Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-23
22 történelem és menedzsment). A mesterfokú képzések akkreditációjára csak az alapképzés befejezése után kerülhet sor, tehát 2007ben. Így s zól az előírás. Ma a legnagyobb érdeklődés a menedzsment, a magyar nyelv és irodalom, az angol nyelv és irodalom, valamint az óvópedagógia iránt nyilvánul meg. A tanszékek jelenleg a következő pedagógiai programok akkreditációs anyagán dolgoznak: franci a nyelv és irodalom, szlovák nyelv és irodalom, testnevelés, környezettan, drámapedagógia és régiófejlesztés. Mi az önök krédója az egyetemi karok munkájában? Az anyanyelvű oktatás terén hol tartunk ma, és milyen kihívások előtt áll iskolahálózatunk? – Az anyanyelvű oktatás fontosságát hangsúlyozzuk. Komenskýval egyetértésben valljuk, hogy az anyanyelven megszerzett ismeretek hasznosabbak és tartósabbak. De az EU küszöbét átlépve egyre inkább tudatosítjuk az idegen nyelvtudás szükségességét is. A nem zetközi munkaerőpiac idegen nyelvtudást igényel. Az angol nyelv ismerete elvitathatatlan, de egy második idegen nyelv ismerete is elvárható. A Selye János Egyetemen ezért öt éven át, heti 35 órában oktatunk angol, illetve német nyelvet. Elképzeléseink s zerint a felsőbb évfolyamokban néhány előadás, néhány kurzus pedig szlovák, angol vagy német nyelven valósul meg. Nagyon sok tudós teszi fel ma a kérdést, hogy mi lesz a „kis” nyelvekkel? A tudomány területén is megmaradnak és továbbfejlődnek, vagy a köz napi érintkezést biztosító, regionális nyelvvé degradálódnak? Ezt ma még nehéz lenne megjósolni, de az már nyilvánvaló, hogy a határon átnyúló, főleg gazdasági együttműködésnek köszönhetően a magyar nyelv régióinkban felértékelődött. És ez biztató előjel a Selye János Egyetem szempontjából is. Hogyan ítéli meg azt a tényt, hogy két és félszer kevesebb magyar diák érettségizik nálunk, mint az országos átlag, következésképpen a magyar diplomások száma is csaknem ennyivel kevesebb. Ön szerint mi a megoldás? – A statisztikai hivatal felmérései arról tanúskodnak, hogy a felvidéki magyarság iskolázottsági szintje jóval az országos átlag alatt mozog. Az alacsonyabb képzettségi szint miatt magasabb a munkanélküliek aránya a magyarok által lakott régiókban, és ez a helyi lakosság nagyobb méretű elszegényedésével jár együtt. A megoldást a képzettségi szint növelésében kell keresni. Az érettségizett fiatalok számának növelésében. Ez az előfeltétele annak, hogy a közeljövőben emelkedjen a magyar fiatalok számaránya a szlovákiai felsőoktatási intézményekben is. Ezt a lehetőséget hivatott bővíteni a Selye János Egyetem is. Közismert tény, hogy középiskoláink végzőseinek a felkészültsége nagymértékben eltér egymástól. Az érettségi bizonyítványban feltüntetett érdem jegyek szubjektivitása miatt az egyetemek felvételi vizsgákat szerveznek és saját kritériumrendszereket dolgoznak ki. A gondot az jelenti, hogy a „gyengébb” iskolákból érkezett tanulók, legtöbbször önhibájukon kívül, fennakadnak a rostán. Esélyt sem kapnak arra, hogy pótolják a hiányosságokat és egyetemi oklevelet szerezzenek. A Selye János Egyetem ezért úgy döntött, hogy felvételi vizsgák helyett a leendő hallgatók „csak” alkalmassági vizsgán, illetve motivációs beszélgetésen vesznek részt és esszét írnak. Nem a tárgyi tudásra, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogy az illető diák miért választotta a Selye János Egyetemet és miért akar tanár, közgazdász, ill. lelkész lenni. Az esszé az általános műveltségről, illetve arról tanúskodik, hogy a diák alkalmase a felsőfokú képzésben való részvételre.
