Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-06
12 RMDSZ megtagadja saját, háromszintű autonómiaprogramját, és immár a hatalom szerves részeként maguk is akadályozóivá váltak az autonómiának. A kisebbségi törvény készítésekor sem a civilekkel, sem az egyházakkal nem egyeztettek, sőt m ég saját parlamentjük, a szövetségi képviselők tanácsa sem látta a jogszabálytervezetet. Tőkés a pártpolitikán felül álló együttműködést szorgalmazott az autonómia érdekében. Smaranda Enache, a romániai Pro Europa Liga társelnöke úgy véli, jelenleg alig né hány civil szervezet, egy be nem jegyzett regionális párt és néhány közéleti személyiség támogatja csupán a magyarok autonómiatörekvéseit a keleti szomszédunknál, de még a romániai magyarságban sincs konszenzus arról, hogy konkrétan milyen autonómiát akarn ak. Dialógusra van szükség a kisebbség és a többség, románok és magyarok, KeletEurópa és az unió között, de véleménye szerint ez is csak középtávon hozhat eredményeket, pár éven belül nem várható komoly előrelépés. Budapest: a kormány mellébeszél Varga At tila, az RMDSZ képviselője szerint hamis törésvonal Erdélyben az, hogy vannak, akik akarnak autonómiát, és vannak, akik nem akarják ezt. Szerinte az autonómia nem egy alapvető emberi jog, hanem államszervezési kérdés, és csak a többséggel együtt, közösen l ehet kialakítani, egyoldalúan nem nyilatkoztatható ki. Szabó Vilmos politikai államtitkár úgy véli, az anyaországban széles körű konszenzus övezi a határon túli magyarok efféle törekvéseinek támogatását. A szocialista – liberális kormánynak „kiemelt célja az uniós tagságunkból fakadó előnyök nemzeti érdekeknek megfelelő hasznosítása”, az autonómiát akkor támogatják, ha arról a kisebbség párbeszédet kezdeményez az adott államban. Szerinte a Kárpátmedencei magyarságnak saját autonómiakoncepciót kell kidolgozni a. Új magyar modellben kell gondolkodni, amely szervesen kapcsolódik a környező országok valóságához, de figyelembe veszi a magyar kisebbség sajátosságait és igényeit is. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke már nem látta ennyire opti mistán a jelenlegi magyar kormány hozzáállását az országhatáron kívül szorult magyarokhoz. Szerinte a jelenlegi kormány verbális fájdalomcsillapító tablettákat küld a határon túliaknak akkor, amikor azok már nagyon ordítanak, de érdemben nem segít. Az aktí v segítség nem azt jelenti, hogy azt mondjuk: egyezzetek meg a többséggel, s ha sikerült, akkor majd tapsolunk – fejtette ki, majd megígérte: ha a választók a Fideszt tisztelik meg bizalmukkal, az új kormány programja autonómiabarát, sőt autonómiacentrikus lesz. Az ellenzéki politikus szerint világosan ki kell mondani, hogy mi a cél, amit végső soron el akarunk érni: ez első körben ugyan felborzolhatja a kedélyeket a szomszédos országok fővárosaiban, de tiszta vizet önt a pohárba. Mindenki előtt világos les z, ha autonómiát mondunk, akkor autonómiára is gondolunk – fejtette ki – , nem mint most: egy apró lépést tűzünk ki, miközben a többség azt is gondolhatja, hogy ezek meg sem állnak a határmódosításig. Az autonómia nem cél, hanem eszköz a határon túli magyar ok boldogulásához. – Párbeszédet akarunk, nem konfliktust: ami nyugaton évtizedek óta működik, arról miért nem lehet KeletEurópában beszélni? – fejezte be előadását. Tytti Isohookana Asunmaa asszony, volt finn kulturális miniszter – aki sokat segített a c sángóknak ügyük nemzetközi szintre emelésében – lapunk kérdésére elmondta: a jól működő autonómiákban teljesen természetes, hogy a gyerekek anyanyelvükön tanulnak, és téves felfogás, ha valaki a majdani érvényesülés reményével a többségi nyelven tanító isk olába íratja gyermekét. Elisabeth Nauclér az Alandszigetek autonómiájáról beszélt. A 6500 szigeten huszonhétezer lakó él, ám nekik nagy csalódást okozott az EU. Azt gondolták, hogy az unióhoz csatlakoznak, ehelyett kezdtek beolvadni Finnországba – fejtett e ki. Cristoph Pan, a bolzanói kisebbségkutató intézet igazgatója a déltiroli autonómia gazdasági tapasztalatairól beszélt. Ott az adók kilencven százaléka helyben marad, ennek köszönhetően teljes a foglalkoztatottság, az egy főre jutó jövedelem pedig mag asabb, mint az olasz nemzeti átlag (évi huszonhétezer euró személyenként), annak ellenére, hogy nagyon nehéz földrajzi körülmények között élnek a magas hegyekben. A negyvenéves munka melléktermékeként érték el a jólétet, az alapvető céljuk az önrendelkezés kivívása volt. A folyamat megismételhető – mondta a politikus, de a kerékpárról nem lehet átmenet nélkül átülni a Ferrariba! Duray Miklós: Európa szégyene Tabajdi Csaba EPképviselő a bevezetőben már idézett megállapítása mellett kifejtette: autonómiája a nnak lesz, aki harcol érte. Úgy vélte, nem tudjuk megspórolni a munkát, magyar szellemi háttér, valós teljesítmény nélkül nem lehet eredményt elérni. Az uniós képviselő sérelmezte, hogy nincs részletes leltár, egy katalógus arról, hol és mit akarunk elérni , így képviselőkollégáinak az asztalára nincs mit letennie. Mivel időhiány miatt nem volt mód kérdezni, így nem tudtuk emlékeztetni a szocialista képviselőt arra, hogy a Hornkormány idején ő volt a területet felügyelő államtitkár (és most is a szocialist ák kormányoznak), így igazán lett volna módja ezt elkészíteni. A politikus is párbeszédet sürgetett az úgynevezett radikálisok és mérsékeltek között Erdélyben. Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke arra emlékeztetett, hogy a magyarok azért nem fogtak fegyvert önrendelkezési jogaik kivívása érdekében, mert a mostani többségi nemzetekkel évszázadokon keresztül
