Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-24
27 Ilyen szempontból területi szakadást feltételezhetünk: míg a Székelyföldön megmaradt az Magyarország fele mutató hálózatok dominanciája, addig a vegyes vidékek magyarsága növ ekvő mértékben inkább NyugatEurópa fele mozdul el. Ez alapvető átalakulást sejtet, hisz egyrészt ezeken a hálózatokon belül a magyarnyelvűség nem konvertálható tőke, másrészt ezen hálózatok létezése okán a magyar migrációpolitikának az eddiginél kevesebb befolyása van az erdélyi migrációs trendekre. Kiss Tamás Erdélyben az utóbbi tíz évben intézményesedett társadalomtudomány dominánsan erdélyi vagy romániai magyar társadalomról beszél. Amennyiben ezt makroperspektívából teszi (pl. ha erdélyi magya r népesedést modellezi) általában valamilyen önálló magyar erőcentrumban gondolkodik, amelyet felvilágosíthat annak a társadalomnak az állapotáról, amelyet az adminisztrálni akar. Az az erőcentrum viszont, amihez Tóth Pál Péter/illetve a magyarországi de mográfia beszél Budapesten van. Én ezt látom az első és legalapvetőbb töréspontnak. Más hatalmi erőcentrumokban gondolkodunk, amelyek másfajta népességet akarnak adminisztrálni. Ebben a keretben megfogalmazhatjuk az érdekellentéteinket. Vagyis azt javasoln ám, hogy ne beszéljünk ma az „erdélyi magyarság” vagy „a kárpátmedencei magyarság” érdekeiről. Ez egy megfoghatatlan dolog. Azoknak az erőcentrumoknak az érdekeiről beszéljünk, akik ezeket az entitásokat adminisztrálni akarják. Népességreprodukció és m igráció Magyarországon A magyar demográfián belül a Tóth Pál Péterféle felvetés kontextusa, hogy a népességreprodukcióval kapcsolatos modellek átalakultak. Az átalakulás nyomán a korábban termékenységcentrikus modellekben a migráció immár a termékenysé ggel megegyező, vagy azt meghaladó súllyal jelenik meg. A modellváltás NyugatEurópában a nyolcvanas években kezdődött és a kilencvenes évekre teljesedett be. A második demográfiai átmenet elméletének a népesedéspolitika fele megfogalmazott üzenete 1) eg yrészt, hogy a termékenységcsökkenés nem valamilyen diszfunkció, hanem a posztindusztriális társadalmak további modernizációjának következménye, 2) másrészt, hogy legalábbis középtávon nem várható a reprodukciós szinthez elégséges termékenység. 3) Harma drészt, hogy kizárólag a termékenységre alapozva a népesség újratermelődése elképzelhetetlen. A reprodukciós modellekben, népességelőreszámításokban ismét azt kell látnunk, hogy azok a döntéshozói ágazattal való kommunikációban születnek (akkor is, ha a demográfusok ennek a kommunikációnak a hiányosságairól panaszkodnak). Amellett, hogy tudományos modellek, egyben olyan sémák, amelyek a népesedéspolitikát vezetik, inspirálják. A kommunista rendszerek a migráció jelenségét a hivatalos népesedéspolitikai forgatókönyvek szintjén ignorálták. A reprodukciós modellek a migrációval – még ha az esetenként jelentős is volt – nem számoltak. A rendszerváltás után a zárt (vagyis csak a halandóság és termékenység által befolyásolt) népesség kognitív sémája a különbö ző országokban különböző mértékben bomlott le. Ez részben független attól, hogy mekkora volt a migráció. – Romániában pl. Gheţău 2004ben publikált utolsó népességelőreszámítása is zárt népességgel számol, teljesen hanyagolva a migráció jelenségét; – Magyarországon ezzel a kilencvenes évek második felében megtörtént az átállás. Ebben Tóth Pál Péter és Hablicsek László a migráció reprodukciós hatásaira vonatkozó tanulmánysorozatának döntő szerepe volt. Ha Magyarországon ma vagy holnap valaki elhatározza , hogy tudatos, összehangolt népesedéspolitikát csinál, annak biztos integráns része lesz a migrációpolitika. Romániában ez nem így lenne. Ezt teszik a reprodukciós modellek. A termékenységcentrikus modellekről a migráció és termékenységcentrikus model lekre átállítani egy diszciplínát, úgy vélem, nagy tudományos teljesítmény, akkor is ha a nyugati mintának ebben nagy szerepe volt. Ez az, ami Tóth Pál Péter helyét a magyar társadalomtudományos mezőn belül kijelöli.
