Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-24
29 A népszavazás kampányában a fő tét az volt, hogy a határon túli magyarok (htm) a nyilvánosságban migránsként vagy nemzettársként definiálódnak. A véleménykülönbségek nem világos szociológiai csoportok között feszültek. Én arra a közvéleménykutatási adatra emlékszem, ami arra kérdezett rá, hogy mekkora kettős állampolgárság támogatottsága, ha az különböző dolgok at jelent. Ha magyar útlevelet, az igenek aránya 80, ha a nyugdíjrendszerbe való bekapcsolódást, akkor 12% volt, miközben a fogalom valójában definiálatlan volt és maradt. Általánosabban: azt gondolom, hogy a magyarországiak többsége a htmat kontextuáli san vonja be, illetve rekeszti ki a magyar nemzetből. Mindezt a többség nem valamilyen koherens (ideológiai) nemzetreprezentáció alapján teszi. Ez a második pont, amit – amellett, hogy más felvilágosítandó despotáink és demográfiai érdekeink vannak – nek ünk, erdélyi társadalomkutatóknak tudatosítanunk kell. Úgy gondolom, a balul kiütött (és a teljes magyar politikai réteg felelőtlenségét demonstráló) népszavazást el kell felejtenünk. A magyar nemzettudat eredendő definiálatlanságát – amivel azt hiszem hos szú távon együtt kell élnünk – viszont jól eszünkbe kell vésnünk, mielőtt bármit (kiváltképp a migráció kérdéskörét) elkezdenénk egységes magyar nemzetpolitikai keretben végiggondolni. Az integráció kérdése A magyar nemzetpolitikai kérdésfelvetésben re jlő következő lehetséges csapda akkor mutatkozik meg, ha a migráció okai felől közelítünk. Ez az okstruktúra természetesen a valóságban nagyon összetett és nem a mai előadás témája. A mai vita szempontjából azonban érdemes kiragadni az integráció kérdéskö rét. Ez az utóbbi évek migrációs magyarázataiban és az interjúkötetben is elég hangsúlyosan megjelenik. Az integrálatlanság/migráció diskurzus legmarkánsabb képviselője talán Salat Levente, de a kérdés többféle formában megjelenik. (Ez utóbbi, azt hiszem, részben azért van, mert Turai Tünde, vagy eredetileg, vagy a Szilágyi N. Sándorral folytatott beszélgetés hatására felvette az interjúvezetőbe.) Ami empirikusan tesztelhető és kimutatható, az az, hogy olyan településeken, vidékeken, ahol a magyarok kiseb bségben élnek, a román nyelvtudás, a román kapcsolatháló hiánya, illetve a magyar nyelvű oktatásban való részvétel növeli a migrációs hajlandóságot. Magyar többségű közegben, Székelyföldön nincs ilyen típusú hatás. Egyrészt, mert a helyi munkaerőpiac mag yarul (is) szerveződik. Másrészt, mivel itt regressziós modellekről van szó. Ezek a statisztikai különbségek alapján készíthetők oksági modellek. Elképzelhető, hogy a Székelyföldön a román nyelvtudás és kapcsolatháló hiánya, a magyar oktatásban való részvé tel nem differenciáló tényező, hanem nagyjából egyetemes jellemző, így az egy regressziós modellben nem jelenhet meg okként. Az empíria területét elhagyva megint a politikai programokhoz érünk. Ezen a szinten az interjúkötetben Szilágyi N. Sándor úgy fog almazott, hogy az integráció kulturális irányultságaink átdefiniálását jelentené. Egy arra való választ, hogy milyen helyet akarunk magunknak Románában, miközben Trianon következményeit – hogy kisebbségként élünk a román nemzetállamban – nyolcvan év után t ényként és nem ideiglenes állapotként fogadjuk el. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy például a migráció ké rdését nem az egységes magyar nemzetpolitika, hanem az integráció perspektívájában gondoljuk át. A kettő együtt nem megy, mert ha kárpátmedencei magyar élettérben, egyfajta virtuális NagyMagyarországban gondolkodunk, az maga teremti a migrációt. S ha e z így van, felvetődik a kérdés: vajon magyarországi szempontból mit jelent a nemzetpolitika és a migrációpolitika összekapcsolása? Vajon nem eszköz a tárgykapcsolás, ami a magyar munkaerőpiac és népességreprodukció igényeit szem előtt tartó migrációpolitik át hatékonyabbá teszi? A magyar demográfus budapesti despotája gondolkodhat, cselekedhet, vagy beszélhet nemzetpolitikában, de napi igazgatási feladatai nem a Kárpátmedencéhez, hanem Magyarországhoz kötik. Prioritásai így egyértelműek. Nem gondolom, hog y létezik, vagy létezett valaha egy ilyen végiggondolt program, ami a határon túli politikát, a támogatáspolitikát a migrációpolitika szolgálatába állítaná, de azokkal egyet tudok érteni, akik azt mondják, hogy a nemzetpolitikai/támogatáspolitikai keretnek ilyetén hatásait érdemes végiggondolnunk.
