletlen, hogy például a kilencvenes évek elején szembekerült egymással Domokos Géza és Szőcs Géza. Domokos Géza az a fajta magyar értelmiségi volt, aki úgy vélte, hogy intézményen belül, a létez ő intézmény segítségével lehet tenni valamit. (…) Én Domokos Gézát őszintén becsülöm. Nem voltam nyolcvankilenc előtt olyan közel hozzá, mert azért ő egy kiadónak volt az igazgatója, és ez alapvetően megkülönböztetett minket, de végül is azt képviselte, am it én magam is, és még sokan. Vagyis hogy intézményen belül, az intézményt átgyúrva meg lehet ezt az egész rendszert változtatni, vagy ki lehet borítani, vagy föl lehet robbantani belülről. (…) Mások, és ezt képviselte végül Szőcs Géza is, ők, azt hiszem, egészen más konklúzióra jutottak: ki kell vonulni ebből a rendszerből, „a föld alá kell menni", olyan értelemben, hogy földalatti mozgalmat kell indítani, vagy el kell menni az országból. Nos, ez alapvetően kétfajta magatartás, de nem biztos, hogy a célok különböznek, és ezért tartottam őrültségnek, hogy ez a kétfajta magatartás és kétfajta ember ennyire ütközik nyolcvankilenc után. Most is ezt éljük át, ki tudnám mutatni, sorolhatnám az embereket, hogy ki hova tartozik. (…) Irodalom és politika
