Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-11
15 V ajdaság helyzete között annyi kapcsolódási pont van, hogy ha a kisebbségvédelmi elemek szerves részeivé válnak a koszovói rendezésnek, az a jövőben a vajdasági magyarság számára is hivatkozási alapot jelenthet. vissza Haj fonat - Szabó Pál Csaba a régi udvarházakról, a gyáván kezelt nemzeti tragédiákról és a szomszéd sorsáról Magyar Nemzet 2006. március 11. Szerző: Konkoly Edit Szegeden az egyetemi óráin zsúfolásig megtelik a terem. Várpalotán a Trianon Múzeum, amelyet ig azgat, szintén tömve látogatókkal. Szabó Pál Csaba sikerének titka, hogy önmaga tudott maradni, és hogy vállalja a szembenézést múltunk örömeivel és fájdalmaival egyaránt. Szabó Pál Csaba 1964ben született Várpalotán. Nős, négy gyermeke van. 1989ben sz erzett bölcsészdiplomát, ettől az évtől a Szegedi Tudományegyetem történésze. Fő kutatási területe a XIX – XX. századi Magyarország politika- és közigazgatástörténete, a magyar vármegyerendszer működése, a Kárpátmedence történeti régiói. 2000ben a Szindbá d közhasznú társaság ügyvezetője. Az első Hamvas Bélaborfesztivál megindítója, az egyetlen, kizárólag magyar filmeket játszó szabadtéri filmszínház alapítója, majd a Thuryvár Széchenyiterves felújítási és idegenforgalmi koncepciójának kidolgozója. 2001ben kezdeményezője a Trianon Múzeum megalapításának, majd a múzeumot fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke. 2005től a Magyar Egyetemi Kiadó szakmai igazgatója. Érdekli ma a fiatalokat a történelem? Milyen mostanában magyar történelmet tanítani az egyet emen? – A közkeletű vélekedéssel szemben úgy látom, hogy az egyetemi szférában ma ugyanannyi tehetséges, érzékeny, nagyra hivatott diák jelenik meg, mint korábban. Tizenöt évvel ezelőtt a felsőoktatásban érdekelt korosztálynak csupán tíz százaléka jutott b e az egyetemekre, ma ez a szám ötven százalék körüli. Bizonyos képességek, érdeklődések, motivációk meggyengültek vagy visszaszorultak, másrészt azonban merőben új, pozitív közösségi minták, érzékenységek, képességek születtek meg. A hallgatóknak ma is hit eles, vonzó, testreszabott célrendszer kell, adekvát eszközökkel. Ha mindezt megkapják, ezzel a nemzedékkel csodát lehet művelni. A felsőoktatás jelenlegi helyzetében azonban erre alig vannak eszközeink. Persze igyekszünk. Éppen a napokban indítottunk be e gy Kárpátmedencei kutatási programot, amelynek keretében a bölcsészhallgatók a gyakorlatban próbálhatják ki elméleti tudásukat. Az egyik legnagyobb baj ugyanis az, hogy az iskolai tudásnak, meghökkentő módon, mára alig maradt kapcsolata a valós élettel. – Beszélne erről a programról bővebben is? – Szeretnénk elérni, hogy a hagyományos tudományos diszciplínák új fénytörésben, megfiatalodva, az egyetemi kutatószobákból alig látható lehetőségeket felkínálva jelenhessenek meg a hallgatók számára. Így új egység be szerveződhet a műemlékvédelem, művelődéstörténet, néprajz, történelem, földrajz, környezetvédelem, térségfejlesztés. Marosillyén, Böjte Csaba dévai ferences szerzetessel összefogva, Bethlen Gáboremlékházat tervezünk kialakítani állandó történeti kiállí tással, kávézóval és szálláslehetőséggel. Később erre alapozva komplex erdélyi kulturális körút programját állítjuk össze. Az erdélyi körút állomáshelyein rendhagyó iskolai órák megtartására nyílna lehetőség. Abrudbányán például a környezetvédelem, Nagysza lontán az irodalom, Marosillyén a történelem, Déván az egyháztörténet, Tordán a magyar hadtörténet lehetne a központi téma. És nemcsak a magyarországi egyetemisták és középiskolások, de már az általános iskolások tanterveibe is be lehetne illeszteni ezeket az ajánlatokat. Ugyanilyen kultuszhelyet igyekszünk kialakítani a Csíkihavasokban az Úz folyó völgyében. A régi Magyarország határvédelmének stratégiailag egyik legfontosabb helyén mind az első, mind a második világháborúban rendkívül súlyos harcok folyt ak. A környező hegyek ma is rengeteg hazáját védő, végsőkig kitartó magyar katona földi maradványát rejtik. A völgy utolsó magyarok lakta helye, Úzvölgye akkoriban még virágzó település volt fűrészüzemmel, kisvasúttal, iskolával. Most három romos házikóban öt ember lakik. Az öt utolsó magyar. Nos, ide, az Úz völgyébe történelmi ifjúsági hadijátéktúrát tervezünk. A levegőben szinte vibrál a magyar történelem. Ezen a helyen észrevétlenül lehet egyszerre játszani, fegyelmet, természetvédelmet tanulni és közöss égi öntudatban megerősödni. Ma az életünkből ugyanis talán leginkább az állandó helyek hiányoznak. – Ezt hogy érti? – Történetfilozófiai értelemben. 1880ban hazánk lakosságának 74 százaléka ugyanazon a helyen lakott, ahol megszületett, majd ugyanazon a te lepülésen találta meg végső nyughelyét. Az ember a történelem folytonosságába és kiszámíthatóságába született bele. Napjainkra ez a biztonság a töredékére csökkent. A kommunista iparosítás és az osztályellenség megsemmisítésének évtizedeiben Magyarország l akosságának nagyobbik részét – temetőik,
