Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-23
15 ügyvéd emlékét ápoló alapítványnak. A magyar Országgyűlés már tavaly novemberben ratifikálta az egyezményt. Mint ismeretes, alig néhány nappal a tavaly októberi közös kormányülés után, a magyaroknak kulturális autonómiát biz tosító kisebbségi törvény is mellékvágányra került Bukarestben. Az akkori megállapodásokból még azt sem sikerült gyakorlatba ültetni, hogy a magyar – román határt érintő vonatokon menet közben – azaz a szerelvény megállása nélkül – történjen az útlevél- és v ámellenőrzés. A sorozatos kudarcok ellenére a kormány újabb együttműködési ajánlatot tett Romániának. Csák Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára szerint a két ország viszonyát egy „újfajta barátságnak” kell jellemeznie a jövőben, főleg g azdasági téren. Ezt szolgálja az a megállapodás, amelyet várhatóan márciusban írnak alá, s amelynek alapján a jövőben szorosabbra fűzik az együttműködést európai ügyekben. Baklövés? Politikai baklövésnek tartja a román kormány, hogy a bukaresti parlament jogi bizottsága elutasította a kormányrendeletet. Bogdan Olteanu parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszter közölte: a román kormány felkéri a parlament plénumát, hogy újratárgyalásra küldje vissza a szakbizottságnak a határozatot. Eközben a Ziua napi lap azt állítja, hogy ha a magyar – román közalapítvány létrejön, akkor a román állam lemondhat a XIX. században Budapesten élt ügyvéd, Gozsdu Manó által hátrahagyott, hárommilliárd euróra becsült örökségről. vissza Magányos küzdelem a székely autonómiáért - Az EU képviselőivel és a román vezetőkkel vitázik az SZNT a régió önrendelkezéséről · Nagygyűlést tartanak a nemzeti ünnepen Magyar Nemzet 2006. február 23. Szerző: Rostás Szabolcs Átfogó diplomáciai offenzívát folytat a Székelyföld területi autonómiájának kivívása érdekében a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely március 15én nagygyűlésen kívánja kifejezni a székelységnek az önrendelkezéshez való jogát. A szervezet azonban egyelőre egyedül, meglehetősen szűk pályán kény telen képviselni az autonómia ügyét, amelynek nem használ az erdélyi magyar politikai megosztottság. Brüsszelben ma már ismerősen cseng a Székelyföld neve, amelyet a nyugateurópai diplomaták nem tévesztenek össze kalappal vagy virággal – újságolta a rég ió nemzetközi ismertségét a napokban Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke. A tájékoztatás és tájékozottság terén nincs is gond a Székelyföld számára követelt autonómia érdekében folytatott küzdelemben, az SZNTnek sokkal inkább az önrendelkezés ro mániai és nemzetközi elfogadtatásával gyűlik meg a baja. A régió autonómiájának kivívása érdekében három évvel ezelőtt, a székely székek mintájára alakult szervezet mindezt az elmúlt időszakban is megtapasztalta, amikor folyamodványaira Bukarestből és Brüs szelből egyaránt elutasító választ kapott. Csapó József SZNTelnök nemrég a székelységnek az önkormányzatisághoz és a területi önrendelkezéshez való jogát bizonyító vaskos dokumentáció kíséretében arra kérte az Európai Bizottságot (EB), tegye Románia csatl akozásának feltételévé a Székelyföld autonómiájának törvény általi szavatolását. Manuel Barroso EBelnök és Olli Rehn európai bővítési biztos úgy válaszolt: az európai fórumok nagy fontosságot tulajdonítanak a romániai kisebbségek védelmének, viszont szeri ntük a székely kisebbség autonómiájának biztosítása a román hatóságok illetékessége. Az EUintézményekkel folytatott levelezgetéssel párhuzamosan az SZNT kitartóan torpedózza a bukaresti hatalmat is, egyelőre azonban kevés sikerrel. Monica Macovei román ig azságügyminiszter a minap arra intette az „autonomistákat”, hogy az autonómiaigény kinyilvánítására Romániában nem írhatnak ki népszavazást az önkormányzatok, mivel a területi autonómia nem helyi kérdés, ezért csak országos referendum tárgya lehetne. A tá rcavezető egyben leszögezte, egy régió kizárólag etnikai alapú körülhatárolása ellenkezik a román állam nemzeti jellegével. (A disputa előzménye, hogy immár két székely település, Gyergyóditró és Vargyas önkormányzata is a strasbourgi Európai Emberjogi Bír ósághoz fordult, miután a román igazságszolgáltatás semmisnek nyilvánította az autonómianépszavazás kiírására vonatkozó határozatukat.) Csapó József erre az érvelésre magvas kritikával illette a román minisztert, aki szerinte megtagadja a magyar közösség Románia területén való létezését, amikor az ország nemzetállam jellegére hivatkozva utasítja el az autonómiát. Hasonló elvi csörtét folytatott az SZNT korábban Traian Basescuval is, amelynek során a román államfő felszólította a szervezetet: ne tévessze öszsze a Székelyföldet Koszovóval. Hogy ebből a vitából milyen konkrét haszna származik a Székelyföldön élő 600 ezer fős magyarságnak, azt egyelőre nehéz megjósolni, annál is inkább, mert az SZNTnek egyáltalán nem felhőtlen a viszonya a Tőkés László püspök vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), a Romániai Magyar Demokrata Szövetségről nem is beszélve. Lényeges különbség azonban, hogy miközben a Markó Béla vezette szövetség szóba sem áll az
