Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-13
29 - Azt mondja, a régiók óriási önállóságot kapnak. De a magyar közigazgatási rendszer a megyékre alapozódik. Nem lesz itt feszültség? - Most még adódhat a feladatoknál halmozódás. A megyék elvesztették a feladatkörük jelentős hányadát, és úgy működnek, m int megyei intézmény fenntartó szervezetek. A megyéknek nincs már fejlesztőberuházó feladatuk. Ezt a régiók vették át. Az új létesítményeket később azonban a megyék működtetik, ami már nem közigazgatási jellegű feladat, hanem kifejezetten az adott térség életkörülményeinek biztosítása. - Azért ezt a feladatot a régiók is el tudnák látni… Csak egyelőre még nem jutottak el oda, hogy a megyerendszert megszüntessék. - A következő ciklus felénél érkezhet el az idő egy új önkormányzati törvényre, amelyben a rég iók főszerepet kaphatnak. Lesz regionális közgyűlés, amelynek amolyan területi osztályai lehetnek a megyék. Olyan ez, mint egy holding: sok önállóan működő egység, önálló feladatokkal alkot majd egy egészet. Ezer éves hagyományt nem lehet csak úgy szétrúgn i, kell a megyei közművelődés, a megyei színház, kell tehát a működtető is. Csak éppen a megye nem egy újraelosztó szerv, vagy hatalmi központ lesz, hanem, egy szolgáltató centrum. Egy nagyobb régió részeként. - A régiókhoz új központokat kell létrehozni? - Nem, mert régiós ügynökségek már működnek, megvannak. Ezeket kell megerősíteni. - De mivel náluk lesz a pénz, mindenki velük próbál majd jóban lenni. - Régi beidegződés érződik a megjegyzésén. Itt alapvetően uniós pénzek elosztásáról van szó, ami nem m egy program nélkül. És ezt még az EUnak is jóvá kell hagynia. A végrehajtást szigorú ellenőrzés követi. Itt nem működnek haveri, rokoni kapcsolatok, itt nem lehet politikai szívességet tenni. Ha a pénzt nem a vállalt feladatra használják, vissza kell fize tni. - A második fejlesztési tervben úgy fogalmaztak, a sikerhez kreatív Magyarországra van szükség. Mitől lesz egy ország kreatív? - Magyarország mindig kreatív volt. Egy olyan ország, amely nehéz történelmi sodrásban megőrizte nyelvét, kultúráját, képes volt befogadó ország lenni, s emellett még a világban elismert nagy szellemek kibocsátására is volt ereje, az kreatív. Csakhogy ez az elmúlt 15 évben, a rendszerváltás után mintha megkopott volna. Az emberek csak elszenvedték az átalakulást, tudatilag min denki boldog tőle, de társadalmi értelemben kényszerváltozásként élte meg. Elmaradt az öröm, a valódi boldogság, a biztonság. Ahhoz, hogy az ember a kreativitását kiélhesse, a rendszerhez, a településhez kapcsolódó identitás szükséges. Ehhez viszont alkalm azkodási készség is kellene. Ez bizony hiányzik még. - A rendszerváltás után 16 évvel sem tudtuk elsajátítani ezt a készséget? És még azt mondja, hogy kreatív nemzet vagyunk? - Az emberek génjeiben még mindig benne van, hogy elintéznek, megcsinálnak helyet te mindent, ahogy ez a szocializmusban volt. Azzal nem lehet hülyíteni az embereket, hogy versenyezzenek, mert ezen múlik a sorsuk. Az ember nem versenyre született, nem erre képezték, hanem hogy boldog, kiegyensúlyozott, saját képességeit jól használó lén y legyen, amit persze versenyben fog kifejteni. De nem a verseny a cél, hanem az ember. Azt gondolom, a kreatív Magyarország csakis azt jelentheti, hogy az ember a saját képességei birtokában, jelentős készségfejlesztés alapján nagyobb tudásra tesz szert, s ezt tisztességes, egészséges, normális környezetben képes hasznosítani, és egy sokkal összetartóbb társadalmi közeget alkotni. A kreatív Magyarországhoz olyan környezet kell, amelyben az emberek jól érzik magukat, és a legteljesebb mértékben kifejthetik képességeiket. - Azt mondta, az emberek elszenvedték a rendszerváltást. Nem történt valami hasonló az Európai Uniós tagságunkkal is? - Intellektuálisan, demokrataként örültünk a rendszerváltásnak, csak a külső körülmények, a munkahelyek és a biztonság elve sztése kapcsán szenvedtük el. Az unió egészen más dolog volt. Az unióba belenőttünk, az unió belénk nőtt. Már az 1980as évektől kezdve európaizálódott az ország. Gondolkodásban, piacban, jogrendszerben. Így belépésünk az unióba 2004ben szinte észrevétlen maradt. Természetes az uniós tagság, külön nem éli meg senki ennek az örömét. - Sokan mégis azt várták, az uniós tagság alapvető változást hoz az életünkben… - Lassan érik be ez a folyamat. Ma már gyakorlatilag minden második ember valamilyen szempontból európai uniós támogatást élvez. Környezetvédelemben, közlekedésben, oktatásban, s még sokfajta támogatáson keresztül. Az Európai Unió végül minden emberhez el fog jutni. - Azért ez így túl szép. Azt mondják, a régi tagok akadályozzák az újak pénzhez jutá sát, mert az valahol az ő lehetőségeiket zsugorítja.
