Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-24
30 Azóta sok minde n megváltozott. Néhány hónapja Andriska magyar állampolgár lett. Igaz, háromévnyi várakozás, telefonálgatás, levelezgetés után lehetett az anyanyelve után büszkén magyar. Legalább itthon nem kell többet a románozást hallgatni – gondolta Andriska. De tévede tt. Ősszel az egyik budai lakásban néhány munkásával felújítást végzett. A szomszéd villa újgazdag tulajdonosnője betelefonált a rendőrségre, hogy románok dolgoznak a szomszédban engedély nélkül. Két járőröző rendőrt ki is küldtek. Elkezdődött az igazoltat ás. Meglepődve tapasztalták, hogy egy magyar állampolgár, vállalkozói igazolvánnyal, bejelentett embereivel dolgozik. Nem munkát kerül, nem kéreget, hanem dolgozik. A rendőrök kényszeredetten és dühösen mentek el, hogy hamisan riasztották őket. Ha máshol n em, a magyar társadalom egy rétegénél bejött Kovácsék, Gyurcsányék és Eörsiék románozása. Először 2002ben, a választások előtt Kovács László, az MSZP elnöke azzal riogatta a magyar választókat, hogyha az Orbánkormány által ígért magyarigazolványokat megk apják Romániában azok, akik magyarnak vallják magukat, akkor huszonhárommillió román lepi el Magyarországot, és a magyaroknak nem lesz munkájuk. Hamar kiderült, hogy egy szó sem lett igaz a rosszindulatú jóslásból. Nem jöttek románok Magyarországra, sőt ke vesebb erdélyi magyar érkezett hozzánk. „Hazafiságból” példát mutatott aztán a Gyurcsánykormány és az MSZP – SZDSZkoalíció, amikor a 2004. december 5i népszavazás előtt arra buzdították a magyar lakosságot, hogy szavazzanak nemmel a határon kívül élő honf itársaink magyar állampolgárságára. Akkor azzal fenyegették az embereket, hogy a Kárpátmedencéből érkező magyar anyanyelvűek ellepik a hazai kórházakat, egészségügyi intézményeket, és romlani fog az egészségügyi ellátás. Sőt, a nyugdíjasok járandósága is csökkenni fog. Ez sem lett igaz. Ezeket mondtam volna el a panaszaira válaszul Gizellának? Feleslegesen, hiszen ő abból az egy pofonból minden megértett, hogy mi van itt nálunk, Magyarországon… vissza Össznemzeti stratégi a nélkül nincs sikeres külpolitika Magyar Nemzet 2006. február 24. Szerző: Stier Gábor Felzárkózásunk alapvető közege, terepe az Európai Unió lett, ami egyben azt jelenti, ha itt nem tudunk sikert elérni, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Éppen ezér t különösen fontos, hogy megértsük e rendszert, és képesek legyünk minél hatékonyabban érvényesíteni érdekeinket. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele a felbomlott külpolitikai konszenzus helyreállítása. Sikeres külpolitika, ezen belül európai politika csakis egy nemzeti egyetértéssel kidolgozott, átfogó, hosszú távú, tehát több kormányzati cikluson átívelő stratégia alapján lehetséges – fogalmaz Martonyi János egyetemi tanár, a Szabad Európa Központ vezetője. Kampány van. Olyan időszak, amikor itt az i deje egyrészt a számadásnak, másrészt a tervezésnek, a programalkotásnak. Ha a magyar külpolitikáról beszélünk, mindkét esetben nagyon fontos a mozgástér helyes behatárolásához a külső környezet alapos elemzése. E ponton pedig rögtön kilyukadunk az Európai Unióhoz, amelynek állapota immár alapvetően hat nemcsak a külpolitikánkra, hanem mindennapjainkra is. Az utóbbi időben sokan mondják, hogy az európai integrációs folyamat válságba került. Mennyire súlyos a helyzet? – Egyesek ugyan alapjaiban vitatják ezt a helyzetképet, míg a francia miniszterelnök néhány nappal ezelőtt nagyon egyértelműen leszögezte, hogy az európai integráció válságban van. Ő is azt mondja azonban, amit mi is nagyon sokszor említettünk már, hogy a válság szó eredeti görög jelentése szeri nt a krízis mindig fordulópont, ahol a nagy változások megszületnek, és amelyből mindig van valamilyen kiút. Nem azon kell vitatkozni, hogy válságe a mostani, avagy sem, hiszen bajban van az európai integráció, valószínűleg azonban nincs olyan nagy bajba n, mint azt sokan gondolják. Tény, hogy alapvető kérdéseket kell most megoldani, és komoly kihívásokkal kell szembenézni, ami egyébként arra jó, hogy egy gondolkodási folyamat, az a bizonyos nagy európai vita beinduljon. Eltérő jövőképek – Egy ilyen helyze t valóban alkalmat nyújt arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, és elemezzük a helyzetet. A már említett francia miniszterelnök például úgy fogalmazott, hogy Európa általános rossz közérzetének oka a bővítés. Ez a válasz körvonalazódott az alkotmányról szól ó referendumok kapcsán is. Valóban ez lenne az ok, avagy a problémák ennél jóval mélyebbek? – Ez az a tétel, amivel egyáltalán nem értek egyet. A jelenlegi válság oka nem a bővítés, bár kétségtelen, hogy az Európai Unió, ha úgy tetszik, a régi tagállamok n em készítették fel megfelelően a közvéleményüket a bővítésre. A tíz új tagállam mentálisan jobban felkészült Európa újraegyesítésére, mint a másik oldal. Nem vitatom, hogy a bővítés okozhat egyes régi tagállamokban bizonyos politikai problémákat, de vélemé nyem szerint a gazdasági előnyök messze felülmúlják ezeket az esetleges hátrányokat. A tagállamok jelentős előnyökhöz jutottak minden korábbi bővítéskor. Ilyen volt egyébként az ibériai és most a középeurópai kibővítés is. Az persze más dolog,
