Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-23
17 megegyeznek a hazai tarifákkal, egy korlátolt felelősségű társaság életre hívásához csupán feleannyi alaptőkére van szükség, mint Magyarországon: hárommillió forint helyett hozzávetőleg másfél millióra. Nem elhan yagolható tényező az sem, hogy a kft. bejegyzése odaát jóval gyorsabban történik meg, mint nálunk. A folyamat öt munkanapon belül lezárul. Ami pedig a cég működtetését illeti: e téren figyelembe kell venni az egységes, tizenkilenc százalékos adót, amely a társasági adóra, a személyi jövedelemadóra, az általános forgalmi adóra, az árfolyamnyereségadóra, valamint a kamatadóra vonatkozik. Az északi szomszédunknál letelepedő vállalkozások jótéteményként élik meg, hogy sem osztalék, sem iparűzési adó nem létez ik, valamint hogy a cégautók mentesülnek a regisztrációs adó alól. Az ország vonzerejét növeli, hogy a felügyelőbizottsági és igazgatósági tagok juttatásait is csak tizenkilenc százalékos adó terheli, és igaz ez a reprezentációs költségekre is. Magyarorszá gon ez utóbbi kiadások adóterhelése akár hetvennyolcvan százalékos is lehet. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a szlovákiai tizenkilenc százalékos társasági adó magasabb, mint a tizenhat százalékos hazai, ám ezt a magyarországitól elmaradó munkabére knek köszönhetően ellensúlyozza az, hogy északi szomszédunknál alacsonyabbak a munkáltatók közterhei. Érdemes tudni, hogy Szlovákiában a munkáltatói járulék 35,2 százalék, a munkavállalói járulék 13,4, míg az egyéni vállalkozói járulék mértéke 49,65 százal ék. Szakértők szerint az ország nyújtotta lehetőségekkel a közepes méretű hazai szolgáltatócégek élhetnek a legeredményesebben. Nekik azért is megéri a szlovákiai befektetés, mert – főleg a vidéki városokban – szerencsére bőven találnak magyarul beszélő mu nkavállalókat. Azt egyelőre nem tudni, hogy eddig hány magyar cég „vonult ki” Szlovákiába pusztán azért, hogy kiadásait csökkentse. Északi szomszédunknál eleve csak a legalább egymillió koronás aktívumot vagy passzívumot kimutató külföldi tulajdonú vállala tok kötelesek bejelenteni letelepedésüket, így pontos kimutatások nincsenek. A hazai nyilvántartásokból pedig nem derül ki, hogy az észak felé terjeszkedő magyar vállalatok piacukat igyekeznek bővíteni, vagy a magyarországi magas tehertételek elől meneküln ek. Az azonban bizonyos, hogy a szlovák – magyar üzleti kapcsolatokban igen magas – 4547 százalékos – a mikro, kis- és középvállalatok aránya. Ezek száma – a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. adatai szerint – már tavaly meghaladta a hétezr et. Tőkekihelyezés tekintetében Magyarország az ötödik helyen áll. Hazánkat a Szlovákiába irányuló tőke exportjában csak Hollandia, Németország, Ausztria és Olaszország körözi le. Beszédes adat az is, hogy a magyar határok mentén északi szomszédunknál tele pedett meg a legtöbb magyar működő tőke, csaknem 1,7 milliárd amerikai dollár értékű befektetésekkel. Ez javarészt természetesen a magyar nagyvállalatok terjeszkedésének köszönhető: elég a pozsonyi Pólus City megépítését, a TriGránit irodaházberuházásait vagy a Mol és az OTP cégfelvásárlásait felidézni. A kis- és a középvállalatok élénkülő szlovákiai tevékenységét mutatja például az, hogy a Lapkom Kft. nemrég felvásárolta a Profesia névre hallgató, internetes munkaerőközvetítéssel foglalkozó szlovák céget , vagy hogy a fém öltözőszekrényeket előállító MetaloBox immár sokadik határon túli megrendelését teljesíti. Egyre többet hallani arról, hogy a magyar cégek a székhelyüket áthelyezik a szomszéd országba, kitelepülésekre is sor kerül. Van olyan becslés, ame ly ezek számát százas nagyságrendűre teszi. Az átköltözés lebonyolítását, a befektetéseket pedig egyre több hazai és szlovákiai könyvelő- vagy tanácsadó cég segíti, amelyek gyakran az ügyintézés egészét átvállalják. Tanácsadói szolgáltatás segíti például a magyar – szlovák kis cégek együttműködését Salgótarjánban és a felvidéki Losoncon is. A kezdeményezés eddigi tapasztalatai szerint a magyarok leginkább kereskedni szeretnének a szomszédban, az alacsony bérek és a kedvező adórendszer egyaránt vonzza őket. A rendszerváltozás utáni bő másfél évtizedben egyre jobban felértékelődnek az úgynevezett kishatár menti kapcsolatok. Bár az igény és az elképzelés már korábban is megvolt, igazi lendületet a kapcsolatkeresés csak az uniós csatlakozást követően kaphatott. Er re annál inkább szükség volt, mert a határ menti területek – éppen az államhatár közelsége miatt – gyengén fejlettek, gazdasági és infrastrukturális értelemben jelentős lemaradással küszködnek a mai napig is. Amióta mindkét ország az unió tagja, a határok egyre inkább elmosódnak, s így lehetőség nyílhat a két gazdaság előnyeinek kiaknázására, a közvetlen együttműködés kialakítására. A szereplők azonban mindkét oldalon ugyanazzal a problémával küzdenek: az információhiánnyal. Nem ismerik a helyi sajátosságok at, az adó- és szabályozási rendszert, de még magukat a kistérségi szereplőket és azok igényeit sem, így nem tudnak gyümölcsöző kapcsolatokat kiépíteni. A folyamat beindításához egyfajta katalizátorra volt szükség. Ezt a szerepet tölti be az a közös progra m, amelyet a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (NKIK), valamint a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara losonci regionális kamarája indított a régiók vállalkozóinak kölcsönös tájékoztatására. A közös tanácsadás tavaly októberben indult el, és egy éven át tart a másik ország gazdasága iránt érdeklődő kis- és közepes vállalkozások számára. A losonciak szervezésében a nógrádi vállalkozóknak kéthetente tartanak tanácsadást szlovákiai szakemberek Salgótarjánban. A megyei kamara magyar – szlovák tagozatának se gítségével pedig a magyar tanácsadók Losoncon segítenek a szlovák vállalkozóknak a hazai adórengetegben való
