Reggeli Sajtófigyelő, 2006. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-03-11
12 A ritka vendéget díszvacsorával várta a hétvégén síbalesetet szen vedett, mankóra támaszkodó Mikulás Dzurinda. A szlovák miniszterelnök nagyra értékelte NagyBritannia iraki szerepvállalását és európai uniós politikáját, Tony Blair cserébe Szlovákia gazdasági teljesítményét dicsérte. A brit kormányfő később Ivan Gasparovic szlovák köztársasági elnökkel a nemzetközi erők esetleges iraki kivonásáról tárgyalt. A látogatásnak Blair szempontjából voltak kínos pillanatai is: a fővá rosi Comenius Egyetemen az egyik hallgató megkérdezte tőle, tudjae a nevét az ez ideig utolsóként elesett, Irakban szolgálatot teljesítő brit katonának. A miniszterelnök kitérő választ adott, és akkor szolgált kielégítő felelettel, amikor újra nekiszegezt ék a kérdést. Blair nem távozott üres kézzel Szlovákiából. Bugár Béla, a törvényhozás megbízott elnöke az Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnökről készített, nemrég a középeurópai sajtóban, így a Magyar Hírlapban is megjelent karikatúrák egyikének eredet i példányával lepte meg. A Magyar Koalíció Pártjának elnöke ajándékával emlékeztetni akarta Blairt, hogy van még olyan szeglete Európának, ahol a rezsim által diktálttól eltérő véleményért börtön jár. Bugár az alkotáshoz egy – alig pár órával a brit kormán yfő érkezése előtt megtartott – árverésen jutott hozzá mintegy 30 ezer koronáért (180 ezer forintért). Blair Szlovákiából Prágába repült, ahol az európai baloldali politikai pártok elnökeinek találkozóján vesz részt, és a tervek szerint Robert Ficóval, a SmerSD vezetőjével is tárgyal. vissza Felosztások Magyar Hírlap 2006. március 11. Szerző: Molnár Gusztáv A kilencvenes évek elején, amikor Csehszlovákia és Jugoszlávia éppen szétesni készülődött, a Dunatáj Intézet eg yik rendezvényén Fehér Ferenc tett egy emlékezetes kijelentést: "Csak azért – mondta – , mert Hitler támogatta az önálló Szlovákiát és Horvátországot, nem fogom kétségbe vonni a külön államisághoz való jogukat." (Azóta a magyar külpolitikai gondolkodás – ti sztelet a kivételeknek! – már rég unalmas és szürke szakmává változott.) Fehér Ferenc után szabadon én most a következőket mondom: csak azért, mert a második bécsi döntést Hitler és Mussolini vitte keresztül, nem fogom azt mondani, hogy nem ez lehetett volna Erdély számára a legigazságosabb megoldás. (Nem véletlen, hogy Erdély felosztását valamilyen formában a második világháború éveiben az amerikaiak és az oroszok is szem előtt tartották.) Mielőtt bárki irredentizmussal vádolna, sietve tudatom, hogy Erdély "szétdarabolásának" a jelen körülmények között az égvilágon semmi reali tása nincs. Mindenekelőtt alapvetően megváltozott a demográfiai helyzet. Ma már nem létezik a magyar többségű erdélyi városoknak az a láncolata, amely Marosvásárhelytől Kolozsváron keresztül Nagyváradig és Szatmárig szervesen összekapcsolta a Székelyföld é s a határmente tömbmagyarságát. Másrészt manapság a multikulturalizmust hirdető nyugati nagyhatalmak – enyhén szólva – nem részesítik előnyben ezt a megoldást. A belgrádi amerikai nagykövet éppen a napokban jelentette ki meglehetősen arrogánsan, hogy Koszo vó felosztása nem lehet tárgyalási téma. Pedig ott nagyon is kézenfekvő megoldás volna. Amikor Fehér Ferenc (a versaillesi békerendszer csődjét elemző, Heller Ágnessel közösen írt kiváló cikksorozatuk után) az idézett megállapítást tette – a doktriner st atus quopártiakat leszámítva – , mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia semmiképpen sem maradhat egyben. Ma viszont az a veszély semmiképpen sem fenyegeti sem az Erdélyt még mindig érzékeny kérdésként kezelő Romániát, sem az Erd ély iránt érzéketlen Magyarországot, hogy a nagyhatalmak meglepetésszerűen felosszák közöttük Transsilvániát. Amiből természetesen nem következik, hogy az erdélyi magyarság szemlátomást radikalizálódó közvéleménye ne követelhetne teljesen jogosan és nem i s esélytelenül olyan "felosztásokat", amelyek nem veszélyeztetik Románia féltve őrzött területi integritását. Például a kolozsvári Babes – Bolyai Tudományegyetemét legalább három önálló magyar kar erejéig. Vagy a székelyföldi területi autonómiát. Mert ha az igaz is, hogy "Erdély" magyar szempontból "véglegesen elveszett", az nem kevésbé igaz, hogy a masszívan magyar többségű és összefüggő egészet alkotó Székelyföld a maga több mint félmilliós lakosságával egyre kevésbé illik bele az "egységes román nemzetálla m" fikciójába. És nem azért, mintha objektív adottságai hirtelen megváltoztak volna, hanem azért, mert radikálisan megváltozni látszik lakóinak lelkiállapota. vissza Sólyom László Jacques Chirac vendége volt Magyar Nemzet 2006. március 11. Szerző: Sitkei Levente A francia – magyar kapcsolatokat és az unió tágabb jövőjét abban az összefüggésben kell tekinteni, hogy Magyarország körül 3,5 millió magyar nemzetiségű, de nem magyar állampolgár él a szomszédos országokban – jelentette ki Sólyom Lá szló Jacques Chirac francia államfővel való beszélgetése után. A köztársasági elnök
