Reggeli Sajtófigyelő, 2006. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-04-11
15 Politikai bestseller lesz! - Markó saját magáról – megjelent A lábujjhegyre állt ország Transind ex.ro [10.4.2006] Markó ellenfeleinek nem kényes, Markó erőt demonstrál, de nem úgy. A politika iránt érdeklődők számára kihagyhatatlan. A kérdező Ágoston Hugó, két lábon járó újságírástörténelem (részletért katt az adatbankkeresőbe), ő azon kevés szerzőnk egyike, aki sohasem unalmas. Ennek ellenére, a Markóinterjúsorozat kérdezőjeként legfeljebb annyi érdeme van, hogy Markó bízik benne, szereti őt. Amúgy az interjú alatt Ágoston újságírói munkát csak annyiban végez, amennyiben az újságíró feladata a szöveg lejegyzése, az alany biztatása és a kazetta félóránkénti megfordítása. Ágoston Hugó, akiben többnyire tettenérhető a kritikai érzék, annyira light Markó jelenlétében, hogy nemhogy alapvető és megkerülhetetlen tisztázatlanságokra nem kérdez rá , de még arra a nem konfrontatív munkára sem vállalkozik, hogy interakcióba hozza Markó Bélát saját magával. Sebaj, a hollywoodi megfilmesítés jobb lesz. Annak ellenére, hogy nem világos, hogy ez a könyv mi is tulajdonképpen, mégis tartogat feszes részek et, csak olvasástechnikát kell hozzá választani. Markó egyik közeli munkatársa, barátja egy magánbeszélgetésben úgy fogalmazott, hogy a kötetet visszafele kellene olvasni. Ezt remek ötletnek tartom, ugyanakkor kipróbálandó technikának. Az utolsó három feje zetet rögtön át is lehetne ugrani, és akkor az olvasás erősen indul az olyan részekkel, amelyek segíthetnek megérteni a politikai döntés struktúráját. Aztán a záró (a kötetben kezdő) fejezetek pedig pont akkor empatizálnak a leginkább, amikor szó sem esik a politikáról. Ezek voltak számomra a lekönnyebben felidézhető részek. Amúgy némi csalódottsággal nyugtázom, hogy Markó humora valamilyen nehezen érthető sztoicizmus miatt még ebben a kötetlen szövegformában sem vált dokumentálhatóvá (eltekintve attól a nagyon vicces sztoritól, amikor a nem RMDSZes szenátorok mind pulcsiba jártak dolgozni, de nem lövöm le a poént). Egyesek egyenesen pajzán részekről is beszámolnak, amelyek végül kimaradtak a kötetből. Ha így van, szerintem komoly veszteség, hogy így lett . Persze nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Markó aktív politikus, hogy a romániai magyar politikának megvan a maga retorikai szokásrendje, és Markónak tényleg semmi oka nincs arra, hogy kísérletezgessen. Enyhítő körülmény lehetne, hogy Markó ezt a könyvet, amit vélhetően sokan el fognak olvasni és még többen kommentálni, nem használja fel közvetlen politikai eszköznek. Nem él a helyzettel, nem üzenget jótrosszat, és nem fizet ki embereket nyájas említésekkel, nem fanatizál, sőt időnként hajlandó hibáiról is beszélni. Ennek ellenére többre megyünk, ha a könyvet politikai és esztétikai kisesszék és aforizmák gyűjteményeként olvassuk, mint portrééletmű interjúként. Mi az egészből a morál? A morál az, hogy Markó – egy történész szintagmáját átvéve – az utolsó mohikán. Küldetéstudat, a nyíltan elismert sikerorientáltság, intellektuális hiúság és a költői én elfojtásának drámája. Old school nemzeti liberális, akinek a szótárából hiányoznak a mozgásmetaforák, a késő újkor digitálisan átmosott képei. Id e tartozik: egyik kedvenc festője Dali, ami sok mindent elmond arról, hogy amikor urbánus dekadenciát enged meg magának, az milyen természetű és meddig fokozható. Ugyanitt Csontváry. Aztán Wajda, Fellini is ott a kedvencek között – kitalálhattuk volna, nem ? Aztán egy ilyet, hogy kedvenc együttese a Beatles. Meglepő? Markó önnarratívájában olyan elemek vannak, amelyek valóban meglepők, ha csak a napilapok hírrovataiból szerezzük az értesüléseinket. A kötet legfontosabb markológiai tanulsága: bizonyos dolgo kat elmondhatna egész másként is, de nem teszi. A beszélő nem ritkán diszkréten alázatos, szerény, óvatos, és a politikusok diplomatikusságán is túlmutató tapintat sem idegen tőle. A kötet persze PRelemeket is tartalmaz, nem beszélve arról, hogy Markó mun kája elsősorban arról szól, amiről ebben a könyvben nem beszélhet.
