Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-27
7 megbízott elnöke szerint most a megoldáshoz „a szívet és az értelmet” kell előhívni. Komlós Attila, a HTMH elnöke meg nyitóbeszédében 5 szempontban fogalmazta meg a kihívásokat: Nagy nemzetközi és társadalmi változások történtek, 1. A „megsegítő” Magyarország helyett a felelős kétoldalú együttműködés szükséges, 2. a magyarmagyar viszonyok depolitizálása, 3. a „szülő földön maradás” alapelv feladása 4. a nemzet egészében való gondolkodás További 5 pontban pedig a fő feladatokat fogalmazta meg: 1. Határon túli intézmények modernizálása, 2. magyarmagyar integráció, 3. regionális fejlesztések (EUs alapon) 4. munk aerő pozíciók javítása a Kárpátmedencében 5. önszerveződések fejlesztése. A Kárpátmedencei magyarság számokban Kocsis Károly, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Társadalomföldrajzi Osztájának igazgatója, előadásában megdöbbentő tényekről tájékoz tatta a hallgatóságot. Látványos térképeken és táblázatokban mutatta be a Kárpátmedencei magyarság lélekszámának 1981től tartó csökkenését. A Kárpátmedencei magyarság 11,7 millió, de ez csak a teljes kárpátmedencei népesség alig 40%a. Míg 1980ban 15 millió magyar élt a földön, addig 1990re csak 14 millió, és napjainkban már csak alig 13 millió magyarral számolhatunk. Rendkívül nagy szükség van a nemzetmegtartásra Magyarország határain belül is, ugyanis a nemzeti öntudat csökkenése az anyaországban a legnagyobb. Rendkívül kedvezőtlen kilátásaink vannak a jövőre nézve. A jelenlegi megállíthatatlan folymatok hosszabb távon is a népességszám tartós csökkenését jósolják, komolyan számolni kell az EUba történő migrációval. További tendencia az etnikai konc entráció és a nemzeti kisebbségek csökkenésé mellett az „egzotikus” és a cigány kisebbség növekedése. Kilátások a befektetők szemével Orbán Krisztián, a Central European Management Intelligence igazgatója a gazdaság oldaláról világította meg a folymato kat. Míg nemzetközi, de még Európai Uniós szinten is Magyarország perifériaként működik, addig Kárpátmedencei szinten központiként jellemezhető a szerep. A nemzetközi cégek a kutatásfejlesztést a központjaikba irányítják, a „munkaintenzív” tevékenységeke t pedig a perifériákra. A központokban csapódik le a profit, tehát ott több pénz jut például a kultúrára és az oktatásra. Multinacionális cégek Magyarországot (Budapestet) regionális központként kezelik, de ez csak egy középszintű struktúrát (logisztikát é s szervezést) jelent egy nagyobb multinacionális cégben. Magyarország egyik kihívása megtartani ezt a regonális vezető szerepet. Másik lehetőség, sőt a magyar gazdaság számára szükségszerűség néhány hazai vállalatot regionális szintűre növelni, mert egy 55 millió fős régióban már eredményesen lehet működni. A régióban az osztrák és a holland cégek a legnagyobb befektetők. A kárpátmedencei térbe kilépő magyar vállalatok működését rendkívül tudja segíteni a határon túli magyar közösség, és ennek a viszonyren dszernek kölcsönössé kell válnia. Hogy ezt a célt el lehet elérni? A politikai elit belátásától, a tudatos stratégia kialakításától, és annak gyakorlatba ültetésétől függ. Kitörési pontok? Veress József, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal volt politikai áll amtitkára sajnos nem tudott új dolgokat hozzátenni az addig elhangzottakhoz, az előadás egyáltalán nem a régió problémáiról szólt. A fejlesztésfejlődés kapcsán Görögország és Írország példáját hozta fel alternatívaként. Az előző mintegy balkáni módon „elh erdálta” a kapott EUs fejlesztési összegeket, míg a másik ország tudatos építkezéssel ma a legfejlettebbek közé tartozik. Visszatetsző volt, ahogyan a direkt napi politika is megjelent az előadásban egy GY.F. idézet kapcsán. Régionális modellek: Dunasze rdahely, Énlaka
