Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-13
24 szó. Ezen vitatkoztunk mintegy tíz percen át, de nem tudtunk szót érteni. A végén megkértem: definiálja, mit ért ez alatt. Ekkor azonban elkezdett másról beszélni. Én elmondtam, hogy ha jól megfigyelte, akkor a filmben a gyerekek nem egyszer beszéltek a félelemről, és ha a pap fenyegeti őket, akkor ez valóban büntetésnek számít, véleményem szerint. A félelemkeltés e setleg egyfajta büntetésnek számít tehát. Egy másik megfigyelő azt állította, hogy mindez tulajdonképpen csak a Fidesz választási kampányának része. Mire én csak az tudtam válaszolni: a Fidesznek nincs nagyon sok szavazója csángóföldön tudomásom szerint. Fölöslegesnek tartottam kitérni, hogy alapvetően a magyarországi társadalom nem érdeklődik olyan nagyon sem a csángóföld, sem Erdély iránt, hiszen ha így lenne, akkor megszavazták volna a kettős állampolgárságot. De ezt nagyon nehéz lett volna megértetni a románokkal. Egy idő múlva aztán átcsúszott a hangsúly: kiderült, nem annyira a filmmel van bajuk, hanem a meghívóban megjelent háttérismertetővel. Szerintük ez volt románellenes végül is. Az egyik képviselővel való beszélgetésből kiderült: Romániában m intaszerű a kisebbségekkel való bánásmód. Mire én megkérdeztem: jártake valaha Helsinkiben, a finn fővárosban, ahova minden ki van írva svédül is. Nagyon örülnék annak, ha ez Bukarestben is így lenne, például. Mire jött a válasz: amikor Budapesten is megl esz. Párhuzamot vontak tehát, ami hamis. Azt válaszoltam: attól tartok, ha Budapesten be is vezetik a románt, mint hivatalos nyelvet, Bukarestben akkor sem történik változás, tehát „hiszi a piszi" ezt az állításukat. Sajnos, nagyon nehezen tudtak megbirk ózni a mássággal, a más véleménnyel, másféle gondolkodásmóddal, még kevésbé azzal, hogy alapvetően a csángók magukat románnak nevezik, de magyar anyanyelvűek. Ez a kettősség teljesen összeegyeztethetetlen a fejükben. Amit én nyugati liberalizmusnak nevezné k, az teljes mértékben hiányzott a jelenlévőkből. Rögzített kategóriákban gondolkodnak, alapvetően azt állítják: mi így mondjuk, és ezáltal ez így van. Kiindulnak egy bizonyos alapfeltételezésből, erre építenek egy önmagában logikus láncot, amiben benne va n az ok és az okozat, csak az egész dolog hamis, mert az eredeti feltételezés is az. Ezzel álltunk szemben mi, egy adott ponton túl azonban az ilyen emberekkel nem lehet vitatkozni, legalábbis azt hiszem, nem követtem el azt a hibát, hogy belépjek az ő gon dolkodási keretükbe. Mert akkor végem van. Én megpróbáltam kellő iróniával és távolságtartással kezelni az egészet, hiszen ez egy parlamenti esemény volt, tehát nem bocsátkoztam szövegelemzésekbe, és posztmodern hozzáállást magyarázni. – Megkérem, néhány szóban kommentálja Markó Béla bejelentését, miszerint az RMDSZ javasolja a Demokrata Párt (DP) Európai Néppárti tagfelvételének elutasítását, ha nem sikerül megegyezni a kisebbségi törvény ügyében. Mennyire tartja lehetségesnek ezt a lépést? – Nem tudom megítélni, hogy mennyire képes az RMDSZ leállítani a felvételüket, ez ugyanis nem történik a nyilvánosság előtt. Bár az Európai Néppárt márciusi kongresszusán, amelyen én is jelen leszek, lehet, hogy felmerül ez a kérdés. Esetleg mi is fölvetjük, hogy ha a DP magát európai demokratikus pártnak gondolja, akkor lépjen a kisebbségi törvény ügyében. Nem tudom megítélni, mennyire fontos a románoknak, hogy bekerüljenek az EPPbe, de pillanatnyilag a dolog érdekessége az, hogy az EU liberális frakcióját teljes eg észében elkápráztatta Tăriceanu. – Ezt hogy érti? – Állítólag Tăriceanu miniszterelnök vette rá a liberális frakciót, hogy a Moscoviciféle jelentésben – amelyet decemberben szavaztak meg, és amelyben eredetileg az önkormányzat (ez nem egészen pontos f ordítása az angol „selfgovernment"nek) kifejezés állt – módosítsák kulturális autonómiára. Mi hiába állítottuk, hogy a kulturális autonómia sokkal gyengébb, sokkal kevesebbet jelent, mégis módosították a kifejezést. Ezek szerint a román miniszterelnök el éggé befolyásos ezekben a körökben. Nem tudom, hogyan zajlott ez a szocialista frakcióban, de az én tapasztalatom szerint a néppárti megfigyelőknek sem nagyon kellett a „selfgovernment"kifejezés, így bennünket is leszavaztak, és a módosítás mellett tetté k le voksukat. Annak ellenére, hogy az EPP számszerűleg a legnagyobb párt, ha a liberális és szocialista frakció együtt szavaz a parlamentben, akkor ők kapják a többséget. Érdekes politikai játszmák vannak tehát. Végső soron tulajdonképpen arról van szó, hogy egyrészt bekerüle Románia 2007ben az Unióba, ami még mindig nem dőlt el, illetve, milyen szerepet játszik ebben a kisebbségi törvény. Brüsszeli szempontból nézve igazából a kisebbségi kérdés
