Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-25
12 Ez a társadalom szintjén leginkább abban nyilvánul meg, hogy a közvélemény lényegében igenlő reflexszerűséggel reagál az autonómia fogalmára, anélk ül, hogy konkrét elképzelései lennének ennek megvalósításáról, alkalmazható formáiról vagy tényleges működéséről. A politikai elit szintjén pedig az a csapdahelyzet állt elő, hogy az erről folytatott vita, szükségszerűen el kell, vezessen (merthogy elvez etik) az autonómista, nemautonómista, teljesen hamis törésvonalához, innen pedig egyesek fejében egyenes út vezet a nemzetféltők és nemzetárulók sommás megosztásához. Ez pedig nem tesz lehetővé értelmes racionális vitát. A magyarromán vita, illetve nemze ti kisebbségekromán többség vitája pedig azért nem racionalizálható, mert, míg a kisebbségek pragmatikus szempontok miatt igénylik az autonómiát, a román politikai többség érzelmi, indulati alapon utasítja el. Egyes erdélyi magyar politikusok számára - f őként a kivitelezhető koncepciók és alternatívák hiányában okozott frusztrációk pótcselekvéseként - az autonómia politikai öncéllá vált, vagy pontosabban az egyéni rehabilitáció, esetenként a múlttal való szembenézés, a morális megújulás eszközeként jeleni k meg, miközben teljesen háttérbe szorul a szakmai tudás követelménye, a feladat és a téma iránti kötelező alázat, a romániai magyar közösség reális igényeinek és elvárásainak figyelembevétele. Kétségtelen, hogy sokak által, tévesen lett meghatározva az a utonómia helye és szerepe a kisebbségi politikai gyakorlat céleszközrendszerében. Mindezek hatására kialakul egy sajátos társadalomlélektani folyamat, melyet egyesek tudatosan gerjesztenek azáltal, hogy jelenleg szerintük csak önhatalmúlag felkent kizáró lagos szakértői vannak az autonómia kérdésének, a megvalósítás módjait is csak ezek szabhatják meg, minden más út - de leginkább az, amit az RMDSZ követ - az eleve kárhozatra van ítélve általuk. Ez által a magyar közösségben, az autonómia mindinkább racion alitást nélkülöző tabutémává válik, vagy pontosabban, megszűnik, de legalábbis korlátozódik a szabad gondolkodás és cselekvés lehetősége e kérdés vonatkozásában. Mindez pedig, azért drámai a társadalom számára, mert miközben a közbeszédben jelen van az au tonómia, a valóságban a közösségi önkormányzás egyre távolabb kerül, mitikus célként jelenik meg, éppen azáltal, hogy a közgondolkodásban és a közvitákban nem sikerül racionalizálni ezt a diskurzust. Azt is mondhatnánk, hogy az autonómia jelenleg a románi ai magyar közösség és társadalom ünneplő vasárnapi ruhája, a távlati kérdés pedig az, mikor és mennyiben válhat a társadalom számára napi problémává, sürgető igénnyé. Ha ugyanis ez nem jelenik meg, vagy nem alakul azzá, akkor a politikai csatározások meddő ek és öncélúakká válnak. Valójában az autonómia olyan összetett jelenség, mely számos kritérium által meghatározott, a nyelvhasználati jogoktól, a különböző saját intézmények létrehozásán ét az önálló döntési jogkörök gyakorlásáig, ez pedig mindmind rész ei egy alakulóban autonómiaállapotnak, amely felé a kisebbségi politikai cselekvés próbálja hajtani a többségi politikai akaratot. Elhallgatott feltételek, megkérdőjelezett politikai tét A kulturális autonómiát is szabályozó "A nemzeti kisebbségek jogá llásról" szóló törvénytervezet, amelyet az RMDSZ dolgozott ki, a többi nemzeti kisebbséggel együtt, és amit a román kormány saját tervezeteként benyújtott, a törvényhozásban, a Szenátus első olvasatban elutasította (nem működött a koaliciós megegyezés), je lenleg pedig a képviselőházban három szakbizottság (jogi, emberjogi, és oktatási) vitat együttesen, a nacionalista zsarolás és az időhúzás jegyében. Több bírálat szerint is, a tervezet egészében nem kellőképpen világos, egyértelmű fogalmilag nem koherens meghatározásai mellőzik a tudományos igényességet. Ez önmagában és mindentől elvonatkoztatva igaz is lehet, csakhogy egy jogszabály, különösen egy ilyen erős politikai töltetű tervezet nem akadémiai szempontok szerint, a legjobb szándék mellett sem tudomán yos igényességgel készül, mintegy ideális, laboratóriumi feltételekhez igazodva. A politikában de a jogi rendszerben sem lehet ilyen steril, művileg kialakított környezetet létrehozni és a
