Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-11
10 – A város legrégibb egyházközségének plébánosa, Nyeste atya 1985ben összehívott egy kicsiny csapatot. Többek között arra szövetkeztünk, hogy megőrizzük az itteni magyarság múltját, mindazt a szellemi és tárgyi értéket, amely h ozzá fűződik. Ehhez kellett az állandó helyszín, a múzeum. A társaság a múzeum fenntartójaként adómentességet élvez. Az alapító dokumentumban leszögezték, hogy a tagság és a vezetőség ingyen dolgozik, akik foglalkozásukat tekintve mérnökök, jogászok, kutat ók, pénzügyi szakemberek. Így jól tudták kamatoztatni a tervezés, a rendszerezés, a kreativitás képességét a cél érdekében. Első kiállításukat a Szent Erzsébettemplom alagsorában rendezték 1986ban. Ezer látogatót fogadtak. Innen egy átépítés miatt 1991b en el kellett költözniük. Gyűjteményüket raktárba helyezték, egyetemekkel, más múzeumokkal rendeztek közös kiállítást. Közben keresték a megfelelő és megfizethető helyszínt. A bevásárlóközpont először furcsa ötletnek tűnt, de jó döntés volt. Könnyen megköz elíthető, elegáns, forgalmas környezetben van, és részben ennek is köszönhető az ismertségük. Mívesen faragott székely kapu fogadja a látogatót a gyűjteményben, majd a nemzeti múltunkkal összefüggő történelmi, földrajzi háttér tényszerű, rövid ismertetése következik képekkel, magyarázó szövegekkel kiegészítve. A bevándorlással, a magyarság itteni szerepével összefüggő dokumentumok, régi fotográfiák vezetnek el a jelenig. A legtöbben hazai tájaink népművészetét, kézművességét, a káprázatos történelmi viselet eket bemutató részek előtt időznek el hosszabban. – Lassan kinőjük a könyvespolcainkat, annyi a felajánlásunk. Nagy segítségünkre volt, hogy tavaly egy Fulbrightösztöndíjas kutató öt hónapnyi munkával rendszerezte az irattárunkat – magyarázza Szappanos Zs uzsa a könyvtárban. – Természetesen önkéntesen, mint mindenki. A kiállítások rendezéséhez szükséges „hátország” huszonkét emberből áll, nagyjából negyvenen vesznek részt a gyűjtési akcióban. Hetente négy napon tartunk nyitva, mindig készenlétben áll valaki , aki fogadja és kalauzolja a látogatókat. Van egy kis üzletünk, amelyet ketten vezetnek, a bevétel hozzájárul költségeink fedezéséhez. Ezer mérföldes barátság Esteledik, a bevásárlóközpont lassan kiürül. Mielőtt leoltanák a lámpát, a gyakorlati teendők megbeszélése következik. Senki sem türelmetlen, holott mindenkinek van családja, ezernyi kötelezettsége, s még jókora autóút vár rájuk hazáig. Néhány nappal később az Ohio állambeli Zaleski Nemzeti Park az úti célunk, az Itt – Ott amerikai magyar értelmisé gi konferencia helyszíne. Eltévedünk. Magányosan álló házba kopogtatunk be, fiatal fekete férfi nyit ajtót. Várjunk egy pillanatot, mondja. Előhozza a garázsból Harley Davidsonját, rápattan. Kopaszra nyírt fején kalap, pólójának hátán felirat: a szabadságo t nem adják ingyen. A motor kormányán ott lobog az elmaradhatatlan nemzeti zászló. Vezet bennünket kilométereken át. Amikor megvan a jó irány, ránk nevet, megbillenti járgányát és tovatűnik. Zaleskibe a Reménység tavához (Lake Hope) többnyire igen messzirő l érkeznek. Fáradt tekintetű, de vidám emberek szállnak ki az autókból. Kezdem megszokni, hogy itt a közös ügyek vitelének, a barátságnak sok száz, estenként ezer mérföld az ára. A Magyar Baráti Kör tanácskozásainak ma már hagyományuk van. A szervezet tagj ai egyetemi tanárok, üzletemberek, irodalmárok, művészek, mérnökök, orvosok, közgazdászok, kutatók, levéltárosok, pénzügyi szakemberek. Választmányuk alakítja ki évről évre a megvitatandó programokat, gondolkodik a meghívottak személyéről. A résztvevők leg inkább családostul érkeznek, faházakban laknak, ellátásukról maguk gondoskodnak. Van egy igen kedves szokás. A „vendégkönyv” szerint a hét minden napjára beosztják, melyik háznál ki fogad ebédre vendéget. Ezek az alkalmak a barátságokról, a személyesebb ka pcsolatokról szólnak. A 2005ös év előadásai két nagyobb témakört öleltek fel: a Kárpátmedence magyarságával kapcsolatban a kettős állampolgárság kérdését, illetve a XX. század hiteles történelmének ismertetését. Mindig nagy hangsúlyt kap az egységes magy ar kultúra, az irodalom, az anyanyelv megtartása. A megbeszélések másik részét azok a gazdasági és térségbeli politikai kérdések alkották, amelyek az Európai Unión belül Magyarország pozícióinak erősítésére vonatkoztak. Tárgyszerű kérdéseket tettek fel a h allgatók, köztük szép számmal olyan középkorú és fiatal emberek, akiknek felmenői rég elszármaztak Magyarországról. Rácáfolva a közhelyekre, hogy a nemzeti sorskérdések csak azokat foglalkoztatják manapság, akik „sérelmeket” dédelgetnek magukban. – Hogyan tudott együtt maradni ez a közösség? – tesszük fel a kérdést az Oregon államban élő Ludányi Andrásnak, aki politológus és egyetemi tanár. – Fiatal doktoranduszok voltunk Louisianában a State Egyetemen Éltető János barátommal. Igen messze kerültünk szerette inktől, barátainktól. Így hát 1967ben levelezőkört indítottunk el. Füzetekbe írtuk le a gondolatainkat, amelyeket sokszorosítottunk és postáztunk. A küldemények államról államra jártak. Magam ötéves koromtól élek
