Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-23
12 incidensben. Állításunkat fenntartjuk, már csak azért is, mert Polgár Viktor továbbra sem tudott megnyugtató magyarázattal szolgálni a történtekre. A szóviv ő hozzánk írott levelében inkább csúsztat egy méreteset: „Az a gesztus, hogy a washingtoni ünnepséget éppen március 15én tartották, nem elvesz a megemlékezés értékéből, ellenkezőleg: jelentősen emeli azt. Még akkor is, ha a meghívón nem szerepelt a jeles márciusi évforduló.” Nem, tisztelt szóvivő úr, ezt a balfogást lehetetlen mentegetni effajta mellébeszéléssel! Mindenekelőtt józan ésszel könnyen belátható, hogy egy nemzeti ünnepen a világ egyetlen politikusa sem beszél egy másik ünnepi alkalomról. Perdön tő bizonyíték is akad arra nézve, hogy Bush elnöknek fogalma sem volt arról, mit is ünnepelnek Magyarországon március 15én – maga az eredeti angol szöveg, annak is az első mondata, amelynek pontos fordítása így hangzik: „Köszönöm, hogy itt lehetek a csodá latos Capitoliumban, hogy megünnepeljük a magyar forradalom ötvenedik évfordulóját.” Ötvenedik, mondta Bush, nem pedig a százötvennyolcadik, amint arról a magyar nagykövetségnek kötelessége lett volna tájékoztatni az Egyesült Államok első számú emberét. Po lgár Viktornak voltaképpen egyetlen számba jöhető érve akad, amelyet hozzánk intézett levelében is hangsúlyoz. Idézi az esemény meghívójának szövegét – „kérjük, csatlakozzon a kongresszus vezetőségéhez és Tom Lantos képviselőhöz megünnepelni Magyarország g lobális demokráciához való történelmi hozzájárulásait és azok között az 1956os magyar forradalom ötvenedik évfordulóját” – majd leszögezi, hogy a szövegezést a kongresszus, nem pedig a nagykövetség végezte. Ezzel azt sejteti, hogy annak tartalmáért nem a magyar diplomácia felel. Dehogyisnem. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a magyar nemzeti ünnep előkészítésében ne lett volna kapcsolatfelvétel, egyeztetés a két fél között. Simonyi Andrásék azonban egy szót sem szóltak az elnök munkatársainak. A nyilvánvaló tévedést nem jelezték az a merikaiaknak, hiszen mindennél fontosabb volt számukra, hogy a magyarországi választási kampány finisében az elnök beszédet mondjon, amelyet itthon adott esetben éppen úgy félre lehet magyarázni, mint a mindmáig talányos Bush – Gyurcsánytalálkozón elhangzot takat. Simonyiék sem az előkészítéskor, sem a meghívók elküldésekor nem jelezték az amerikaiaknak, hogy 1848 és 1956 nem ugyanaz az ünnep. Hagyták, hogy George Bush kínos helyzetbe sodródjon, hiszen a jelenlévők – legalábbis a magyarok – pontosan tudták, h ogy az elnöki beszédben emlegetett forradalom évfordulója nem március 15én van. Így aztán olyan helyzet keletkezett, mintha az amerikai elnök – merő tévedésből – példának okáért a kőolaj világpiaci áringadozásáról szóló szaktanulmányból olvasott volna fel részleteket az NHL hokijátékosai előtt. A március 15i beszéd szép volt, csak éppen október 23án kellett volna elmondani. Az incidensért a konokul hallgató washingtoni magyar nagykövetség, és személy szerint Simonyi András felel, semmi kétség. Miközben P olgár Viktor hozzánk intézett levelét olvasgattam, eszembe jutott néhány más esemény, amelyeket azonnal orvosolni kellene a Külügyminisztériumban. Mielőtt az igazságra oly érzékeny külügyi szóvivő intenzív levelezésbe kezdene lapunkkal, néhány kérdésre fel tétlenül várjuk válaszát. Érdekelne például, hogy miért nevezték sikeresnek és problémamentesnek a Putyinlátogatást, amikor pontosan tudták, hogy egy illetéktelen személy is hozzácsapódott a delegációhoz. Ha lapunk nem kérdezi meg az ügyről Polgár Viktort , a nemzetközileg is figyelemre méltó botrány soha nem tör ki. Munkájukat végző médiumok elleni vádaskodás helyett a külügyi szóvivő inkább vegye elejét, hogy munkatársai minden utcai járókelőt megajándékozzanak egyegy holtig szóló parlamenti belépővel. A Magyar Nemzet szerkesztősége érdeklődve várja Polgár Viktor válaszát arra is, hogy a Putyinügy után miért szigorították meg a beléptetési rendet, amikor a Külügyminisztériumba eddig is roppant nehezen juthatott be a munkáját végző újságíró. Nincs könnyeb b dolog, mint az ügyben vétkes minisztériumi munkatársak felmentése és megfenyítése, de érdeklődve várjuk, akade magasabb beosztású felelőse a történteknek. A cunamiügyben már megtapasztalhattuk, hogy az adott területért felelős államtitkárig vagy a minis zterig soha nem ér el a vizsgálat, mindig a beosztottakon csattan az ostor. Vajon a magyar kormány láthatatlan embere, Somogyi Ferenc végrevalahára megszólale a minisztériumára nézve kínos ügyekben, vagy továbbra is elrejtőzik a kíváncsi tekintetek elől? Ami a kínos március 15i esemény tanulságait illeti, két gitárszóló között Simonyi András nagykövetnek bőven akadna egyéb tennivalója is (ha valaki nem tudná, washingtoni nagykövetünket hovatovább nem diplomataként, hanem muzsikusként jegyzik az Újvilágba n…). Jelezhetné például az amerikai elnök környezetének, hogy Magyarországon Tom Lantos előtt is volt élet. Félő ugyanis, hogy a kaliforniai képviselő a magyar forradalom és szabadságharc októberi megünneplése alkalmából érdemein felül előtérbe tolja majd önnön személyét. Ha nem emlékeznénk: a „Magyarország önzetlen barátja” eposzi jelzőt viselő Tom Lantos 1983ban Nicolae Ceausescuval kvaterkázott, Václav Klaus miniszterelnöksége idején meg akarta torpedózni Csehország NATOfelvételét, valamint – amint azt a Budapest Sun annak idején megírta – segédkezni kívánt Horn Gyula felkészítésében a Bill Clintonnal való találkozója előtt. Mindemellett módszeresen és rendszeresen antiszemitázza, fasisztázza a magyar jobboldalt. Tom Lantos azonban már a múlt, és ezt ha zánkban, Amerikában is sokan tudják. Üdvös lenne, ha
