Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-13
23 vitáról, amelyen román europarlamenti megfigyelők is jelen voltak, Schöpflin György nyilatkozott a Szabadságnak. – Hogyan zajlott a filmvetítés utáni megbeszélés? Milyen reakciókat váltott ki a jelenlévők, és különösképpen a megfigyelők részéről? – Két vetítés volt, az első hétfőn este a brüsszeli Magyar Házban, itt körülbelül százan voltak jelen, és kizárólag magyarok. Ennek technikai oka volt, akkorra még nem volt kéznél az angol feliratos változat. Kedden azonban már ezt mutattuk be, ekkor legalább 130an voltak. A közönségnek körülbelül az egyharmada nem magyar volt, közöttük romá nok is. A vetítés után elég sok emberrel beszélgettem, és mindenkinek tetszett, érdekesnek, színesnek és eléggé meghatónak találták a filmet. Politikai tartalomról vagy nem nyilatkoztak, vagy úgy gondolták, hogy igazából nincs politikai tartalma. Természet esen ez alól kivételt képeztek a román megfigyelők. – Egyébként román részről már a vetítés előtt heves reagálást váltott ki, úgyhogy ez várható volt, nem? – Igen, számomra elég érdekes volt, hiszen már akkor elkezdtek lövöldözni. Pontosan tudták, hogy ez „románellenes propaganda", mielőtt látták volna, ez pedig elég sok mindenről árulkodik. Egyébként a liberális frakcióhoz tartozó román megfigyelők levelet küldtek az Európai Néppárt vezetőségének, azzal a kéréssel, hogy állítsák le a film vetítését. Ez t a lépést a régi időkből való, pártszagú politikai taktikának tudnám nevezni, talán úgy képzelték, hogy ez egy kommunista típusú párt, a vezetőségnek pedig csak le kell szólni, és megoldódik. Valószínűnek tartom, hogy válaszul kaptak egy udvarias figyelme ztetést: „uraim, ez nem egészen így megy". Ez azért is érdekes, mert nekem nem küldték el ezt a levelet, ez bizonyítja, hogy az ő fejükben van egy hierarchia, és úgy gondolják: egy ilyen közkatona, mint én, azonnal behódol annak, amit a pártvezetőség mon d. Nos, ez a valóságban nem így van, de ez is árulkodik arról, hogy mi az elképzelésük az európai standardról. Csaknem mindennapi esemény, hogy román elemzők, illetve a parlamenti megfigyelők kijelentik: mi mindenben betartjuk az európai standardot. Tudjuk , hogy ez nem így van, és a fenti példával is bizonyítható. Hiszen az európai minta szerint, ha velem akarnak vitatkozni, akkor velem tegyék, és nem a pártvezetőséggel. Számukra a párt sokkal inkább hasonlít egy lenini típusú pártra, mint egy demokratikusr a. Hozzátenném még, hogy Európában a liberalizmust nem így képzelik el. Visszatérve a vetítésre, kedden este a román megfigyelők közül körülbelül hatanheten jöttek el. Ami biztos: a néppárti román megfigyelők nem voltak jelen, azzal az indokkal, hogy ne kik haza kellett utazniuk. Nem értettem pontosan, miért pont kedden, de ez mellékes. A film vetítése után került sor a beszélgetésre, ahol tulajdonképpen nem magát a filmet elemezték, hanem a filmnek a kontextusát. Én azzal kezdtem, hogy pár évvel ezelőtt az Európa Tanács (ET) kiadott egy jelentést a csángókról, amiben egyebek között megjegyezte, hogy a csángók összeurópai értéket képeznek, ezért a román állam feladata lenne, hogy támogassa a saját nyelvük megőrzését. Ezt a nyelvet egyébként az ET jelenté stevője csángónyelvnek hívta, és archaikus magyar nyelvjárásként határozta meg. Ez tehát, véleményem szerint, európai standard, erről azonban hallani sem akartak a román megfigyelők. Úgy vélték, ez egy politikai esemény, mire én azt mondtam: tulajdonképpen mindenben lehet politikát találni. Ha valaki ismeri Michel Foucault írásait, akkor tudja, hogy mindenben van alapvetően politika, majd hozzátettem: egyes dolgoknak a politikai tartalma egészen triviális, nem ér semmit, hogyha mindent ennek tartanak, akkor tulajdonképpen nem lehet velük vitatkozni. Erre nem válaszoltak. Lehet, hogy nem olvasták Foucault? Aztán azzal érveltek, hogy ez egy románellenes provokáció. Ez már nehezebb kérdés volt, hiszen a filmnek tényleg nincs különösebb politikai tartalma. A k ontextusnak természetesen van: az, hogy a közszféra utálja, ha a csángó gyerekek magyarul beszélnek. Pe rsze ez így nem szerepel a filmben, de benne volt a légkörben, hiszen a pap kiprédikálja a szülőket, és azt mondja nekik: ha a ti gyerekeitek magyarul beszélnek, akkor az ördög nyelvét beszélik. Én el tudom fogadni azt, hogy a magyar nyelv ördögien nehéz, de a kettő nem ugyanaz. Az ördög minden nyelven tud, beleértve a románt, a kínait, az angolt, satöbbi. S mivel az ördög nem alszik, ugyebár, van ideje nyelveket tanulni. Aztán fölállt egy hölgy, aki nem megfigyelő, de ott dolgozik a parlamentben, saját b evallása szerint félig magyar, félig román származású. Azt állította, mégiscsak túlzás, hogy a filmben „büntetésről" (angolul „punishment") van
