Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-23
16 soknemzetiségű tartomány feláldozásával csillapíthatják Milosevicsék étvágyát. Tudhatjuk a történelem ből, hogy ennek mindig az ellenkezője történik. A Vajdaság leigázásával precedenst mutatni Koszovó kérdésére és büntetni az északi tartományt, mert nem szolidáris Szerbiával Koszovó ellenében, csak ürügynek tekinthető. A cél a kizsákmányolás volt. A Vajdas ág megalázása és kifosztása nélkül ugyanis Szerbia nem viselhetett volna háborút. Ha akkor a hatalmak a gazdag – s nem mellékesen: olcsó élelmiszert adó – tartományt kiveszik az agresszor kezéből, gazdaságilag hamar megroggyant volna a háborúk terhe alatt. Szerbiában a Vajdaság, a Vajdaságban élő nemzetek közül pedig a magyarok szenvedték meg leginkább a háborúkat. A számarányukat sokszorosan meghaladta a besorozott magyarok száma. Eleinte lojális polgárokhoz illően – főleg a falvak törvénytisztelő magyar f iataljai – eleget tettek a behívóparancsoknak, sok esetben nem is tudták, hová viszik őket. Később növekedett az ellenállás, majd nyílt engedetlenségbe csapott át. Ám a rezsim nem engedett. Erőszakos sorozások következtek, amire az egyetlen lehetséges vála sz a tömeges menekülés volt. Pontos adatok természetesen nincsenek, de félszázezerre teszik azok számát, akik elfutottak Szerbiából. Nemcsak a katonai behívó elől, hanem az elviselhetetlen háborús hangulat, a tobzódó nacionalizmus tette számukra elviselhet etlenné az életet. Kevés azoknak a száma, akik gazdasági okokból vágtak neki az útnak. Többségük NyugatEurópába vagy a tengerentúlra vándorolt. S hogy visszatérjünk az írásunk elején említettekhez, miszerint a Milosevicsrezsim tetteinek következményei me sszire nyúlnak, az akkor elmenekült magyar fiatalok később magukkal vitték családjaikat. Vagy gyerekeik már másutt születtek meg. A vajdasági magyarság legproduktívabb része távozott akkor. Következménye pedig, hogy nincs elég gyerek a vajdasági magyar isk olákban. Az erőszakos mozgósításokat a rezsim a csendes etnikai tisztogatás eszközének tekintette. S hogy ne is jöhessenek vissza, gondoskodtak róla a bíróságok, amelyek annyi év után sem hoztak megnyugtató döntést a „katonaszökevények” elleni eljárások me gszüntetéséről a meghirdetett közkegyelem ellenére sem. Ám nemcsak ilyen, hanem egészen nyílt, erőszakos etnikai tisztogatások is zajlottak. A legkegyetlenebb példa erre a szerémségi Herkóca esete, ahol súlyos retorziókkal kényszerítették menekülésre a hor vátokat, de a magyarokat is. (Akik ezekben a bűncselekményekben részt vettek, azok felelősségre vonása helyett mostanság kaptak újabb lehetőséget a köztisztségek vállalására.) A tartomány autonómiájának megszüntetésével a magyarság jogainak egy egész sorát vesztette el, számbelileg meggyengült, s mindennek tetejében olyan drasztikusan megváltoztak az etnikai arányok, hogy az asszimilációval szembeni harc még kilátástalanabbá vált. Ehhez pedig párosult az iskolarendszer leépülése, ami viszont a beolvadásnak lehetett volna a legnagyobb gátja. S itt bezárul a kör. De nem lennénk egészen pontosak, ha csak arról beszélnénk, hogy a milosevicsi időszak milyen károkat okozott a vajdasági magyaroknak. Mert „Milosevics” még maradt. Maradt az agresszív nemzeti türelmet lenségben is. A gyűlölködésben. Maradt a magyarverésekben. De maradt a megkülönböztetésekben, ha munkára pályázik a fiatal. És észlelhető ez az élet más területein is. Maradt a privatizáció rejtett etnikai szempontjaiban. A Szerbia vereségével véget érő há borúk újabb megpróbáltatásoknak tették ki a vajdasági magyarokat. Elkeseredett, frusztrált menekültek tömegei érkeztek a Vajdaságba, sokan azzal a komolyan vett ígérettel, hogy majd itt megkapják a magyarok házát. Zaklatásokról adtak hírt akkor a vajdasági magyar médiumok. Több eset azóta sem nyert jogállamhoz illő rendezést. A vajdasági magyarok is szerették volna, hogy az ellenük is elkövetett bűnök felett a hágai törvényszék ítéletet mondjon. Elégtételt adjon a sok szenvedés után nekik is. Meg biztosíték ot, reményt a jövőre nézve, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő büntetlenül. Mert ezért alakult a törvényszék, azért öltek bele annyi milliót. Azért az ítéletért, ami örökre elmaradt. vissza A Felvidékre tart a magyaro rszági tőke - Szlovákiában kisebb a bürokrácia és alacsonyabbak a közterhek · Főleg a kis cégek költöztetik át telephelyüket Magyar Nemzet 2006. március 23. Szerzők: Kiss Roland - Hajdú Péter Úgy látszik, Szlovákia az utóbbi időben nemcsak a világcégek, hanem a magyar vállalatok körében is igen népszerű befektetési terület. Kérdés azonban, hogy a regionális terjeszkedés vagy a magasabb magyarországi működési költségek lefaragása céljából választjuk északi szomszédunkat. Szakértők szerint a bővülő kapcsola tok és befektetések mellett egyre nagyobb problémát jelent a magyar cégek átköltözése. Szlovákiában a cégek alapítása és a vállalkozások működtetése kedvezőbb feltételekkel tehető meg, mint Magyarországon. Bár az alapítással járó kiadások, így a jogi kép viselet költsége és az illetékek körülbelül
