Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-13
15 például arról írt, miért utasítják el a bevándorlást a keleteurópaiak, az észtek és a lettek az orosz viszonyról cikkeztek). A Kultúra címszó alatt pedig társadalompolitikaikulturális cikkeket szemléznek (például a női ír ók megítélése Magyarországon). A cikkeket általában röviden ismertetik, és néhány mondatot idéznek belőlük - de Thorsten Schilling reménykedik benne, hogy eljön még az idő, amikor a legfontosabb írásokat teljes terjedelemben le tudják fordítani. A lapsze mle mindenki számára elérhető, ingyenes, és csupán regisztrálni kell magunkat egy emaillel (a cím a www.bpb.de honlapon, az eurotopics fejléc alatt megtalálható). Hamarosan saját internetes honlapot is létrehoznak, ahol már konkrét témákra, szerzőkre is r á lehet majd keresni: így átfogó képet alkothatunk az európai kulturális és eszmeáramlatokról, anélkül, hogy naponta négyöt újságot el kellene olvasni. A projektet kéthárom évig a német állam finanszírozza, és ha sikeres lesz, további partnerek után nézn ek. Schilling bízik benne, hogy nemcsak az eliteket lehet bevonni a programba: tanárok, diákok, kutatók, de általános európai kérdések iránt érdeklődő "mezei állampolgárok" is informálódhatnak (ha nem is napi rendszerességgel, de hetente egyszerkétszer) arról, mi zajlik a határokon túl vagy Európa túlsó szögletében. Arról nem is beszélve, hogy választások előtt - így történt például Németországban is - a politikusok előszeretettel hivatkoznak külföldi modellekre: a szociáldemokraták általában a megreform ált skandináv jóléti államra, a konzervatívok NagyBritanniára. Ilyenkor nem haszontalan megnézni, hogy az adott országok sajtójában vajon miről folyik a vita. Mennyire sikeres, avagy hol "sántít" a brit modell, mit csináltak másképp a skandinávok? - A n agy országok, Franciaország, Németország és NagyBritannia újságjai többékevésbé odafigyelnek egymásra, de mi sem tudjuk, hogy milyen kérdések izgatják az olaszokat, a spanyolokat, az észtekről vagy a magyarokról nem is beszélve. A kezdet biztató, hiszen egy hét alatt ötezer "előfizetőnk" lett, anélkül, hogy különösebben reklámoztuk volna magunkat. Úgy látom, szükség van ránk! vissza Sárdobálás a székelyföldi árvíz után − Sokan megmozdultak, hogy segítsenek a károsultakon, m ost e nemes kezdeményezést sikerült lehúzni a kampány mocsarába 2006. február 13. (5. oldal) Lukács Csaba Újra belekerültek a határon túli magyarok az anyaországi választási kampányba: a szocialista – liberális sajtó most a tavalyi augusztusi, székelyföldi árvíz ürügyén próbál belerúgni a Fideszbe, és egyben utólag belepiszkítani a természeti katasztrófa kapcsán megnyilvánult, határokon átívelő magyar szolidaritásba. A képlet egyszerű: a „Fideszbarát” székelyudvarhelyi polgármestert vádolják meg lopással, de a cikkek mellé tördelt fotóra – illusztrációként – felkerülnek a budapesti ellenzéki politikusok. A szoci alista közeli váci Naszály című hetilap oly módon aggódik a váciak árvízi adományaiért, hogy az Egyetértésben Szász Jenő és Orbán Viktor képaláírással az ellenzék vezetőjével közös fotón illusztrálja a „Fidesz erdélyi vezérének” titulált Szász Jenőt. A hir szerzo.hu internetes portálon például az Árvízi adományok Székelyudvarhelyen: átcsoportosított tízmilliók című cikk mellé sikerült duplán sugalmazó képaláírást találni (Legények a gáton. Szász Jenő Kövér Lászlóval) – akinek füle van a hallásra, akár arra i s gondolhat, hogy Kövér László is kapott a „gáton szerzett” pénzből. A Népszabadság szerzője azon kesereg, hogy Szász Jenő ismét „érinthetetlennek” bizonyult, pedig ő „újra hozzányúlt” a Magyarországról érkezett pénzekhez. Azt állítják, hogy a polgármester a feltett kérdésekre nem válaszol, kizárólag az adományozók irányába köteles elszámolni. „Ezúttal nem kizárólag állami pénzek vándoroltak Szász, és a szűk köréhez tartozók magánzsebébe.” Az RTL Klub híradójában sem tudták (akarták?) megszólaltatni a polgá rmestert, viszont kiemelték: a városvezető azóta sem számolt el a pénzzel, annak ellenére, hogy az önkormányzati képviselők többször felszólították erre. Azt mindhárom médium megjegyzi, hogy a polgármester „magánalapítványának” számlájára folytak be a pénz ek, ahelyett, hogy a helyhatóság számláira küldték volna az összeget. A Hírszerzőben arról is írtak, hogy az árvízben elázott városi sportcsarnokot ért kárt – forrásaik szerint – első alkalommal 2,7 milliárd régi lejre (közel húszmillió forint – a szerk.) becsülték, ám végül ezt az összeget 9,3 milliárd lejre (64 millió forint) tornászták fel. A Szász Jenőt támadó sajtóorgánumok elfeledkeznek arról, hogy például az Illyés Közalapítvány sem ad közvetlen módon anyaországi támogatást romániai költségvetési int ézménynek. Azért nem, mert fennáll a veszélye, hogy mondjuk az iskola felújítására adott magyar költségvetési pénz bekerülve a román költségvetésbe, egészen más célt fog szolgálni. Nem az iskola igazgatója miatt, hanem mondjuk, egy tanfelügyelői döntés vag y egy ottani
