Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-13
32 tömeg, amikor változásra való igény vagy valamiféle hiány van az emberekben. Székelyföldön elsősorban nem az 1848as forradalom iránti máig tartó rajongás viszi az utcára az embereket, hanem az en nek apropóján megfogalmazható vágyak és remények: hogy ők is szabadok lehetnek egyszer. Bakk Miklós erdélyi értelmiségi a Krónika napilapban A vissza nem fordítható idő című írásában úgy fogalmaz: „az ünnepek ugyanis azáltal élnek, hogy a közös emlékezet a lapján átfogó választ adnak a jelen nagy kihívásainak. Az elmúlt években március 15e az erdélyi magyarság európai elkötelezettségének kinyilvánításához volt jó alkalom, ma – majdnem túl az EU küszöbén – pedig az autonómiának, mint közösségi cél megjelenít ésében lehet kiváló momentum. Több ez, mint aktuálpolitika, még akkor is, ha aktuálpolitikai számításokhoz kapcsolódik.” Amióta tudjuk, hogy nagygyűlés lesz Székelyudvarhelyen, az erdélyi magyar és az anyaországi sajtó is jobban odafigyel a városból érkező hírekre. A régi reflexek bennünk is élnek: jókora teret kapott az a hír, hogy román tankok fenyegetik az összejövetelt, a hadsereg páncélozott harci járműveket, tankokat vonultatott fel a városban és a vasútállomás környékén. A helyi polgármesteri hivatal közleményéből aztán kiderült, hogy egy előre egyeztetett állománykorszerűsítésről van szó, a tankokat nemcsak hozzák, ha nem viszik is a régieket. Magam is úgy vélem, hogy a román hatalom nem fog beavatkozni Székelyudvarhelyen, de azért nem hiszek ennyire a véletlenekben. Székelyföld fölött az elmúlt években március tizenötödike környékén ugyanis rendszeresen megjelentek a k atonai vadászrepülők, akik éppen az ünneplők feje fölött, alacsony magasságban repültek el, hatalmas hangjukkal betörve néhány ablakot. A katonaság ilyenkor szokta „átmozgatni” földi technikáját, és az is elgondolkodtató, hogy miért éppen Székelyudvarhelyr e és nem mondjuk a szerb, bolgár, moldáv, ukrán, vagyis a NATOhatárra kellenek a modern tankok, hiszen állításuk szerint az innen elvitt, elavult harci eszközöket „más vidékre” helyezik át. Azt sem kellene elfelejteni, hogy az agyagfalvi székely nemzetgyű lés mintájára a kilencvenes évek elején szervezett tömegrendezvény kapcsán felvonultak a román hadsereg tankjai. A román politikusok reakciójáról is érdemes szót ejteni. Többen a nagygyűlés betiltását követelték, Corenilu Vadim Tudor nagyromániás elnök pe dig százezer román „hazafit” hívott a városba, ily módon tiltakozva a „soviniszta magyarok gyilkos merénylete” ellen, amellyel a „román nemzeti egységállam megbontására” törekednek. A román rendőrség is intenzíven érdeklődött a rendezvény körülményeiről, k ülönös tekintettel a majdan felolvasandó tizenkét pontra. Ezt a múlt héten az Európai Idő című nemzeti hírmagazinban vélték megtalálni, ezért a gazdasági rendőrség Maros megyében elkobozta a lap összes példányát az újságárusoktól. Ellenkampány indult a köz ponti román médiában is, a Ziua napilap például két teljes oldalon taglalta, hogy Budapest NagyMagyarországot akar, aztán „lelepleztek” egy Székely Légió nevű félkatonai szervezetet, amely dunaújvárosi székhellyel alakul. Az ETA és IRA típusú „légió” állí tólag Magyarországon dolgozó, fiatal székely értelmiségiek köréből verbuválja „harcosait”. Elkezdődött a belső diverzió is: lejárató, sértő szövegű, magyar nyelvű röplapok jelentek meg néhány székelyföldi városban, többek közt a Székely Nemzeti Tanács veze tőinek ajtaján. A rossz előjelek ellenére méltóságteljes, csendes, civilizált ünnepségre készül március 15én Székelyudvarhely – jelentette be a polgármester, aki egy ügyes húzással a múlt héten ellátogatott a Cotrocenipalotába, hogy a román államfőnek be számoljon a tervezett rendezvényről, és meghívja őt is az ünnepségre. Traian Basescu és Szász Jenő kölcsönösen biztosították egymást, hogy a rendezvény incidensek nélkül, a törvények betartásával zajlik majd. A polgármester szerint szó sincs arról, hogy ez úttal kikiáltanák a független székely köztársaságot, mindössze arról van szó, hogy a jelenlevők kinyilvánítják majd az autonómia iránti igényüket. Eközben többen feltették a kérdést: mi szükség van egyáltalán a nagygyűlésre? A dolog a politikusok (elsősorb an az RMDSZ vezetőinek) passzivitására vezethető vissza, akik csak választási kampány idején tartják fontosnak az autonómiát, de hatalomra kerülve már elvesznek a napi ügyekben. A tömeges akaratnyilvánítás, vagyis a közvetlen demokrácia bevett szokás Európ ában, így a székely nagygyűlést egy európai demokráciagyakorlatként is felfoghatjuk. A politikusokkal elégedetlen nép ugyanis bármikor magához vonhatja a választásokkal a politikusokra bízott döntési jogát, és ez az autonómiaigény kinyilvánítására is igaz. Vannak rá nemzetközi példák is: 1946ban a déltiroliak 155 ezren írtak alá egy petíciót Leopold Fiegl osztrák kancellárnak, amelyben követelték a tartomány Ausztriához való visszacsatolását. 1957. november 17én 35 ezren tüntettek DélTiroliban az autonó miaígéreteket tevő párizsi szerződés nem teljesítése miatt, 1977 őszén pedig több mint egymillió ember tüntetett Barcelonában az autonómiájuk visszaállításának érdekében. A nagygyűlés világos útmutatásokat ad a politikusoknak arról, hogy mit vár el tőlük a választótábor. A szerdai rendezvényre autóbuszok indulnak Székelyföld minden szegletéből, de az anyaországból is sokan tervezik, hogy részt vesznek a nagygyűlésen. Tizenöt évnyi elszalasztott lehetőség után most talán kimozdulhat az autonómia ügye a holtp ontról. Ideje volt felismerni, hogy a kis lépések politikája nem vezet sehova, és azt elmúlt hónapok eseményei azt is bebizonyították, hogy a magyar kormánynak a Bukaresttel való bratyizása csak a problémák szőnyeg alá söprését jelentette a tényleges megol dás helyett (lásd Gozsdumegállapodás).
