Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-14
18 aláíró levelét közvetlenül a néppárt postafiókjába továbbították. Az akciónak azonnal visszhangja lett. "Hihetetlen dinamikája volt a reakciónak, nem gondoltuk vo lna, hogy ilyen sokan és ilyen gyorsan válaszolnak a felhívásra" - mesélte a főszerkesztő. Azt is elmondta, meglepődtek azon, hogy nem voltak román támogatóik. Kelemen Attila szerint azonban erre az a magyarázat, hogy "mire a román olvasók eljöttek a hon lapra, addigra már volt körülbelül 50100 aláírás, valamennyi magyar, ezért biztosan úgy gondolták, hogy ez magyar akció, és nem érezték magukénak." Szerinte ott hibáztak, hogy nem szólítottak meg néhány román személyiséget is, akiknek ott lett volna kezde ttől a neve és aláírása. A napokban a Transindex közzéteszi az akció menetét tükröző számokat. vissza Gozsduvita újra, végkimerülésig? Erdély.ma [ 20060214 - 09:29:50 ] Forrás: Tibori Szabó Zoltán, http://www.hhrf.or g/szabadsag/uj/ Erőteljes kampányba kezdtek az elmúlt napokban az ortodoxegyházhoz és a nacionalista román pártokhoz közel álló erők annak érdekében, hogy az októberi bukaresti közös román – magyar kormányülésen a budapesti Gozsdu Közalapítvány létrehozá sáról aláírt egyezményt a törvényhozás ne hagyja jóvá. A megállapodás szerint a felek évente legalább 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttatnának az alapítványnak, amely Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) emlékének ápolását és a magyar – román kapc solatok erősítését szolgálná. A magyar fél az egyezményt tavaly ősszel ratifikálta, a román kormány november végén nyújtotta be a törvényhozásnak a ratifikáláshoz szükséges törvénytervezetet. Mivel a vita már akkor körvonalazódott, a kabinet a tervezetet nem sokkal később visszavonta, és a Gozsdumegállapodást sürgősségi kormányrendelettel ratifikálta. Ezt viszont a parlamentnek meg kell erősítenie. A bukaresti képviselőház jogügyi szakbizottsága a tervezet megvitatását a múlt héten elnapolta, s erre a hétre a bizottság elé kérette Mihai Răzvan Ungureanu külügyminisztert, akitől részltes magyarázatokat vár. A Román Ortodox Egyház szinódusa pedig az elmúlt napokban úgy döntött, hogy elöljáróinak szorgalmazniuk kell Emanoil Gojdu végrendeletének tiszteletb en tartását, aki vagyonát a magyarországi és erdélyi ortodoxokra hagyta. Ennek érdekében már a hét végén több erdélyi ortodox templomban is „megemlékeztek" Gojduról, de főképpen vagyonáról, amelyet a pópák vasárnapi prédikációjukban immár három milliárd do llárra tettek. Nicolae Popa, a kormánykoalícióban résztvevő Konzervatív Párt alelnöke, Eugen Simion, a Román Akadémia elnöke, Adrian Păunescu szenátor, a Szociáldemokrata Párt nacionalista szárnyának fő figurája, valamint a nacionalizmus alapján álló szá mtalan román értelmiségi azt szorgalmazza, hogy a parlament a tervezetet utasítsa el, Románia pedig követelje vissza „a mintegy kétmilliárd dolláros Gojduvagyont" Szerintük Magyarország „illegálisan államosította" Gozsdu Manó örökségét 1952ben, a korabel i magyar törvények ugyanis a külföldiek vagyonának államosítását nem tették lehetővé. Az 1802ben Nagyváradon született Emanoil Gojdu, akit a magyar kortársai Gozsdu Manóként ismertek, budapesti és pozsonyi tanulmányai befejezése után sikeres ügyvédi kar riert futott be Budapesten. Hatalmas vagyonát 1870ben bekövetkezett halála előtt végrendeletileg „a tanulni vágyó ortodox román fiatalokat" segítő alapítványra hagyta. Korábbi román becslések szerint a Gozsdualapítvány vagyona 1918 végén több mint 10 mil lió aranykoronát tett ki, ami mai értéken körülbelül egymilliárd dollárnak felel meg. Ugyanakkor a Gozsdualapítvány 1889ben „hét monumentális, négy emeletes épülettel rendelkezett Budapest szívében, a Dob, illetve a Király utcában". A Gozsdualapítvány 1870. április 23án kezdte meg működését Budapesten, az Erdélyi Ortodox Nemzeti Kongresszus (a későbbi erdélyi ortodox mitropólia) védnöksége alatt, majd székhelyét az első világháború után Nagyszebenbe tette át. Az alapítvány 1918ig mintegy ötezer erdél yi román ortodox diáknak nyújtott ösztöndíj formájában támogatást. A szenátorok szerint a két ország parlamentje által még a második világháború előtt ratifikált románmagyar egyezmény alapján az alapítványi vagyont Romániának kellett volna átvennie, ám ez t előbb a háború, majd a kommunista hatalom megakadályozta.
