Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-13
11 egyébként 2700 külföldön szavazni kívánó magyar állampolgárról szólt, ez a szám természetesen még emelkedhet. Nem mintha a választások nem múlhatnának néhány ezer szavazaton, de vajon vane okunk feltételezni, hogy ez a néhány ezres sokaság egy irányba fog szavazni? Szerintem nincs. Lehet, hogy a külfö ldön szavazók nem pontosan képezik le a magyarországi szavazótáborokat, de mivel olyan személyekrõl van szó, akiknek állandó hazai címük van, bizonyára az itthoni közélethez is kötõdnek, a pártpreferenciáik is nyilván megosztottak, tehát semmiképp sem képz elhetjük, hogy csakis az egyik oldalt támogatnák. Lehet, hogy kicsit kevesebb köztük a baloldali szavazó, mint itthon, de ez sem törvényszerű. Elõfordulhat, hogy körükben az itthoninál magasabb a liberális szavazó. Azt gondolom tehát, hogy ez az üzenetküld és valamiféle rituális elõadás: ahogy az õsember a barlangban eljátszotta a vadászatot, a Fidesz most eljátssza, mi lenne, ha soksok magyar állampolgár élne a szomszédos országokban, ha a népszavazás eredményeképpen lehetõvé vált volna a kedvezményes hono sítás, és ha ezzel a lehetõséggel sokan éltek volna. Eljátszanak a gondolattal, mi lenne, ha... Ez egy rituális játék, afféle performance. - Egyúttal valamiféle önbizalomnövesztõ erkölcsi megerõsítés is: "az igazi magyarság velünk, a többség mellettünk v an, csak gonosz erõk megakadályozzák, hogy kifejezhesse akaratát". - Ezt én biztosan nem mondom, mert azzal a másik téveszmével sem értek egyet, hogy a határon túli magyarok egy emberként a Fideszre szavaznának. Azt elhiszem, hogy a nevükben fellépõ szem élyek és szervezetek vezetõi közül a legtöbben õket pártolják, de általában a határon túli magyarságra ez nem igaz. Például az RMDSZben - hiszen tudjuk! - nagyon különbözõ irányzatok vannak, és ha arra kerülne a sor, bizony kétlem, hogy a kolozsvári munká sok mind a Fideszre szavaznának. És nem szeretném a határon túli liberálisokat sem meggyanúsítani, hogy elárulnák és elhagynák szabadelvű nézeteiket. Ne becsüljük le a határon túl élõket, ne gondoljuk, hogy nem képesek politikailag artikuláltan megnyilvánu lni! Ne lássuk egy tömbnek õket, hiszen egy majd' hárommilliós sokaság mindig megosztott, még ha saját politikai közegében arra kényszerül is, hogy - ezt a megosztottságot szõnyeg alá söpörve - egységesen lépjen föl egy nagyon barátságtalan nacionalista kö zeggel szemben. Itthon ilyesmi nem fenyegetné. - Visszatérve a kivándorolt magyarokra és leszármazottaikra, róluk ugyanezeken a lapokon szeptemberben, amikor még hírehamva sem volt semmiféle Orbánlevélnek, maga a következõket mondta: "Ha a leendõ veszte s úgy érzi, hogy újabb szavazókra kell szert tennie, akkor ott fog keresni, ahol ilyeneket remélhet. Akkor megindul majd a küzdelem a nyugaton élõ, a konzervatív jobboldalt feltételezhetõen nem támogató, de magyar állampolgársággal rendelkezõ személyek vok sáért, akik maguk vagy felmenõik annak idején valamelyik autoriter rezsim elõl menekültek el, és feltételezhetõen most sem szimpatizálnak semmi hasonlóval. (...) akkor a politikai küzdelemnek nemcsak a Kárpátmedence, hanem az egész nyugati világ a terepév é válik, és az összes párt elkezdhet szavazókat toborozni." Korábban ezt lehetséges, de nagyon nemkívánatos forgatókönyvnek nevezte. - Igen, mert igazából a nagy filozófiai kérdés az: részeie a politikai közösségnek - amelyet tagjai aktívan, a létük révé n tartanak fönn - azok, akik valamilyen vak véletlen folytán állampolgárok ugyan, de huzamosan, akár egész életük folyamán külföldön élnek, nem vesznek részt a mindennapi életében, esetleg már magyarul sem tudnak? Helyese, ha a politikai közösség döntésho zatalában azok is részt vehetnek, akik a határozatai által nem kötelezettek, mert nem élnek a jogszabályok területi hatálya alatt? Bizony, sokan vagyunk, akik erre a kérdésre azt válaszoljuk, hogy a döntéshozatalban csak az vegyen részt, akit a döntések kö vetkezményei is érinteni fognak. Mert a jogalkotás a közösség önszabályozása, és értelmetlen abba bevonni olyanokat, akik nem vesznek részt a közösség mindennapi életében. - Vegyük sorra azokat a csoportokat, amelyek Magyarországon valamikor még választók ént számba jöhetnek, különféle elméletek és elgondolások szerint. Egy GaudiNagy Tamás nevű jogász szerint például - aki a Magyarok Világszövetsége elnökségének a tagja és a Magyar Csodaszarvas Egyesület alapítója - a délvidéki magyarok valamennyien magyar állampolgárok, ki tudja, hány százezren, hiszen amikor 1941ben visszacsatolták ezeket a területeket, ott több mint egymillió ember élt. - És akkor ez az úr az összes - akkor ott lakó - szerbrõl is azt állítaná, hogy magyar állampolgárok? - Errõl hallga t.
