Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-27
18 – Ne értékeljük azonban a lul e teljesítményt, hiszen a látványdiplomácia mögött ott vannak a találkozók George W. Bush amerikai, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel vagy akár a kínai út. A kormány azt kommunikálja, hogy úgymond rendbe tette a kapcsolatokat ezekkel az országokkal. Való ban? Mi van a mosolygós fotók mögött? – Kezdjük az amerikai viszonylattal. Itt az alapvető fordulatot természetesen a rendszerváltozás hozta, amely elindította a magyar külpolitika atlanti irányát, s mind a mai napig a jól kitapintható, kiegyensúlyozott atlantizmus a magyar – amerikai kapcsolato k perspektíváját adja. Az Orbánkormány idején a nagy kihívást a balkáni rendezés, a koszovói háború, a szegedi folyamatban való együttműködés jelentette, s ez sikeresnek mondható. Voltak persze vitáink is, például amiatt, hogy Magyarország nem amerikai, h anem svéd repülőgépek vásárlása mellett döntött. Ezt az Egyesült Államok nehezményezte. – A gesztusok a diplomáciában sok mindenről árulkodnak. Adott esetben ez a szövetségesi kapcsolatok fenntartása mellett Magyarország egyfajta európai választását jelent ette? – Nem Európa kontra Amerika választás volt a Gripenek vásárlása. Emögött kifejezetten gazdasági érvek szóltak, és továbbra is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy gazdasági döntéseinket adott esetben függetlenül a diplomáciai megfontolásoktól kifejeze tten a gazdasági racionalitás alapján hozzuk meg. Ezzel tisztában kell lennie minden partnerünknek. – Nézeteltérés volt Irak kérdésében is… – Igen, de már a kormányváltást követően. Nem arra a vitára gondolok, amely máig uralja a nemzetközi közvéleményt, miszerint helyes volte megtámadni Irakot. Ezt döntsék el a történészek. Azt bíráltuk, hogy a kormány aláírta az úgynevezett nyolcak levelét. Úgy ítéltük ugyanis meg, hogy e gyrészt nem folytatta le a szükséges egyeztetéseket az európai szövetségesekkel, másrészt pedig nem tartotta be azokat a jogállami normákat, amelyek egy ilyen súlyú döntésnek a meghozatala során egy parlamentáris demokráciában nélkülözhetetlenek. Mi azon a z állásponton voltunk és vagyunk ma is, hogy megfelelő nemzetközi felhatalmazás hiányában Magyarország ilyen művelethez nem csatlakozhat. – Az iraki békefenntartással kapcsolatban máris közeleg a következő kihívás, hiszen nagyon könynyen lehet, hogy bizony os vállalásainkat hamarosan teljesítenünk kell, ha ezt a NATO kéri. Mi a Fidesz álláspontja ebben a kérdésben? – Afganisztáni és iraki vállalásaink nagymértékben befolyásolják nemzetközi megítélésünket, a magyar – amerikai kapcsolatokat, ezért az ország tehe rbíró képességének a függvényében a NATOkeretben való fellépések teljesítését mindenféleképpen támogatandónak és kívánatosnak tartom. – Az orosz kapcsolatok szintje, ha lehet, még kevésbé nevezhető az 1998 és 2001 közötti időszakban sikertörténetnek. Azóta sok minden változott, és még több PR telepedett e viszonylatra. Milyen lehetőségeket lát a Fidesz a magyar – orosz kapcsolatokban? – A magyar – orosz kapcsolatokat 2001. szeptember 11. óta új feltételrendszer jellemzi. Ennek az eredményeképpen 2001 őszén a duma elnöke, Gennagyij Szeleznyov Áder János meghívására Budapestre látogatott. Megváltoztak a magyar NATOcsatlakozással kapcsolatos, a z orosz nyugatbalkáni megközelítés, illetőleg az 1998as gazdasági válság hármassága által determinált korábbi feltételek, és megkezdődött egy intenzív, szoros együttműködés az euroatlanti térség országaival. Örvendetesnek tartom, hogy a magyar diplomácia tudott élni a magyar – orosz kapcsolatok felfuttatásának a lehetőségével, ugyanakkor ebben a viszonylatban is kiindulópontunknak kell lennie, hogy vannak magyar érdekek. Komoly eredménynek tartom ugyan a sárospataki könyvek visszatérését, amiben négy minisz terelnöknek az erőfeszítései tükröződnek, de ne felejtsük el, hogy ez a gesztus kétmillió dollárba került. Az is természetes, hogy lesznek a jövőben is érdekütközések Magyarország és Oroszország között. Nem lehet adott esetben magyar érdek a Malév vagy a M olgázüzletág orosz kézre juttatása. Ezek ugyanis olyan stratégiai ágazatok, amelyek esetében fontosabbak Magyarország biztonsági érdekei. A gazdasági együttműködés elmélyítése ugyanakkor számtalan lehetőséget hordoz. Hadd utaljak itt arra, hogy évek óta s zeretnénk látni a budapesti metró bővítését, és mivel az amúgy is orosz technológiára épül, ráadásul ez esetben nemzetbiztonsági vonatkozások sem akadályozó tényezők, jó eséllyel szabad utat kaphat az üzlet. – Ha már a közelmúltbeli Putyinútnál tartunk, d öntéseinkkor figyelni kell térségünk egységére, mások érzékenységére, a szolidaritásra és az Európai Unió alakuló keleti politikájára is. Mennyire sikerült most mindezt összhangba hozni? – A legutóbbi Putyinturné nem volt mentes attól a látszattól, hogy a régió országai között ellentéteket szítson, ezért a mindenkori magyar diplomáciának akár amerikai, akár orosz viszonylatban tudatosítania kell, hogy az európai szolidaritásnak, uniós tagságunknak prioritást kell élveznie e viszonylatokhoz képest. – A vise grádi együttműködést folyamatosan minden oldalról csapások érik, ráadásul a térség kisebb országai nyomasztónak érzik Lengyelország nagyságát, ambícióit. Vane jövője Visegrádnak immár az Európai Unión belül?
